Hogyan született a Vágymágusok?

Április elején kész lettem a Vágymágusok sorozat első kötetével. Ez a sztori elég furcsán alakult ki, egyszerre nem hagyott nyugodni, de évekig nem is tudtam megírni. 

Amikor megjelent az Apa, randizhatok egy lovaggal? könyvem, utána sokan kérdezték, hogy lesz-e újabb Vörös pöttyös regény. Rögtön eszembe is jutott a kedvenc toposzom, a lány fiúruhában történet. Hajdan imádtam az Én és a kisöcsémet, és A Nőstényoroszlán énekét is. 

Láttam is magam előtt a kiindulópontot, az eldugott, gyönyörű völgyet. Benne a 17 éves ikreket, Roant, aki zenész akar lenni, nem elsőszülött nemes, és Riannát, aki fiúruhában a birtokot igazgatja, és csak titokban használhat mágiát. Hogy miért titokban, azt nem tudtam, de gondoltam, hagyom érni a szereplőket, és ha akarnak, majd útjukra indulnak.

Nem sokkal később épp valami szövegemet javítgattam, amikor a youtube tovább ugrott a szokott metálról, és felcsendült egy dal:

"Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, vigye el hangomat messze a szél. Én látom, de mégsem érem fel ésszel...a pokol vár... nekem ez jár...hittem a tervben..."

He?- kérdeztem nem túl költőien. 

Átkattintottam, megnéztem a klipet. És puff, egy csapásra nem a videót láttam, hanem egy csapat összevert, feketébe öltözött, nem túl okos máguskatona jelent meg a szemem előtt, akiknek nincs több reményük. Védik a határt, de kihívták maguk ellen a természetet, és már hiába kiáltanak az égbe, a világ a pusztulásukat akarja.

Mellékszereplők voltak. Oké, de mi a sztori?

Már biztos mondtam, hogy az írók azon alfajához tartozom, akik afféle vándordalnokok. Gyerekkorom óta mesélek magamnak, egyszerűen így pihenek, a sztorik nekem olyanok, mint a telómnak a töltő. Épp sokat dolgoztam, és ilyenkor nem írok saját szöveget este, mert szellemileg fáradt vagyok, hanem csak mesélek egy új világot. Fogtam, bedobtam a lánykát ezekhez a mágusokhoz, és megnéztem, mi történik.

Hát, olyan kemény volt a háttérvilág, hogy a csajszi nem élte túl, a világ meg elpusztult. Itt a vége, fuss el véle. Gyönyörű haláluk volt, becsszó, tök elérzékenyültem.

Sok történetem van, és csak keveset írok le. Az elmesélt történetek elenyésznek, a semmiből jönnek, a semmibe mennek. Pár nappal később már más sztori jött, ezt elengedtem. Később pedig aktívan írtam az Artúrt, és ilyenkor nem játszom más világokkal, csak az adott foglalkoztat.

Ám a Szürke szobák írása után különös dolog történt. Késes figurája a Szivárgó sötétség sorozatból nagyon elgondolkoztatott. Vajon milyen lenne fiatalabb változatban, kevésbé cinikusan egy másik világban?

És akkor megint lépett a Sors keze, vagy youtube videója.

Bejött egy intro, meg egy köves tengerpart. És hopp, ennyi kellett, megláttam a pillanatot, amikor egy vézna, szakadt ruhás fiút el akarnak kapni a máguskatonák, de nem varázsolhatnak a tenger mellett, mert az megölné őket. Már meg sem lepődtem, amikor felcsendült az énekes hangja, és megint Majka volt.
Fogalmam sincs miről énekelt, bennem csak annyi maradt meg, hogy "úgy válunk köddé..." "nem is emlékeznek ránk" Teljesen egyszerű pop szám volt. Hogy miért pont ez adott löketet, nem tudom, valószínűleg mert teljesen más hangzása volt, mint azoknak, amiket hallgatni szoktam. 

Mindenesetre Rianna mellé megjött az erősítés. Egy csavargó, aki előbb öl, aztán kérdez.

Jól van, most már volt egy young adult kiscsajom, meg egy felnőtt sff sorozatba való késes gyilkosom. Gondoltam, lejátszom a sztorit, lássuk, hogyan változik a történet.

Mire kiemelkedett a háttérvilág rejtett eleme. Mit is csinál a természet? Öl és szaporodik.

Puff, kisült a mágia egyik mozgatója a szex. Te jó ég, beraktam egy lányt fiúruhában egy csapat férfi közé... Két perc alatt korhatáros jelenetekbe keveredtek.

Immáron a sztori egyszerre lett Vörös pöttyös, Hard Selection, és Zafir pötty. Azonnal láttam, hogy képtelenség megírni. Viszont annyira jó lett a világ, a szereplők, hogy hiába írtam épp más regényt, állandóan bevillantak, és akadályoztak.

Tavaly nem tudtam írni, sok magánéleti baj volt, de ősszel újra nekiálltam az Artúrnak. Ám leálltam az egyik érzelmi jelenetnél, méghozzá egy nehéz jelenetnél, Scar és Artúr találkozásánál. 

Egyszerűen állandóan előjött a vágymágusos világ. Hogy miért, nem tudtam.

Itt volt az ideje asztalra csapni, és három évnyi tökölés helyett dönteni, miről is szól a vágymágusos sztori. Majd leírni, hogy az egész banda ne zaklasson már, és Majka ne dalolásszon a fejemben :)

Nehéz döntés volt, mert minden írói út egyben azt is jelenti, hogy a másik útra nemet mondunk. (Aki író és érdekli a döntési folyamat, a szerkesztői blogomon írtam róla.)

Végül Vörös pöttyös mellett döntöttem. Más múzsát kerestem Majka helyett, és erre a cuki számra íródott a továbbiakban a történet:

Rianna így indult el az útjára, és három hónap alatt megszületett a regény.

Egy középkori fejlettségű világban járunk, ahol a király és a nemesség egy része mágus. A nemesi bálok mellett jelen van a mindennapok élete, mint a közös árnyékszék, fürdés hiánya, kevés étkezés, ami Rianna lelkét néha jobban megviseli, mint az, hogy meg akarják ölni. 

A birodalom felbolydul, amikor híre jön, hogy a száműzött herceg hazatér. Miért tér haza? Miért képeztet a király személyes csapatot neki? Ras, a keménykötésű parancsnok tévedésből Riannát gyűjti be a testvére helyett, hogy elvigye a kiképzésre. Innen indul a történet :)

Életem első E/1-es regénye, és rendkívül izgalmas volt megírni, hiszen ahogy az olvasó, úgy Rianna sem tud sokat a saját mágiájáról, ami akaratlanul csalogatja a fiúkat, főleg Mortot, a szépfiút. Nem látni át a háttérben zajló cselszövéseket sem, Rianna csak az eszére és a balladák ismeretére támaszkodhat. Meg Lidércre, a bosszantó késes csavargóra, akiről soha nem tudni, hogy épp a barátja, vagy az ellensége. 

Sorozat lesz, az első kötet munkacíme: Álruhában. Előre nem tudom megmondani, hogy hány kötetet írok, ezt majd meglátjuk :)  

Amikor letettem a tollat, elképzelni sem tudtam, vajon jó-e a sztori, érdekes-e. Életemben még ilyen bizonytalan nem voltam, hiszen ez az első "igazi" YA könyvem. (Az Apa, randizhatok egy lovaggal csak sff alapon nyugvó kalandregény volt némi romantikus csillámporral.) 

Szerencsére a Galaktikus Fanklub tagjai segítségemre siettek, és lelkesen elvállalták az előolvasást. Én meg közben lerágtam az összes  körmömet :)

Hatalmas köszönet nekik! Úgy tűnik, izgalmas a sztori, nagyon szerették, és már lektor is olvasta, és nem tépte ki az összes haját. A kiadóval is egyeztettem,a Vágymágusok 1. ősszel fog megjelenni, és +16-os korhatárt kapó VP kötet lesz. Remélem, sokan szeretni fogják  :) 

Az Artúrt váróknak is van egy jó hírem :D

Kiderült, miért jött be állandóan a képbe a Szivárgó sötétség írása közben ez a másik világ, másik történet. Nem a Vágymágusok zavart be az írásba, hanem pontosan ez volt a megoldás, amit a tudatalattim újra és újra bedobott. 

Amikor elkészült a Vágymágusok, egy csapásra megértettem, mit rontok el abban az érzelmi jelenetben Artúr és Scar között. És most már könnyedén meg tudom írni :D Ha ütemesen haladok vele, akkor nyáron kész, és decemberre a polcokra kerülhet a kötet :)