wow :)

Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek a szombati animekarácsonyra, és a vasárnapi könyvbemutatóra. :)
Nagy élmény volt találkozni, és beszélgetni mindenkivel. Sok érdekes dolgot mondtatok, én meg sok marhaságot írtam a könyvekbe, legközelebb kiírom, hogy dedikálás csak saját felelősségre. :))

Meglepődtem a két könyv vastagságán, erre nem számítottam, teljesen más tudni a karakterszámot, mint látni papíron. Remélem, Calderon bricseszben is olyan izgalmas lesz, mint hullajelöltként. Nagy élmény volt a könyv megírása, sok kávé, csoki és sok-sok röhögés közepette történt. Reménykedem, hogy nem vittem túlzásba az agyatlanságot, néhol megcsavartam, néhol visszafűztem, olyan ez a könyv, mint egy jó hajfonás. A szereplők csak úgy pörgették a történetet, néha mint a megvadult lovak olyanok voltak, pláne a mellékszereplők. Már körvonalazódott 2,5 novella a fejemben. Az egyik Taina és a nagyapja, amikor a lány felveszi a Tivesgei nevet. A másik a kamasz Calderon és a kardja első találkozása. És egy fél novi a Kawasa mocsár eseményeiről, amire annyit utalgatnak a szereplők, csak az túl komplex, egy kisregényt érdemelne inkább.


És különös érzés, hogy elindult útjára a Scar, ez régi álom volt, és nagyon furcsa megélni, még fel kell dolgoznom az élményt. Kicsit zavartan ültem, amikor a könyvről kérdeztek, nagyon fura erről az írásról beszélnem. Olyan, mint amikor az első szerelemről mesél az ember. Csoda tudja, talán pattanásos, elálló fülű volt, de mégis gyönyörűként marad meg. Remélem, a könyv kiállja az olvasás próbáját, más írásomat valószínűleg sokkal reálisabban látom, ezt sose leszek képes. De talán nem is baj, pont ez a szenvedély viszi előre az embert.     

Most viszont útra kelt a két történet, innentől elengedem a kezüket. Köszönöm, hogy eljöttetek és velem ünnepeltetek.