Káoszvarázs, avagy egy szerkesztő őszi napjai

Az ősz az a különleges időszak, amikor más létsíkok káoszvarázslói átszivárognak a mi világunkba, és tanyát ütnek a kiadókban.

A kezemen most tizennégy könyv munkálatai mennek át, ellenőrizni kell az adatlapokat, borítókat, fülszövegeket, és a kollégákkal, írókkal egyeztetni minden felvetődő dolgot. Néha nem is tudom már kapásból, melyik könyv hol tart, és vajon egy párhuzamos univerzumban intéztem el a dolgot, amire emlékszem, vagy ebben a valóságban. De ez csak a magyar projekt, Eszter, a kiadói szerkesztő ötször ennyi kötettel foglalkozik ilyenkor, lenyűgöző az a bűvészkedés, amit folytat.

A kiadó illusztrációs felhívása is futott az elmúlt időszakban, cuki szőrpamacsok, és zoknivadászok képeit nézegettem, máris beleszerettem pár figurába, színvilágba. Kíváncsi leszek a végleges mesekönyvekre, és jó látni, hogy bővül ez a projekt is.

De az ősz nem csak a könyveké, hanem az írósuli ideje is. Hamarosan kezd a fiataloknál az ifjúsági, a felnőtteknél az alapozó kurzus, ezekre csak fél szemmel pillantok rá, a módszereimet most kollégák oktatják, és én csak akkor csipogok bele, ha konkrétan megjelenéssel kapcsolatos kérdések vannak. Viszont hétfőn kezdtem a dramaturgia kurzust, és ez most hatalmas lépés, hiszen három éve tervezzük. Sokat gondolkoztam, hogyan és mit kéne tanítani, pláne miből. Most ez a vonal is kialakult, és már a dramaturgia játékokat is kitaláltam. Nekem is érdekes kaland lesz, meg jó szórakozás, főleg, hogy egy igazán ütőképes csapat jött össze, ráadásul élő oktatás.

Közben persze foglalkozni kéne az írós dolgaimmal. Nem igazán jó, hogy soha nem érek rá a saját könyveimre, olvasóimra. A múlt héten lett volna egy Sorok mögött bejegyzés az író és az öncenzúra témaköréről, de félig írtam csak meg, az is inkább csapongás lett. Meg idő hiányában lemondtam egy debreceni találkozót. Ellenben későbbre elfogadtam egy író-olvasó talis meghívást Acsára, majd érdemes figyelni a híreket, főleg vidékieknek. :)

Zajlik a könyvem szerkesztése is.

A megíráskor csakis a történetre figyelek, a karakterekre, a lendületre, az ütős mondatokra, és mindezt gáz helyesírással. A kreatív agyam nem tudja jól a nyelvtant, olyanokat leírok, hogy ihaj, no, meg irdatlan méretű betűcserével, elütéssel dolgozom. Már az első pár fejezet után feladja a word, és alá se húzza. Később komolyan röhögök, amikor átmegyek a sorokon, és sok dolgot kikalapálok, de igazából saját szöveget rosszul javítok, mert nem látom, hanem tudom, mit írtam, így átugrik a szemem a betűcseréken. Nagyságrendekkel könnyebb mások regényét szerkeszteni.

Aztán jön a szerkesztő, elkezd dolgozni, és bennem is tudatosul, hogy ez meg fog jelenni. Azonnal rám tör a "kicsit még javítok" életérzés, mármint a szerkesztés alatt, amitől amúgy a szerkesztők kitépik a hajukat. Részben szuper szerző vagyok, mert hiszti nélkül mindent módosítok, amit kérnek, de borzalmas is, mert gyorsan írok, és ha egy hétvégém akad a "kicsit javítok" dologra, akkor észre sem veszem, de akár a regény harmadába belenyúlok. Innét kezdve minden létező határidőt kicsúszunk, Ancsa, a szerkesztőm éjszakázhat ezerrel, hogy behozza. (A Lucy végére például ekkor került a tükörből kimászós jelenet, egyszerűen éreztem, hogy oda kell még valami.)

Aztán amikor már Eszter ultimátumot ad, hogy idén nem jön ki a kötet, ha AZONNAL nem adjuk le, és Ancsa ereitől koffeinmérgezés kapna egy vámpír, akkor csodák csodájára utolsó nap utolsó percére kész lesz.

Most ám még nem tartunk itt, csak a szerkesztés elején járunk. Még nem láttam az első javítási kört, de hamarosan jön majd. Próbálok tempósabb lenni, hogy november közepén kijöjjön a könyv, ne  mindig december közepe legyen belőle. Mert akkor már a nyomda is előadja a hattyú halálát, hogy kifogyott a papírjuk.

A többi dolog is halad, a borítóterveket amúgy már látta a kiadóvezető, de nem csillant föl a szeme, szóval még itt sok egyeztetés lesz. Olvasói ajánlókat is lehet még küldeni, ha valaki szeretne, mert eddig keményen öt jött össze.

Aztán ha ez a kötet kész, lehet, hogy lesz még egy szerkesztési őrület. Meglátjuk, hogy a kreatív írásos könyv vagy a mesekönyv kijön-e idén. A mesekönyv még nincs befejezve, kéne egy kis szabi, de azt hiszem, ez nem az a lélektani pillanat, amikor egy kiadóból le lehet lécelni. A kreatív írás könyvet meg át kéne nézni, nem csak nekem, de a kollégáknak is. Majd kialakul.

Szóval ősz van, a szokásos hajtás és káosz. Jó dolog, hogy pörög minden, zajlik az élet, és a kiadóban új könyvek születnek. Remélem, sokaknak majd hatalmas karácsonyi örömöt jelent. :)