Sorok mögött: Kalandozások zsánerek között

Mostani írós körblogolásunkban arról mesélünk, merre jártunk, milyen zsánereket próbáltunk ki.

Az írást nálam rengeteg szóbeli mesélés előzte meg. Kiskamaszként azzal szórakoztattam az öcsémet, hogyan lehet vígjátékként, vagy épp krimiként elmondani a Piroskát, a Hófehérkét, és a csajosabb meséket.
Később is vevő voltam a hülyeségre, szép emlékeim vannak arról, hogy éjjelente kísértetsztorikkal ijesztgetem a többieket a táborokban. Az érzés, amikor megdermed a levegő, lélegzetvisszafojtva figyelnek... ah, hát az utolérhetetlen...:D

Az első befejezett írások 16 éves koromból származnak, és vígjátékok voltak. (Igen, tök szűz voltam irodalmilag, senki sem szólt, hogy színdarabot csak komoly felnőttek írnak.)

Összedobtam verseket, pár lélektani novellát is, de főként regényekben gondolkoztam. A probléma az volt, hogy  faltam a szépirodalmat és a fantasztikumot egyaránt, így kapásból láttam, mennyire szarul írok. :D

Mivel volt önkritikám, le is raktam a tollat.

Felnőttként viszont annyira feszítettek történetek, hogy újra írtam. Mivel nem különült el a fejemben, hogy ez most ilyen zsáner, az meg amolyan, hanem bármit elolvastam, így írásban is teljesen természetesen nyúltam minden témához. (Bevallom, nekem kicsit ijesztő is, amikor valaki azt mondja, csak YA-t, csak krimit, csak szépirodalmat olvas. Az olyan, mintha szűk dobozba zárná a világot.) 

Íróként írtam:

Mesét:

Imádok mesélni, az első pályázatomon is mesével nyertem. A szunnyadó vulkánon innen és túl volt ez, ahol a királylány elkalapálja a cipőjével a sárkányölő szépfiút, majd belezúg a ronda, komoly, de jó uralkodó bátyusba, aki persze buta libának tartja, mígnem együtt megmentik a népet.

A mesék szinte könyörögnek azért is, hogy fantasy sztorik lehessenek. A 77 magyar népmeséből Ribike története kis metamorfózissal a Sose szólj be varázslónak! sztorivá vált (Esővágy kötet). 

Akad a fiókban önálló gyerekkönyvem is, még Botond fiamnak írtam, csak mire elkészült, nagy lett hozzá. Most írhatok neki valami újat, ezek a mai fiatalok szörnyűek...:)

Sci-fit: 

Imádok világokat építeni, és jópofa az intellektuális kihívás is, ami ezzel jár. Eleinte nehéz volt túlíró regényíróként ötletnovellákig lemenni, ez a hossz teljesen más írói módszert követelt, de sikerült, és nagyon élveztem. Nagyon szeretem a jövőbeli technikai apróságokat, és a társadalomkritikát. Megjelent pár ilyen novellám, de már évek óta nem írok sf-t, egyszerűen mert nem szeretnék részt venni a hazai sf élet balhéiban, amibe ilyenkor óhatatlanul belekerül az ember.

Fantasyt: 

A humoros fantasyt nagyon kedvelem, megjelent pár ilyen novellám. Valahogy a fantasy nekem a meséhez áll közel, így nem tudok komolyabb mondanivalót beletenni, mindig elhülyéskedem. 

Persze, azért akad a gépemen komoly, Hard Selection-sorozatba való regény félkészen. A második fejezetben már nyúzás is van. Be kéne fejezni a könyvet, csak még nem döntöttem el, hogy a végére mindenki meghaljon-e, vagy valaki megússza. 

Lélektani írásokat:

Ha van egy első sorom, és nem figyelek oda, azonnal kilyukadok valami brutálisnál. Néha azon tűnődöm, hogy a tudatalattim egy kupleráj, és jobb is, ha nem jön fel onnan semmi. Bocs, Freud, én az elfojtások híve vagyok. :P Azért néha remélem, hogy a jungi kollektív tudattalan igaz, és akkor nem az én kuplerájom mindez, hanem másé, csak merítek belőle. A remény hal meg utoljára. :P

Vallási írást:

Kis kamasz ateista lelkemnek a katolicizmussal való találkozása felért egy kamionnal való frontális ütközéssel. Egy teljes regénysorozat kell, hogy kiheverjem ezt a sokkot.

Tök érdekes, de a regényekben szereplő témák előképe megjelent a fiókban heverő novelláimban. Van egy-két meredek és érthetetlen sztori is köztük, én se értem, minek írom le őket, de majd öreg napjaimban esős délutánokon elmerengek fölöttük, hátha rájövök.

Erotikus regényt:

Erre állati büszke vagyok, igaz, csak egy fél regény van meg belőle. Általában az írók nyelvi szintje lesüllyed aktusok leírása közben, de szerintem sikerült kreatívan megoldani, és ami fő, nagyon vicces volt a megírása. Állítólag jó is lett, a neten kiment részleteket sokan szerették. Azért a könyvkiadás eme ágába nem tervezek betörni :)

Krimit:

Ez mostanság nagyon vonz. Szóban esti meseként meséltem krimis sztorit. Felnőtteknek meg vannak pszichológiai krimis jegyzeteim, de ezek csak kísérletezések, még nem ástam bele magam rendesen. Majd a YA után az lesz a következő kísérleti terep. (Vicces, de ha most magammal találkoznék kezdő íróként, akkor az infoadagolási technika miatt azt javasolnám, próbálja ki a krimit.)

YA-t:

A jelenlegi kis kedvenc a young adult. Ez ugyan korcsoport, nem zsáner, de azért a romantikus ágnak vannak mesélési szabályai. A lovagos könyvem után szeretnék egy angyalos-démonos sztorit is, az Érints meg! antológiában lévő szereplőmmel, a laza, rasztahajú nefilimmel. nagyon  szerettem írni az Utálom a hétfőt! novellát. A srác egyszerűen nekiállt dumálni a fejemben. :)

Kép: László Maya (Érints meg! antológia)

A horror/thriller az egyetlen, amit nem írok. Kamaszként vicces volt ilyeneket mesélni, de mióta itt lakok egy denevéres erdő mellett, távol minden szomszédtól, éjjeli neszek közepette, és még az utcai lámpák fénye se jut el, mélysötét van a házban, meg nagy üvegablakok, amin bármi be tud jönni, ha akar... Ó, asszem, ne erőltessük az ijesztgetős sztorikat... :)

Összességében imádok kalandozni. Ez persze minden márkaépítésnek ellentmond, rendes író a fenekén marad, hogy szegény olvasók tudják, mire számítsanak. Szerkesztéskor és oktatáskor viszont előny, mert sosem szoktam írótól olyat kérni, amit én magam nem tudok megcsinálni. 

Kalandra fel! Íróként próbáljatok ki új dolgokat, olvasóként pedig merészkedjetek a komfortzónán kívülre. :)


Többiek bejegyzései:

Buglyó Gergely
Puska Veronika
Gaura Ágnes
(még lesznek...)

Korábbi Sorok mögött bejegyzések, jó böngészést! :)