Élménybeszámoló: "Az író asztalán", avagy milyen egy XXI. századi könyvtár

Meglepő eseményen voltunk Róbert Katival: egy hídavatón. :)

A gödöllői könyvtár tavasszal megkérdezte a fiatalokat, milyen ötletük van, hogyan lehetne berendezni a könyvtárat. A terveket összeírták, és mostanra valósult meg. Az eredmény elképesztő volt.

De ne szaladjunk ennyire előre... :)

Az ám egy gömb a kezemben :)
Kép: Prohászka Panna 

Szóval gyanútlan íróink egy októberi délután ellátogattak Az író asztalán témájú beszélgetésre, ahol kiderült, mit is tartunk az asztalon írás közben. Én amúgy azt hittem, sok számla, mindenféle oktatási terv, és egy halom írókkal kapcsolatos szupertitkos jegyzet lehet az asztalomon, de aztán megnéztem, és kiderült, van épeszű dolog is. (Mondjuk, nem csak az íróasztalnál, hanem az ebédlőben is szoktam dolgozni, mert modern anya nem zavarja gyerekeit a szobájukban, hanem jó hadvezérként elvágja a hűtő fel vezető utat. Így miközben a túrórudi felé tartanak, leülnek, és önként elmesélik a napi élményeiket. :))

Az asztalomon amúgy egy zöld notesz hevert, melybe az előadásaim kérdéseit írom fel. Egy díszes fémdoboz; ez Bódi Ildi, az Avana egykori elnökének ízlését dicséri, és a Preyer sci-fi pályázat második helyéért kaptam. Illetve ott csücsült a "gondolkozógömböm". Ez egy üveggolyó, amibe festéket fújtak virág alakban. A benne lapuló kreativitás és különlegesség kamaszként mindig kapaszkodót nyújtott, mert kissé fura kiscsaj voltam, örök idegen mindenhol. Ezt a három tárgyat vittem. Írós jegyzetem nincs, a regényeimet fejben dolgozom ki, úgy egyszerűbb.

Istók Anna könyvtáros és író vezette a beszélgetést, és Katival meséltünk a könyveinkről, a tárgyakhoz fűződő emlékekről, és minden másról. Nagyon jó hangulatú est kerekedett. A jelen lévő fiatalok lelkesen kíváncsiskodtak, olvasták a könyveket, és nagyon jó kérdések születtek. Anna pedig kiváló moderátor volt, érződött a rutin rajta.

Balról jobbra: Istók Anna, On Sai, Róbert Kati
Kép: Prohászka Panna

A program délután indult, mi hétkor kezdtünk, majd utánunk is még izgalmas dolgok következtek. Rögtön egy Tűzvarázs tűztánc show az udvaron, ami sötétedés után különösen látványos és kecses volt.

Később pedig jött a Club Színház  Impro estje. Ennyi laza és őrült embert egy helyen.... :) Rengeteg dolgot eljátszottak, köztük a könyvcímeimet is. Az Apa randizhatok egy lovaggal meseváltozata, vagy a Szivárgó sötétség operett verziója az éneklő gázszerelővel eszméletlenül mulatságos volt, és íróként hatalmas élményt jelentett, köszönöm szépen :D

Az est rendkívülisége azonban nem csak a kreatív programokban rejlett. Jártam már sok helyen, nagyon jó könyvtárakban, ifjúsági közösségekben, de amit itt tapasztaltam, az megdöbbentett. 

Minden helynek van egy szelleme, egy erős kisugárzása, ami beleivódik a falakba. Ez a könyvtár vidám volt, egy igazi közösségi tér, ahol minden korosztály jól érezheti magát. A bent lévő olvasók otthon érezték magukat, és ez érezhető volt minden mozdulatból. 

A ruhatárban kamaszok adták a bilétát, a lenti nagyterem falain varrott életfa és más kézműves dolgok, láthatóan az idősebb nemzedék megbecsült alkotásai. Láttam terepasztalt, ahol szerepjátékosok elmélyülve játszottak, laptopot töltő fiatalokat, fotelokban olvasó felnőtteket és kamaszokat, az elegáns kis kávézóban csevegő negyveneseket. Egy férfi 3D-s nyomtatót szerelt, a közeli asztalokon, lazán a könyvespolcok között több ilyen nyomtató is működött, készültek a színes kis tárgyak, szobrocskák, vicces alakzatok mindenki nagy örömére. 

A falakon különböző programok plakátja: tíz éves az IRKA (a helyi írókör), Mentsd meg a macskát! néven indul egy ifjúsági írókör; lesz az év olvasója díjátadó, van férfimegőrző (pasiknak program), aktívak az Őszikék (nyugdíjas kézművesek), és rengeteg hasonló... Sajnos nem fotóztam, de majd érdemes megnézni a képeket a könyvtár Facebook oldalán.

Az IRKA 2016-os antológiája (Köszönöm! :))

Az emeleten a KamaszHíd láttán arra gondoltam, ó, te jó ég, Gödöllőre kéne költözni. Most avatták fel, egy hosszú folyosó volt, amit berendeztek beszélgetős zugoknak, voltak mangák, mellettük fiatalok csevegtek. De ugyanúgy nagy monitorok is számítógépes játékhoz, amin egy tízéves fiú játszott. A falakat egy fiatal illusztrátor markáns és lenyűgöző képei borították. Én pedig kissé arrébb haladva nevetve kikerültem egy másik gyereket, aki távirányítós autót vezetett könyvespolcok között. "Gyertek, jó itt lenni, jó közösségben élni." Ezt üzente ez a híd.

Ez a könyvtár élt és lélegzett, nem azért tévedt be húsz ember, mert pár író megjelent, hanem azért voltak rengetegen szétszórva mindenfelé, mert otthonuknak érezték. Ezer helyen látszott a sok apró nyom, Fóthy Zsuzsa, a vezetőnő és a többi könyvtáros kreativitásának kézjegye és szeretete, ami olyan erő volt, hogy átformálta a teret. Élettel töltötte meg.

Ahogy néztem őket, arra gondoltam, igen, EZ a XXI. század könyvtára, üdv a jövőben.

Innen is gratulálok, és köszönöm, hogy láthattam. :) 

Na jó, megmutatom a kis kedvenceket is :)