Könyvfesztivál élménybeszámoló

Kép: Rácz Tibi

Az idei Könyvfeszt hatalmas rosszcsontkodással, és viháncolással kezdődött. Nemrég befejeztem a Vágymágusokat, én ennek örültem. A GF (Galaktikus Fanklub) tagjai meg olvasták, ők meg annak örültek. Aztán én örültem, hogy ők örülnek :D
Szóval amikor Attila felvetette, hogy csináljunk Vágymágusos játékot a Könyvfeszten, akkor jól belelkesedtünk. 

Attila szerzett lovagi jelmezt, Wan-chen lelkesen gyakorolta a tányérpörgetést, és meglovasította Sezi csatabárdját.
Ez kissé áthallatszott a neten a haverokhoz, szóval előkerült pár fűző és középkori hacuka, Istenem, hát, kinek nincs ilyen a fiókban. Nekem is élénk zöld lett egy hajtincsem, és előkészítettem egy zöld nyári ruhácskát. Minden készen állt, hogy kánikulában "középkori" gúnyverseket szavalva egy csapat csepűrágó megszállja a Könyvfesztet. 

Másnap arra keltem, hogy zuhog az eső, és hideg van. Hé, ki lopta el a tavaszt?!

Hopp, máris ugrott az összes lenge ruha, legalább is nálam győzött a józan ész. Pesten szerencsére már nem esett, de gyanítom csak azért, mert az On Sai Fb oldalon pár olvasó bevállalta az esőelűző táncot. Innen is köszönet érte :D

A Könyvfeszten elindult a játék, a játékosoknak segíteni kellett Riannát bejuttatni a titkos ajtón át a könyvtárba. A mutatványosok szétfagytak szabadtéren, és némi délelőtti hősies szalagozás és tányérpörgetés után inkább melegedni vágytak. Így aztán az épületben ment a viháncolás, de persze a biztonsági őrök kíváncsi jelenléte közepette műsort nem tudtak adni, pedig a gyáva hercegről még dalt is írtak :D 

11-kor kezdődött a dedikálásom a B épületben. Tavaly egy gyerekkönyvem jött ki, így gondoltam, pár kiskölyök eljön, meg egy-két visszatérő olvasó, és családias dedikálás lesz, simán beleférünk az egy órába. Aztán 12-re átrepülök Katona Ildi beszélgetésére, majd egy dedikálásra, utána pedig fél kettőkor Scalzi beszélgetése következik. Ez volt a szupertitkos terv. Áldom a túlbiztosítási mániámat, hogy nem én voltam Ildi kérdezője... Szerintem agyoncsaptak volna, ha felállok a dedikálás közepén... :)

Fotó: Rácz Tibor

Köszönöm Ashley Carrigan, majd Bálint Erika és Chiara türelmét, akiknek átlógtam a dedikálási idejükbe :) Ashleyvel nagyon vicces volt párhuzamosan dedikálni, állati lendületes csaj :D

Fotó: Rácz Tibi

Köszönöm szépen, hogy ilyen sokan eljöttetek, élmény volt minden perc :)

Az író magányosan alkot, és az olvasó pedig magányosan olvas, két csoda ez, ami csak érintőlegesen találkozik. Kivéve ilyenkor, amikor beengedik egymást az élménybe. Ráadásul volt valami pikantériája, hogy ott találkoztunk, ahol az Apa, randizhatok egy lovaggal? könyvem egyik jelenete zajlott, és ez is sokaknak eszébe jutott :) (Jövőre megyünk űrhajóra? :))

Remélem, a most készülő könyvekből nem spoilereztem el senkinek semmit. Nehéz ám úgy beszélgetni, hogy agyilag már előrébb járok, és a dedikálás reggelén világosodom meg, hogy pontosan milyen párbeszéd zajlik Don és Lucy találkozásánál. (Majd írok bővebben a készülő regényekről :))

Fotó: Rácz Tibi

Nagy öröm volt, hogy gyerekek is jöttek, hozták a Segítség, támadnak a betűk! kötetet. Bevált az ötlet, hogy olvasni nem szerető gyerekeknek első könyvélmény legyen. Vessetek a mókusok elé, de én bizony meghatódtam, amikor valakinek élete első könyve volt, és szeretné megtudni, mikor jön a  folytatás... :)

A lelkes dedikálás addig tartott, hogy a Salzi beszélgetés elejét lekéstem. Azért beugrottam a programra, szimpatikus pasi volt. Szerintem jó ötlet, hogy angolul ment a beszélgetés, így sokkal több belefért az időbe. Viszont akik velem voltak nem tudtak angolul, így amikor kiszúrtam a kamerát, hálát rebegtem az ekultúrásoknak, és pár perc múlva kiosontunk. A felvétel már a neten van, ha valakit érdekel.

Utána még körbenéztem a standoknál, hogy rendben vannak-e az írók. Böszörményi Gyula dedikálósorát ki kellett vezetni, elképesztő öröm volt látni, milyen sokan eljöttek. A négyórás dedikálási idő nem volt elég, a következő írót fel kellett tenni a galériára, hogy őt is megtalálják az olvasók, de egy gyors átszervezéssel ez is megvolt. 

Utána jött a GF tali, amit már a Táncszínház csendes emeletén tartottunk. Új tagunk is lett, Mici (üdv a csapatban). Jó volt látni a bandát, remélem, jövőre a hiányzó két tag is el tud jönni:

Még dolgozunk a koncepción, hogy most hülye képet vágjunk, vagy röhögjünk :D
Fotó: G. Flóra

Mivel a csepűrágók is velünk voltak, így jól összezavartuk a játékosokat, és csak a nagyon elszántak találták meg a Mutatványost. Viszont ők élvezték, hogy kipróbálhatják a tányérpörgetést. Végül a  tó mellett tartott gyors sorsoláson G. Csilla nyert, és övé az Apa, randizhatok egy lovaggal? idézetes bögre. Gratulálok! :)

Hosszú, és izgalmas nap volt, köszönök szépen minden találkozást, minden beszélgetést, nevetést! Átrepülőben rengeteg ismerőssel összefutottam, bár csak egy-két perces beszélgetés erejéig. 

Jövőre ugyanitt, csak sok napsütéssel, és még több viháncolással :D

A mutatványosoknak pedig hálás köszönetem! Bearanyozták a Könyvfesztemet.

Most pedig várnak a csendes naplementék, és a történetek, melyek épp megszületnek...