2015

Az idei év kissé rázós volt, de a végén jól alakult. Tűnődtem, hogy visszanézem a blogom, de most lusta vagyok.

Mire emlékszem?

Év elején kaptam egy lehetőséget, hogy a bakancslistám utolsó pontját megoldjam, amit sok éve nem tudok. Ezen a listán sajna nem olyanok szerepelnek, hogy "nyaralás Japánban", hanem inkább olyanok, hogy "rettegsz a vezetéstől? szerezz jogsit!" Lehet,  unalmas lenne az életem, ha nem szívatnám saját magamat. A mostani pontot nem mesélem el, lényeg, hogy sikerült, és ez valami nagyon mélyről jövő felszabadulást hozott. Ráadásul még Isten is besétált a képbe (esküszöm, ez a dramaturgiai érzék félelmetes), szóval nagyon jó és nagyon meglepő szitu lett belőle.

A munka terén a szokott pörgés volt, de már egy ideje érzem az Aranymosás és az írósuli kapcsán azt az irgalmatlan energiát, amit az elején beleraktam. Fut a rendszer; ahol lendülnie kell, ott lendül, ahol a beépített fékek és ellenőrzések vannak, ott befékez. Nagyon jó látni, hogy működik, amit megálmodtunk. Idén az írósuli utolsó pontja is megoldódott, élő dramaturgiai kurzust tartottam, és leástunk mélyebbre a regények hogyanjai kapcsán. Szuper csapat jött össze, szerettem velük dolgozni. :)

Az írás most a legutolsó volt a fontossági sorban. Tudtam, hogy kevés időm lesz, így nem mertem belevágni az Artúr kötetbe, az nagyon komplex világ. Gondoltam, befejezem az Apa, randizhatok egy lovaggal? könyvet, mert az milyen könnyű meg gyors lesz...   No, igen, szép álom volt, az eredménye az lett, hogy megdöntöttem az átírási rekordomat. Többszöri átdolgozás után se voltam elégedett, így kidobtam az egészet, és alapjaitól újra megírtam. 

Kivételesen hagytam, hadd hasson rám a környezet. Nem hagy élni a macska? Frászt hozta rám a holdfényben mozgó diófa? Láttam a négyes metrót és beleszerettem? Jártam a Mondoconon? Ne csak nekem legyen nagy élmény. Rengeteg utalás, gondolat így került bele, Nightwish, Pellek, meg számtalan anime... Jó móka volt.

Az írós módszerek kapcsán kisült, mi az, amit teljesen ösztönösen alkalmazok. A sci-fis eszköztáram cunamiként rázúdult a sztorira, és csak egy idő után kapcsoltam, hogy ez ifjúsági, vagyis 14 éves olvasóknak is érteniük kell. Másik ilyen felismerés, hogy romantikus, vagyis esetleg nem kéne kinyírnom a lovagot a regény közepén, ezért tuti agyonvernek. Ezt a pasit kemény meló életben tartani.

Amúgy a legnehezebbek a romantikus részek voltak. A felnőttek tudom, mit csinálnak egymással, de a kamaszok? Hogy mit vergődtem azon, mit műveljenek, amit 14-15 évesekkel is el merek olvastatni... :p

Most már polcokon a  könyv, és ez nagyon jó érzés, remélem, hogy az olvasóknak is nagy öröm lesz.

Az év vége egy hatalmas meglepetést hozott. A 40. szülinapomon meglepetéspartira összejöttek azok a barátok, akik mellettem voltak az életben. Újak, régiek, egészen a kamaszkorig visszanyúlva. Vannak, akikkel elsodródtunk egymás mellől, és óriási öröm volt megint látni őket. Különleges este volt, ezt még öreg Alzheimeres napjaimon is emlegetni fogom. :)

Most itt az év vége, és tűnődöm a holnapokon.

Jövőre az írásra akarom helyezni a hangsúlyt. Ki szeretnék próbálni új írós módszereket, megcsinálni sok-sok stilisztikai gyakorlatot. És mellette ideje megírni az Artúros regényt. Már egy jó ideje hív az a világ, és úgy érzem, most van itt az ideje,  készen állok a folytatásra. :)

Álmokban gazdag, boldog új évet mindenkinek!