Évértékelő - 2021

Itt az új év, és ahogy szoktam, eltűnődtem, hogy mi is történt. Első gondolatom az volt, hogy milyen jó, hogy a tavalyi év végre eltrappolt a búsba... Főleg arra emlékszem, hogy depresszióztam, meg próbáltam megoldani a megoldhatatlant, a család eü. bajait, de sorozatosan nem sikerült.

A blogot megnézve kiderült, hogy valamit azért csináltam, bár rejtély, hogy mikor. 

Írói téren újdonság volt, hogy januárban elérhetők lettek e-bookban a könyveim, köztük legfontosabb a Scar kötet, amit rengetegen kerestek, de a pandémia miatt csúszott az utánnyomása.
Áprilisban sikeresen megjelent az Apa, randizhatok egy lovaggal? harmadik kiadása. Nagyon örülök, hogy ennyi fiatal olvassa. Ez még nem az olvasni nem szeretőknek szólt, de a Vágymágusoknál már tökéletesítettem a behúzó technikát. Szerintem a jó író olyan, mint a pók, szövi a hálóját, és várja, hogy jól beleragadjon az olvasó... :)   

Nyáron lezajlott a fanfiction pályázat. Nagyon jó képek, kreatív alkotások, izgalmas novellák születtek. Az eredményhirdetés itt olvasható. Imádtam a pályázat minden percét, jópofa élmény, hogy más is részt vesz a világokban.

Ha már novelláról esik szó, az előbb megnéztem, és meglepődtem, hogy mennyi kisprózát írtam. Nem is vettem észre. Megszületett az Alean gróf festménye, ahol Rianna szülei találkoznak; az Ikrek titka, ahol az apa rájön, hogy szipoly a lánya; az Első találkozás, ahol Lidérc először látja Riát, és a kedvencem, a Napfény, ahol kiderül, Lidérc miért nem hajózott el. A Szivárgó sötétséghez pedig Miklós húsvétja, amit nagyon szerettem írni.
Azt hiszem, a Patreon jót tesz, kiváló gyűjtő. Már 27 novella van fent, és az aktuális írás, a  Vágymágusok 3. részletei is. Íróknak szóló anyagokat is előástam, egy tucat előadásom felkerült, de pszichológiai témák is vannak, általában azok, amikkel aktuálisan épp foglalkozom. Tartalomjegyzék itt.   

Szeptemberben nagy izgalmat hozott, hogy meg lett tartva a nyári könyvhét. Írtam egy beszámolót róla, dedikáltam kb négy órát, a színpadon meg az Aranymosásról beszélgettünk. Amit nem írtam, hogy nekem az a hétvége teljes káoszba fulladt, akkor dőlt el, hogy csatlakozok-e egy lelkisegély szolgálathoz hétvégi segítőnek, voltam is képzésen és próbaalkalmakon. Végül váratlan helyzet jött, a gyerekkel kórházaztunk (nem lett nagy baj), és úgy leszívta az erőm, hogy rájöttem, nem most van az ideje máshol segíteni. Ha egyszer kedvenc nefilimemnél lesz egy lelkisegélyes mellékszereplő, no, az innen ered. Amúgy a lámpájukon egy kis szőrmók ül a plafonon, és tök cuki. 

A Galaktikus Fanklubnak mondám vala, hogy pihizzünk ősztől, vizsgázzanak, kezeljék a káoszokat, így most egy ideje nincsenek képes regényrészletek a Facebookon, de majd ha kész a Vágymágusok 3., akkor felkerülnek friss idézetek. Nagyon hálás vagyok a lelkesedésükért, és a sok szeretetért, amit mindig sugároznak.

Szakmai téren a legfontosabb eseménye az volt az évnek, hogy tízéves az Aranymosás. Már a kiadó előtt is a tehetségalapú társadalomért dolgoztam (a patronálós-kapcsolatépítős-protekcióssal szemben). Szerintem a világ úgy megy előre, ha a tehetségeknek szabad útjuk van, és képességeikkel szolgálják embertársaikat - ha írással, akkor azzal, ha csőszereléssel, akkor azzal.
Tíz évvel ezelőtt lekanyarodtam a pszichológia útjáról, mert meg akartam adni azt az utánam jövő fiatal íróknak, amit én nem kaptam meg - a szabad szárnyalás és kibontakozás lehetőségét. Ma már egy pezsgő irodalmi műhely lett belőle, sok publikációval, sok beszélgetéssel, írói oktatással. A szerteágazó műhelymunkáról írtam az Aranymosásra egy cikket. Ide, a blogra meg a háttérben lévő élményekről egy bejegyzést. 

Persze, a pszichós dolgokat is folytattam az elmúlt évek alatt, csak kicsi lépésekben, amikor épp ráértem. Hamarosan művészetterapeuta leszek, de kisebb sokk volt, hogy új vezetőterapeutánk lett a nyáron. Saját élményes önismereti dolog is a képzés része, és nem vagyok egy nyitott személyiség, ha fontos dolgokról van szó. Be is feszültem azonnal. Már oldódik, de elsőre nem volt könnyű.

Ősszel megjelent az Élet és Irodalomban egy válaszcikkem arról, hogy a szórakoztató irodalom egy önálló ág, nem a széppróza szolgálólánya. Szó van benne arról is, hogy egy mélylélektani igényt elégít ki. Nagyon sokan nem értik, és nem tudják elhelyezni az irodalmi palettán az eszképista műveket, ahol minden boldog véget ér. Valahol a magamfajta szerkesztők felelőssége is, hogy nincs a szórakoztató irodalomnak jól működő értelmezési kerete, mert nem szoktunk külső cikkeket írni. Én például teljesen evidensnek veszem, hogy amit tudok, azt tudja más is, és mindig meglep, amikor kiderül, hogy nem.  

Tavaly a kormány elkezdett a könyvek fóliázgatásáról rendeletet hozni. Így ez elég sok kérdést felvetett más területen is. Meghívtak a pszichológiai karra, Az ifjúsági irodalom társadalmi szerepvállalása néven egy beszélgetésre a kisebbségek, és az lmbt+ témák reprezentációja kapcsán. A kormány amúgy jó tíz évvel le van maradva, az ifjúsági irodalom már réges-rég érzékenyít sokféle témában. (A Patreonon meghallgatható.)

Jövő évre rengeteg tervem van, köztük írással kapcsolatos is. Remélem, hosszú, nyugis év lesz, borzalmasan unalmas dolgokkal, és semmi nem választ el az írástól. Már érzem az ujjaimban a bugit... :)