Hogy áll az Artúr?

A legutóbbi négy ember, aki kérdezte, hogy áll az Artúr, és megkapta a választ, mind közölte, hogy "Bea, úgy írsz, mint Martin..."

Persze, egyszeri írónk lelke ilyenkor felragyog, hogy ah, Martin, a nagy mesélő, Trónok harca meg minden, de megtisztelő a hasonlóság. Csak aztán mindig hozzáteszik, hogy "...olyan ritkán." :D Ilyenkor aztán lekonyulok, mint virág a jégeső alatt alatt.

Azért Martinnak kissé könnyebb. Néha elálmodozom azon, hogy férfi író vagyok, és vasárnap délben húslevest hoz valaki a kezem alá, mire megsértődök, hogy minek zavar űrcsata közepette, és miért nem érti meg az írói nagyságomat :D

Néha elálmodozom azon, hogy szerkesztőként külföldiekkel foglalkozom, és nem kapok felháborodott vagy depressziós fb üzeneteket, mert valaki nem került be írósuliba, nem jutott át előszűrésen, vagy simán csak nincs elég gyorsan elolvasva az írása, nem foglalkozik vele a kiadó. Mindezt a hétköznap estéken, hétvégéken, és milyen bunkó vagyok, ha nem felelek, beáldozva a saját írós időmet.

Vagy eltűnődök azon, milyen lett volna, ha az ex nem megy el boldognak lenni, rám hagyva három gyerek felnevelését, és eltartását a mai Magyarországon.

Aztán rájövök, hogy utálom a húslevest, és ha minden vasárnap egy pasi lelkesen ezt főzne, bebüdösítve vele a házat, tuti kinyírnám vagy őt, vagy minden mellékszereplőt az Artúr kötetben. A munkámat sem cserélném le, mert imádom, még a néha drámázó írókat is. Iszonyúan jó látni, ahogy évek alatt fejlődnek, és az elsőkönyvesként vívott balhék mint gyerekcipők elmaradnak, ahogy átveszik a szakmai tudást. Ami meg a három kamaszomat illeti, hajdan mindörökké lusta álmodozó maradtam volna, ha nem én vagyok a családfenntartó, és nincs rajtam gazdasági nyomás, hogy pénzdíjas novellapályázatokra írjak.

Szóval Martin milliomos férfi íróként azért jóval könnyebb élethelyzetben van. Lehet, hogy pont ez a baja. :D :P

Élménybeszámoló: "Az író asztalán", avagy milyen egy XXI. századi könyvtár

Meglepő eseményen voltunk Róbert Katival: egy hídavatón. :)

A gödöllői könyvtár tavasszal megkérdezte a fiatalokat, milyen ötletük van, hogyan lehetne berendezni a könyvtárat. A terveket összeírták, és mostanra valósult meg. Az eredmény elképesztő volt.

De ne szaladjunk ennyire előre... :)

Az ám egy gömb a kezemben :)
Kép: Prohászka Panna 

Szóval gyanútlan íróink egy októberi délután ellátogattak Az író asztalán témájú beszélgetésre, ahol kiderült, mit is tartunk az asztalon írás közben. Én amúgy azt hittem, sok számla, mindenféle oktatási terv, és egy halom írókkal kapcsolatos szupertitkos jegyzet lehet az asztalomon, de aztán megnéztem, és kiderült, van épeszű dolog is. (Mondjuk, nem csak az íróasztalnál, hanem az ebédlőben is szoktam dolgozni, mert modern anya nem zavarja gyerekeit a szobájukban, hanem jó hadvezérként elvágja a hűtő fel vezető utat. Így miközben a túrórudi felé tartanak, leülnek, és önként elmesélik a napi élményeiket. :))

Az asztalomon amúgy egy zöld notesz hevert, melybe az előadásaim kérdéseit írom fel. Egy díszes fémdoboz; ez Bódi Ildi, az Avana egykori elnökének ízlését dicséri, és a Preyer sci-fi pályázat második helyéért kaptam. Illetve ott csücsült a "gondolkozógömböm". Ez egy üveggolyó, amibe festéket fújtak virág alakban. A benne lapuló kreativitás és különlegesség kamaszként mindig kapaszkodót nyújtott, mert kissé fura kiscsaj voltam, örök idegen mindenhol. Ezt a három tárgyat vittem. Írós jegyzetem nincs, a regényeimet fejben dolgozom ki, úgy egyszerűbb.

Élménybeszámoló: Olvasás éjszakája

Pest az Alexandra Pódiumról az Olvasás éjszakáján

Múlt hét szombaton volt az Olvasás éjszakája, egy izgalmas rendezvény, amikor az országban számos könyvesbolt éjjel is nyitva van és különböző programokat szervez.

Már megfigyeltem, minden rendezvény előtt valami jó kis káosz van otthon. Most pénteken leálltak a vonatok, így az egyik gyerek nem jutott be a Kutatók éjszakájára, a másik nem jutott haza Pestről (végül hazagyalogolt, röpke négy óra késéssel). Harmadik haza sem jött, Pesten aludt, mint később kiderült egy vas nélkül, így innen is köszönet Erikának, az írónknak, aki reggel nem hagyta éhen halni :D
Szóval igen pihenten és felhőtlen arccal érkeztem az Alexandra Pódium kávézójába egy órával korábban. :)