2017 - évértékelő

Az idei év a mászkálás és a gondolkozás jegyében telt. 

Előbb lássuk a mászkálásokat, aztán majd elmesélem a gondolkozásokat is :)

A Könyvfesztivál hangulata idén is elragadott, nem véletlen, hogy hosszú bejegyzés született róla. :)

Ami nagy öröm volt, hogy itt beszéltük meg Mannival, a rajongói oldal összeolvad a Facebookon az On Sai oldallal, és reggelente oda kerülnek ki a könyves idézetek. Nagyszerű döntés volt, és nagyszerű változás. Köszönöm Manninak a csodaszép idézeteket, képeket! <3

Az idő aztán lopva telt, és novemberben egyéves lett a Galaktikus Fanklub. Szeretettel üdvözlöm az új tagokat, Elizát, Flórát és Alexát :)

A Könyvhét lényege a sokféle találkozás, beszélgetés. Idén egy cuki gekko is eljött, hatalmas meglepetést okozva. A gazdival együtt Calderon rajongók :) 

Rengeteg olvasóval is találkoztam, mivel ekkor jött ki a Miogin bázis kisregény. A borítón Márk van, a laza keresztény csempész. Nagyon szerettem Márk szemszögét írni, jópofa, ahogy a világot látja. Adalbert kispap pedig olyan oldalát mutatta, amit még soha.

Nyáron sokfelé voltam. Nem a szokott táborokba, és helyekre mentem, hanem új utakon jártam. Láttam harangot feltenni, amikor egy írós táborban voltam. Csatangoltam a Balaton partján antiszoc gyerekeimmel, alig jelzett történelmi emléket kutatva. Sátoroztam velük a Művészetek Völgyében, sokféle élménnyel gazdagodva. Kellettek az új élmények, feltöltöttek. :)

Kép: blogxfree.hu

Rendeztem egy fanfiction írós pályázatot is. Micsoda történetek jöttek! Gratulálok a nyerteseknek: Daremo, Casumi, Caroline,  és Szenczi Ildikó írótársaknak!

Örömhír is ért. 2016-ban elfogyott az Apa, randizhatok egy lovaggal? kötet első kiadása, után kellett nyomni. 2017-ben kiürült a raktárból a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik, és a Scar kötet is, majd idővel ezek is utánnyomást kapnak.

A Scar fogyása bakancslistás dolog volt, annak idején nagyon féltem, hogy ez a téma túl furcsa, és nem találja meg az olvasókat.  Köszönöm szépen a lelkes olvasást! :)

 Ősszel még több rendezvény és fellépés jött, időm se volt megírni az élményeket, pusztán csak befogadtam őket. Jártam sci-fi rendezvényen, szépirodalmi esten, voltam olvasói guru az Olvasás éjszakáján, meséltem egy pláza közepén álló színpadon a vallási scifimről, és meghökkenten láttam, megállnak sokan a sodródó tömegből. Sárváron a Nádasdy-vár hangulata is sokáig elkísér majd. Már értem, milyen lehetett hajdan egy igazi nemesi szalon, ahol olyan természetes a kultúra, mint a levegővétel. :)

Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár

Az ősz közben hatalmas munkával telt el, sokféle regény és mesekönyv kiadása körül bábáskodtam, volt sírás, nevetés, ezernyi izgalom, miközben kijött a húsz magyar történet, köztük az Érints meg! antológia, amiben nekem is szerepel egy novellám.

A Csillagszóró rendezvény karácsonyi csodákkal telt, és írók, olvasók örömével. Nagyon büszke vagyok rájuk, és sok sikert kívánok az úton. A könyves szakmába belépni kemény menet, ami kívülről csillámporos, belülről kemény stressz. Jól vették az akadályt, és olvasók százai ültek egy-egy jó könyvvel a karácsonyfák alatt izgatottan lapozgatva.

December közepén megjelent A siker tintája. Kalandos lépések az írói karrier útján című könyvem, és ez kicsit olyan volt, mint lezárni egy fejezetet, átadni a tudásból, de legfőképp a gondolkozásmódból valamit. És persze elengedni mindezt, új utakra indulni.

Az idei év a gondolkozás éve is volt. 

Pontosan ki vagyok, mit akarok, milyen szerepekbe szorítanak be, milyen felesleges dolgokat hurcolok régóta? Az írós könyveben az Útjelző tábla fejezetet magamon is alkalmaztam, és bizony elgondolkoztam.

Legfőképp azon, hogy én, aki régen évi egymillió karaktert írtam (kb ennyi együtt a Calderon két kötete), mi a csodát csinálok. Az elmúlt két évben ennek töredékét írtam, mindössze évi egy kisregényt (az Esővágy és az írós könyv nagy része a fiókban lapult, csak elővettem).

Hol folyik el az idő? Hol kell nemet mondanom? 

Ennek kapcsán a 2018-as fogadalmak:

1. Írok

2. Nem mondom ki spontán, amit gondolok. Ezzel egy csapásra az összes irodalmi csoporttal jóban leszek. (Eddig úgy véltem, etikátlan végignézi, ha valaki elcsesz valamit, amit kis tanáccsal jól is csinálhatna, de mostantól elengedem ezt a világboldogító nézetet. Aki akar, az majd megkérdez.) Kevesebb netes időpocsékolás = több idő az írásra. 

3. Nem lógok annyit a moly.hu-n. (Imádom tekerni, szerintem függő vagyok :))

4. Nem mászkálok annyi rendezvényre.

5. Félkész írást nem mutatok meg, mert blokkolnak az idegen gondolatok. (Nem tudom, miért kezdtem ezt el az idén, amikor világéletemben fiókíró voltam.) 

6. Este és hétvégén nem foglalkozom írókkal a saját írásaim helyett. (Akkor sem, ha megsértődnek.)

7. Tartom a határidőt. (Minden évben az én könyvem jön ki utoljára, és idén kis híján beragadt.)

8. Sportolok, mert akkor többet tudok ülni, és így írni. (Aki azt hiszi, hogy az íráshoz nem kell állóképesség, próbáljon meg a fenekén maradni tíz órán át. :P)

No, hát előre a 2018-as év felé! :) Főleg, hogy már AncsaT, a szerkesztőm is ilyen kedves ajándékokkal motivál. (Köszönöm szépen! :))

Vidám napokat, könyvekben gazdag 2018-at mindenkinek! :)