Sorok mögött: Top5 dolog, amit nem árt tudni egy könyvbemutató előtt

A Sorok mögött rovatot 2014 szeptemberében indítottuk útnak, írók körblogolása egy adott téma körül. Mostani témánk a könyvbemutató.

Gyakran hallom más írótól, hogy milyen jó nekem, mert rutinos előadó vagyok. Lássunk egy TOP5-ös listát, hogy mit nem kéne csinálni, és - hogy meséljek is egy kicsit - elmondom, én hogyan bénáztam el ezeket. :)

Ne a fellépő érezzen, hanem a közönség

Általánosba jártam, amikor a tanárok gyanútlanul elküldtek szavalóversenyre. Tök jól szavaltam, egészen addig a pontig, amíg úgy elérzékenyültem a versen, hogy nekiálltam sírni.
Persze, rögtön mindenki azt hitte, biztos valamin ki vagyok borulva, pedig nem, egyszerűen belehelyezkedtem a versbe.
Aztán egy férfi tanár leült, és elmagyarázta, hogy túl empatikus vagyok, meg érzékeny, és húzzak egy falat, de marha gyorsan, ha életben akarok maradni ebben a világban. Azt is mondta, hogy ne én érezzek, hanem a közönség. Ez az előadóművészet lényege.
Mai napig úgy vélem: egy eladó ne nevessen a saját viccein, és ne szipogjon a nép előtt. Sírjanak ők, nevessenek ők :P

Sosem késő megtanulni beszélni

Kamaszként beléptem egy szavalókörbe, és mentünk a határon túlra amatőr irodalmi fellépésekre. Vagyis mentem volna, de hadartam, elharaptam a szóvégeket, zárt szájjal képeztem hangot, és még az s és sz betűim is sásogtak és sziszegtek. Ráadásul túl magas volt a hangom.
Gondoltam, sebaj, innét szép nyerni... :)

Józsi bá, a kör vezetője rengeteg tanácsot adott, lényegében újra megtanított beszélni. Heteken (hónapokon?) át minden nap egy kis időt azzal töltöttem otthon, hogy egy ceruzát keresztbe tettem a számban, amilyen hátra be tudtam tenni, és felmondtam tucatnyi verset.
A tesók persze röhögtek, és a suliban is döbbenten nézték, miért középen van harapásnyom a cerkákon (és nem a végén, ahol minden rendes gyerek megrágcsálja), de a lényeg, hogy megváltozott tőle a hangképzésem, és az s és sz hangok is tompultak. Idővel azt is megszoktam, hogy ha szerepelek, automatikusan mélyebb hangon teszem, és erőteljesebben. Nem torokból, hanem mellkasból beszélek, ettől amúgy sokkal zengőbb lesz a hang.
Tanulság: nem árt, ha ki bírjuk nyitni a szánkat :)

A mikrofon a száj folytatása

Én meg a mikrofon nem kedveltük egymást. Képzeljük el, hogy próba van, és épp a nagy drámai hatásra törekszem... hatalmas érzés ám, amikor kétszáz ember ül előtted, és látod, hogy többen sírnak, vagy amikor hatásszünetet tartasz, és megáll a levegő a teremben... lelki szemeim előtt már láttam is...
...amikor Józsi bá beleüvölt: "Állj! Mikrofon!"
Most komolyan! Épp a vers legszebb sorainál... kis lelkemet holmi mikrofonigényléssel sárba tiporják... 

A próbán tízszer is újra kellett kezdeni. Sok időbe telt, mire kialakult a térbeli tudatosság, hogy amikor fordítom a fejem, akkor vigyem a mikrofont is, mert annak minden körülmények között a szájam előtt kell maradnia. 

És persze figyelni kell a hangfalakra, a gerjedésre, no, meg nem tüsszentünk mikrofonba, hacsak nem akarjuk likvidálni a közönséget. :P (Egyszer amúgy beletüsszentettem, de Józsi bá megnyugtatott, ne aggódjak, a nénikék fele előtte is süket volt... :D)
Tanulság: nem árt, ha hall a közönség :)

Lámpaláz

Haha, éljenek az iskolai felelések! Én ám lámpalázas vagyok, de köztünk maradjon... 

Ha papírról vagy ppt-ről kell felolvasni, akkor a helyzet iskolai felelésre emlékeztet, és iszonyúan elvékonyodik a hangom, és remegni kezd. Állati kínos tud lenni. :P 

Igazából nem legyőztem a lámpalázat, hanem rájöttem, hogy ha szemkontaktust tartok a közönséggel, akkor beszélgetős helyzetnek élem meg, és több száz fő sem zavar.
Ha előadást tartok, mindig fejből adok elő, legföljebb egy post it van nálam. Így még menőnek is tűnök, mert milyen laza, hogy valaki másfél órát megtart jegyzet nélkül. Hát nem? :P

Tanulság:  Figyeld meg, mi zavar, és oldd meg - kerüld ki :P 

A könyvbemutató a könyvről szól

Az első könyvbemutatóm után tanácstalanul megkérdezték páran, hogy oké, de miről szól a könyv.

Arra emlékszem, hogy eső volt, és az értelmi szintem egy saláta szintjével vetekedett.

A moderátor csapongott, jó hosszan kérdezett (őt is kiütötte az időjárás), meg volt egy meglepetés fellépő, aki felolvasott egy hosszabb, kicsit ezoterikusnak ható szöveget, amit döbbenten hallgattak a jelen lévő sci-fisek (utána évekig emlegették) (anyám viszont imádta, azt mondta, ha ilyen egy bemutató, jön máskor is :P).
Én meg hálás voltam, hogy az egyórás program harmadában kellett csak beszélnem, és kedves salátaként mosolyoghattam.
Szerintem jó volt, legalábbis nekem biztosan ideális. :)

Most már öt regény, két kisregény, egy novelláskötet, meg egy íróknak szól könyv után vagyok (ezt most azért soroltam fel, hogy jól mások eszébe véssem - mert a múltkor én sem tudtam :P), és kialakult az a rutin, hogy látom kívülről a beszélgetést. Moderátorként korábban is láttam, de meg kellett tanulni íróként is kívülről nézni a helyzetet.
Van pár kulcsszó, amit tudom, hogy belefűzök a beszélgetésbe, teljesen mindegy, mit kérdez a moderátor. És arra is figyelek, hogy aki soha nem hallott a könyvről, az is egy-két mondatot elvihessen a beszélgetésből. 

Tanulság: Lásd kívülről a beszélgetést :) 

Összességében még van hova fejlődnöm, de most úgy teszek, mint bölcs Yoda mester, és azt mondom, nem baj, ha minden kezdet béna :)

Köszönöm mindenkinek, aki volt az eddig könyvbemutatókon, beszélgetéseimen, netán jön az eljövendőkre :)

***

Többiek bejegyzései:

Buglyó Gergely
Gaura Ágnes
Puska Veronika