Képes beszámoló a Gutenberg villából

A Könyvmolyképző kiadó hopp, gondolt egyet, milyen jó lenne, ha a könyvek is nyaralnának.
És hogy ne unatkozzanak nagy magányukban, ezért az olvasókat, írókat, bloggerreket is szeretettel várják oda, vagyis Balatonalmádiban megnyitotta kapuit a Gutenberg villa.

Egy hosszú hétvégére leugrottam. Ha profi eltévedők vagytok, mint én, akkor szólok, hogy a vasútállomásról az egyetlen toronyépület, ami látszik, az a Ramadan (vagy hasonló nevű izé), és annak tövében áll ez a hangulatos villa a 37-es szám alatt.

(A napernyők amúgy már zöldek, és nem fehérek, többek szerint a hobbitok tették...)

Pénteken érkeztem a fiammal, Petivel, majd betelepültünk az egyik hangulatos szobába.  Hamar megismerkedtünk a ház körül ügyködő srácokkal, és bekapcsolódtunk az épp folyó tevékenységekbe.
Utána - első ízben - találkoztam Deszyvel, a bloggerrel, aki itt még ártatlan arccal magyaráz a könyves játékokról. Ugye, milyen kedvesnek tűnik? Kössétek föl a szoknyamadzagot, nem adja könnyen a megoldásokat...

Peti este megtalálta a biliárdasztalt is egy helyiséggel hátrább és elcsábított játszani. Persze jól megvert, bár gyanítom igen rugalmasan módosította a szabályokat.
Utána a srácok verték meg őt, helyreállítva az igazságos világba vetett hitemet. :P

Másnap megérkeztek az első olvasók. Szombattól szombatig tart egy turnus, a mostani szuperül családias volt. Nagyon hamar összeismerkedtünk, és persze mindenki leült olvasni, ahol helyet és jó könyvet talált.

 Van egy kisebb szoba is, ott aztán nagyon kényelmes székek vannak, akár szunyókálni is lehet bennük:

  Később ellibegtünk a strandra. Rögtön a ház előtt van egy felüljáró, amin keresztül öt perc alatt a Balaton partján voltunk. Láttunk pár horgászt, hattyút és vadlibát, míg a park fái alatt sétáltunk, majd a sóhajnyi Sóhajok hídja után megtaláltuk mind a két strandot. Az első pici, és mintha kisgyerekesek lettek volna rajta sokan, a másik hatalmas, mi oda tértünk be.
Peti fiam azonnal vizipisztoly beszerzésbe kezdett, hogy a csajokat lelocsolja, de végül sikerült lebeszélni az aknavető méretű harci eszközökről egy kicsi, elegáns fegyver kedvéért. Oké, háromért. Tud alkudni a gyerek.

Este a népek Deszy vezetésével vacsizni mentek, majd visszatérés után trailereket és filmet néztek és hajnali egyig beszélgettek. Közben kiültem a teraszra írni. Az a pici zöld a háttérben én vagyok és egy hatalmas bögre tea kíséretében lelkesen Calderont írok.
Az élet mégsem állhat meg. :)

Vasárnap a reggeli után levezettem egy pszichós önismereti játékot. Ebben az a jó, hogy bármely korosztállyal el lehet végezni. Az életperiódustól függően más és más válaszokat adnak, de mindig kialakul egy mintázat, ami annál érdekesebb, minél vegyesebb a csoport. Jópofa felismeréseket tettek a résztvevők, minden játék után beszélgettünk egy kicsit, ki mit gondol az adott élethelyzetéről.

Utána Deszy könyves grafikai kvízt hozott, hát, bevallom, rajtam teljesen kifogott, majd levezetésképp újabb strandolás következett.

Este írós találkozót tartottunk, beszélgettünk a világteremtésről, a karakterekről, a kezdő írók helyzetéről, a misztikus romantikáról és a jó fejezetekről.

Aztán éjjel csoportos filmnézés, vicces felvételek, és más nyalánkságok. Egy darabig még a csapattal tartottam, majd felosontam a szobámba, hiszen, hétfő reggel bizony várt a vonat.

Fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagabban tértem haza. Ha még belefér a nyaratokba, mindenképp menjetek le Almádiba (infók a Vörös pöttyös FB oldalon, vagy a konyvmolypromo@gmail.hu), rengeteg könyv van, lehet olvasni, beszélgetni, kirándulni. Közel a part, kényelmesek a szobák.
Még talán aug. 5 és 10 között én is elnézek újra, és levezetek egy pszichós játékot.

Jövőre szuper lenne itt egy írós tábor is. :)