Írókör tábor

Az Írókör (lánykori nevén Delta Műhely) talán a legrégebbi zsánerírós csapat idehaza, a maga kilenc évével. Már szinte mindenki író, szerkesztő a tagok közül. A nyári táborokba mindig elmegyek, a közös írás hatalmas lökés évek óta.
Idén Kerkakutasra vonultunk le, ez egy zalai község, melynek lakosa 129 fő, szóval bő tíz százalékkal növeltük a népességet a jelenlétünkkel. A szállás kellemesen hűvös volt, több kisebb lakrész, ahol kényelmesen elfértünk, és mellé a frissen ácsolt fabútorok illata. A terasz tetejéről glatter, hurkatöltő, fűrész lógott le meglepő dekorációként, amiről mindig a horrorfilmek jutottak eszünkbe.
Hajnalonta a korán kelő emberkék már a teraszon püfölték a laptopot, aztán reggel torna következett, a tyúkok boldogan lestek minket, majd némi kajálás. Utána megkaptuk az írós gyakorlatokat, és négy óra állt rendelkezésre, hogy novellák szülessenek. Délután előadás, majd este elolvastuk egymás írását és éjszakába nyúlóan megvitattuk. Annyira jó sztorik születettek, sokra emlékezni fogok közülük. Idén nagyon lezsibbadt az agyam, túl sok gyenge írást láttam, és annyira élveztem, hogy nincs nyelvi vergődés, a gördülékenység alapkészség, és inkább a dramaturgia elcsúszásokról esik szó.

Idén amúgy ellógtam a feladatokat, hiába csigázták fel a fantáziámat, muszáj volt a Calderonnal haladnom. A tábor ötletessége beleivódott a levegőbe, betettem a regénybe egy olyan csavart, amire nem is számítottam. Szuper ellensége van Calderonnak, én bírom a pasit. Amit meg Taina a kardokkal művel...ööö... izé. :)
Hackett volt a másik renitens, ő se novellázott, hanem befejezte a regényét.Tök perfekt lettem a zenei ízléséből, talán a tyúkok kotyogását próbálta elnyomni a fülhallgatóból jövő hangerővel, de az is lehet,. hogy a végkifejlet ilyen erős.

Az előadások nagyon jól sikerültek. Szó esett a fantasy világok jogrendszeréről, például milyen problémákba ütközik a sárkány leölése, de komolyabban is belementünk abba, hogy függ össze az állam erőssége a lakosság életének szabályozásával, és a speciális rétegek jogaival.
Másik előadás egy novellapályázat tapasztalatairól szólt, igen vidám perceket okozva.
Részemről a "hogyan szúrjunk el egy regényt" témáról mondtam pár szót pl. vannak a szerzőknek rájuk jellemző szerkezeti hibáik, és van, amit egyedileg is el lehet rontani, minden regényben mást és mást.

Péntek este Vavyan Fable is benézett hozzánk, levezettem vele egy beszélgetést. Azt hiszem, ez inkább író-író tali volt, nem került szóba a "miért írsz" és más hasonló szabványkérdés, hiszen mindenkinek van valami díja, vagy novellista, a csapat harmadának regénye is kijött, így aztán más témák kerültek elő. Szóba került a régi könyvpiac, a szerkesztők, a házastársak és az írás, az írástechnika kontra őstehetség témaköre, a valóság beszüremkedése kontra olvasók túláltalánosítása. Nagyon érdekes csevegés volt, és Molnár Éva közvetlen, lebilincselő ember.

Egyik mondata amúgy elgondolkoztatott, örült, hogy ilyen kellemes baráti kör vagyunk, rivalizálás nélkül. Akkor jöttem rá, mennyire természetesnek vesszük, hogy amennyien vagyunk, annyi felé publikálunk, akár egymásért nem rajongó kiadóknál, és ez soha nem hatott ki a körre. A kemény kritikai menetek sem a személynek szólnak, hanem mindig az adott írásnak.

Hamar elröpült ez a pár nap, hazafelé benéztünk még Nemesrempehollósra egy finom ebédre, és egy szuper könyvkatalógus progi megcsodálására - ha még húsz percet nézem, tuti függő leszek.

Nagyon motiváló a közös írás, és a mások örömei, sikerei is. Van élet a zsáneren innen.