Csíny letudva - a Könyvmolyképző könyvbemutatója

Tegnap volt a Könyvmolyképző könyvbemutatós napja olyan frappáns címmel: ahol az álmok valóra válnak.

Évek óta szeretnék a Darshanban egy könyvbemutatót, az a kedvenc helyem, az írósulisokat is mindig odaviszem. :) Úgyhogy, amikor a bemutató szervezése elkezdődött, nagy lelkesen átküldtem a képeket a marketingeseknek, de hát elég fura étteremnek festhet a fotókon (tök más stíl, attól függ, épp melyik szögből fényképezed), mindenesetre más elképzelés volt a helyszínre. Ám az első hely nem jött össze, onsai sunnyog balról, hm, és Darshan? Nem, másik helyszín egyeztetése. Második se jött össze, onsai sunnyog jobbról, izé és a Darshan? 

Szóval megfelelő sunnyogással és némi szerencsével végül csak sikerült a Darshanba eljutni. :)

A könyvbemutató könyvpakolással kezdődött, és hiába javasoltam a kollégáknak, hogy nyolc szerző tizennégy könyve marha sok csomag és nehezek, az enyémek felét hagyjuk már a kocsiban, nem akarták, pedig én teljesen jól tudok dedikálni csomagtartófedél alatt állva is. (Haha, végül ott is dedikáltam párat.) 

No, szóval kipakolunk, egyeztettünk a pincérekkel, majd megjöttek az írók, az olvasók, és hopp, máris jött a kezdés. Még gyorsan átvettem Rácz Tibitől a könyvjelzőket (köszi, Tibi az éjszakázást!), nagyon örültem, hogy a kiadó csináltatott, merthogy abszolút el szoktam felejteni. Még nem volt olyan bemutatóm, ami előtt ne moderáltam volna, és arra fel kell készülni, szóval a könyvjelzők, egyebek kb. az előző estén merülnek fel bennem.

Az első hármas bemutatón a fantasztikus írások szerepeltek. Az írókat felültettem a pódiumra, én meg kissé lentebbről kérdeztem őket, hogy lássam a közönséget is. Bessenyei Gábor hozta a szokott formáját, ez a pasi egyszerűen elbűvölő, szerintem a könyvében a halálistennő egyes megmozdulásai nagyon is az ő stíljéből fakadnak. Demi Kirschner megint karakán volt, mint mindig, ő már az írósuliban is kitűnt az egyediségével és a markáns gondolkozásával. Kae Westa pedig a szokásos kedvességével "második bemutatósként" profin megfelelte a kérdéseket.

Utána az írók oldalra ültek a kis bokszokba dedikálni. Én meg gyorsan köszöntem pár bloggernek, más ismerősnek, utánanéztem a szendvicskuponok osztásának, meg más izébizéknek, majd megkértem shadowhuntert szerezzen egy kávét nekem (hálám örök :)), és levadásztam a második szerzőhármast.

A következő beszélgetés könyvei érdekes módon mind Pesten játszódnak. De nagyjából ennyi a közös bennük, úgyhogy erre építettem a beszélgetés elejét. Róbert Kata iszonyú profi, rég láttam ennyire összeszedett írót, aki pontosan a regény lényegét képes átadni (a harminc körüliek életválságát). Rácz-Stefán Tibivel egy kicsit a kortárs problémákat fejtegettük pl melegkérdés és iskolai erőszak. Míg Felkai Ádám egyedi humora a beszélgetés alatt is előjött. Az ő gengszteres regényrészletét én olvastam fel, és izé, a "hímtag" szónál azért úgy kikerekedett a szemem, és reméltem, hogy a kiskorúak és idős nénik épp nem figyelnek, merthogy kb száz fő között azért előfordult egy-két csöppség is. :)

Utána megint szünet jött és dedikálás, majd Réti László következett. A könyvét még nem olvastam, de nagyon szimpatikus ember. Ezt a beszélgetést Deszy moderálta, így én hátrébb mentem a kollégákhoz pár szót váltani, hogy aztán leüljek, és megnézzem a csevegést. De öt percen belül elkaptak, a "tudom, hogy egy óra múlva lesz a dedikálás, de légyszi, csak ezt" jellegű kéréssel. Kimentünk a teremből a kinti asztalokhoz, és innét kezdve hirtelen megjelentek a kezekben a kék virágos-kardos könyvek, és nem álltam fel egy darabig, csak írogattam. Mindenkinek egyedi dedikálást szoktam írni, ami tök spontán megy, ám a dátummal mindig meggyűlik a bajom. Idén azonban mázlim volt, mert növekvő számsor volt. :)
Aztán amikor kint végeztem, bent is elkaptak dedikálni, és Oldmoviegirl meglepett egy szuper mobiltokkal is, amit ő hímzett. Köszönöm szépen! :)
 

  

Nagyon örültem mindenkinek, a bloggereknek különösen, meg pár régi olvasó is újra eljött. Sajnos már fáradt voltam agyilag, így a szerencsesütik a táskámban maradtak, pedig mennyit agyaltam a marhaságokon.

Bemutatóm ugyan nem volt, de végre van egy igazzy dedikálós képem a Darshanból (Lora, köszönöm a fotókat! :)) Amikor életemben először beléptem ide, első gondolatom az volt, fú, de jó lenne itt egy ilyen alkalom, ez a hely valahogy annyira otthonos nekem. És lám, az ötödik kötetet tényleg itt írtam alá. :)

Aztán három óra körül a nap ebédelésbe és beszélgetésbe fordult. Last minute akció keretében még elkaptam a Szegedre induló kollégákat, és kiszedettem a kocsiból a közben bepakolt könyveket (tuti szerettek), hogy a dedikálva rendelt köteteket postázni tudják. (Erős a gyanúm, hogy ketten kimaradtak, így még lesz egy kínos mentegetőzésem.) Aztán én is csatlakoztam a többiekhez, és végre kicsit leültem a pörgős nap után.

Nagyon jól sikerült ez a könyves rendezvény, és azt hiszem, sikerült rendesen bemutatni az írókat és a könyveket. :)
Moderátorként nagyon örülök, az írós felemnek viszont megint nem sikerült rendesen odafigyelni az olvasókra. Egyre több bemutatandó könyv, és ez a kettős szerep eddig is nehezen működött. Az első könyveknél csak besegítettem a marketingesnek, aztán valahogy rendszerré vált, hogy én vezetem a beszélgetéseket. Szerencsére most már vannak új marketinges kollégák, szóval jövőre, gondolom, ez megoldódik, és lesz olyan rendezvény, ahol íróként találkoztok velem.:)

A könyvem, az Apa, randizhatok egy lovaggal? közben szép csendesen elindult a nagyvilágba. Már izgulok, hogy megtalálja azokat az olvasókat, akik szeretni fogják. :)