2014. március 22., szombat

írói tanulság

Nézegettem a blogokat, és találtam egy nagyon jó bejegyzést Bartos Zsuzsi blogján. 
"Ma láttam K.M. Weiland facebook oldalán a kérdést: mi volt a legnagyobb írói lecke, amelyet megtanultál a legutóbbi történeted írása közben?"
És Zsuzsa nagyon érdekes választ ad rá. 

Pár éve a másik blogomon gyakran írtam az írás folyamatáról, mostanság valahogy leszoktam róla, sokkal inkább magánüggyé vált. De ez olyan jó kérdés, hogy én is megírom a választ.
A Calderon-2-ből azt tanultam meg, hogy merjek bátor lenni. Korábban csak akkor ültem le írni, ha az utolsó jelenetig a fejemben volt a regény, így aztán mindig hónapok-évek gondolkozása előzte meg az első oldalakat.


 De most csak csomópontokat láttam. Az élet más területén sokkal nagyobb dolgot kellett teljesítenem, és ez lekötött. Amikor végül elkezdtem írni, az első soroknál még paráztam, aztán elkapott a lendület, és csak meséltem. Untam a sima császárságot? Igen, így megcsavartam. Untam a sima szamurájokat, nemeseket, fegyvereket, ellenséget? Igen. De Matteo gróf körömlakkján fél percet röhögtem, amikor először leírtam, Hennát imádtam ellenségként, a kardok hatalmára én se számítottam, egyszerűen menet közben, a világ hatalmi felépítéséből alakult ki.
Sokkal jobb a dramaturgiai érzékem, mint gondoltam, és talán ideje jobban bízni a tudásomban, ez lett a tapasztalat. Illetve az is, hogy menjek el sportolni, mert maga a rengeteg ülés nem tesz jót, iszonyú egészségtelen, ahogy élek.

A Scarból azt tanultam meg, hogy nagyon fontos az olvasók visszajelzése. Imádják a könyvet, de van egy momentum, ami meglepett.
Artúr karakterét máshogy látják. Nekem ő egy erős szereplő, akit épp megtört az élet, és változik a személyisége, de nem véletlen, hogy Scar jobban fél tőle fegyvertelenül, mint Márktól fegyveresen. Vagy hogy a Kalózkirály előtt nemet mond, még akkor is, ha ez a halálát jelentheti.
Az olvasóknak viszont egy sodródó srác, aki csak a világ bemutatására jó, illetve azt se értik, mit szeret benne Scar. Artúr hiába komplex személyiség a fejemben, nem testesült meg minden oldala az olvasó fejében, és ez baj. 

Az elmúlt két hónapban kidobtam a folytatást, és újra átgondoltam a dramaturgiát. Muszáj előre vennem az egyik spin-off kötetet, különben Artúr nem lesz érthető később. Túl sok múlik őrajta, és ha nem hiszi el az olvasó a döntéseit, nem lesz hihető pár későbbi esemény.
Olyan szinten gondolkoztam ezen a dolgon, hogy mikor pszichodrámán voltam, és ki kellett rakni a barátokat, családtagokat, fontos személyeket, akkor Artúrt is megjelenítettem. Ki mondta, hogy fiktív személy nem lehet a mentális térképemen? Kissé megleptem vele népet.
De már lezárult a vajúdás, és az új kötetet írom. Scar kiborítja a titkos ügynököket, Artúr pedig Márkot, és a kalózokat. Nagyon jól szórakozom.
Mit tanultam ebből? Kell a visszacsatolás, ki kell adni több előolvasónak a könyvet, nem kéne ennyire zárkózottnak lennem írás terén.

Ha írsz, mi volt a legnagyobb írói lecke, amelyet megtanultál a legutóbbi történeted írása közben? :)




6 megjegyzés:

  1. A bátorság az, amiről egyre többet kell tanulnom regényírás közben. A blogoláshoz szintén bátorságra van szükségem, mert egy idő óta vegyes érzéseim vannak, ha leírom valahol a gondolataimat publikban. :) Néha már egy ártatlan gondolatot is annyira személyesnek érzek, hogy utána törlöm is. Annak ellenére, hogy természetesnek érzem, jöhetnek kételyek és gátlások. Így most egészen értem azt, hogy az írás folyamatáról való blogolást magánügynek érzi valaki. Ha meg már publikált író, akkor meg pláne, úgyhogy nagy riszpekt itt most.
    Azt a fajta bátorságot amit a Calderon 2-nél megtanultál, azt én még meg kell tanuljam, és éppen nagyon fontos lenne. :) Valamikor tudtam, babakoromban még a legelején, de most újra kell tanuljam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én inkább azért nem beszélek a hogyanokról, mert elég sokat teszem máshol, másokat tanítva, és ez elég fárasztó.
      Meg ezt a blogot sok olvasó nézi, és nem hiszem, hogy az írós nyavalygásaim érdekesek. Egyik barát már megjegyezte, hogy tíz éve tartok folyamatos írói válságot, és ebben nem zavar a sok pozitív külső visszajelzés vagy publikáció, szóval kissé uncsi vagyok, de azért szeret.

      Törlés
  2. Anna, nagyjából igen. :) Persze, Scar is szerepel, és van pár elég intenzív találkozásuk. :))
    Chester viszont valszeg nem lesz túl népszerű pár döntése miatt.

    VálaszTörlés
  3. Nekem a legnagyobb lecke, amit a jelenlegi írásom megtanított eddig nekem, az a következő: hiába van egy ötlet a fejedben, egy jó koncepció, de ha igazán jól kidolgozod a karaktered, van hogy sutba vágja az egész elgondolásodat. Egyszerűen rájössz, hogy hiába szeretnéd, hogy ez és ez történjen, az a karakter (ha hű a jelleméhez) lehet nem fogja azt tenni, amit te szeretnél, vagy egyszerűen teljesen máshogy reagál, mint ahogy elképzelted és így más irányba viszi el a történetet. És ezt nagyon lehet élvezni, legalábbis én sok örömömet lelem benne.

    Egyébként örülök, hogy Artúr most kap egy kicsit több szerepet. Számomra annyira semleges volt, mármint szerettem, de a többi karaktert erősebbnek éreztem. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok rá, remélem még idén megjelenik a spin-off ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az igazán jó karakterek mindig megindulnak. Ahogy az élő embereket, őket se lehet kiszámítani. :)
      Én is remélem, hogy Karácsonyra megjelenhet. Az előzőnél a központi téma a szabad akarat volt, itt pedig az, hogy lehet-e a jóért rosszat tenni. A mesélés szituja pedig az, hogy éjszaka van az első sztori után, és Chestert egy barátjának kezd beszélni a személyesebb dolgokról.

      Törlés
  4. Akit érdekel, mások is válaszoltak a kérdésre :)
    http://kemesefanni.blogspot.hu/2014/03/amikor-megtorik-masodik-kezirat-atok.html
    http://hollodombi.wordpress.com/2014/03/22/ri-tanulsg/
    http://ihletkapu.blogspot.hu/2014/03/a-jo-iro-holtaig-tanul.html
    (Ha még láttok, linkeljétek be. :))


    VálaszTörlés