2016. január 28., csütörtök

Fanok és fiksönök

A Sorok mögött írós körblogolásunk újabb témája a fanfiction írások.
Első gondolatom az volt, hogy kb annyit tudok erről, mint a repülősó a szárnyalásról, de aztán rájöttem, hogy több ponton is kapcsolódom a témához.
(A fanfiction lényege az, hogy kiadott regényekhez, vagy épp híres filmekhez új kalandokat írnak, vagy épp a szereplőket összehozzák egymással. Ennek hatalmas népszerűsége van idehaza is, külföldön meg egy őrület.)
A témával úgy találkoztam, hogy magukkal az írókkal futottam össze több helyen. Minden írós közösség tud valamin nyűglődni, ők azon tették, hogy vannak az original (eredeti) és vannak a fanfic írók. Először nem értettem, hogy pl. a HP írók miért mentegetőznek reflexből, hogy ők ám írnak eredeti, saját világra épülő történetet is. Mindig érdekel, miken tudnak frusztrálódni emberek, mint kiderült, ez nem csak az a kezdő réteg nyűgje, hanem publikáló írók is kissé zavartan kezelik, hogy ők fic írók voltak. Ha meg véletlenül a slash/yaoi (boys love) területre is merészkedtek, akkor arról mély a csönd, mert ciki. Nyilván nem lehet egy több ezres rétegre általánosítani, de akikkel én találkoztam, azok ilyen benyomást keltettek, és ezzel máris kivívták az érdeklődésemet.


Imádok dolgokon tűnődni, szóval akaratlanul is elkezdtem figyelni. A fic írás hatalmas gyakorlóterep a fiatal íróknak, teljesen más írós problémákkal találkoznak, és máshogy fejlődik az írós eszköztár is. Először kész világban, kész karakterekkel dolgoznak, ezeket csak finomítani kell, de nem alapjaiból újat megalkotni, pont ezért a dramaturgia lesz a lényeg, és az erős érzelmi hatások. A netes publikálás részletekben történik és interaktív, ez pozitív és negatív módon is visszahat. No, mindegy, ez hosszú téma, a lényeg, hogy gondoltam, nem csak nézni kéne, hanem kipróbálni, mert kívülről semmi nem ismerhető meg igazán.
Leültem, és el akartam kezdeni valami Harry Potteres fikciót, de az első sort sem sikerült leírni. Valahogy az agyamban ezek a karakterek és a szereplők már készek, a világ nem hajlítható, csak törhető. Rájöttem, hogy nem vagyok képes fanfictiont írni. És ez egy nagyon meglepő élmény volt. Azóta roppant tisztelek mindenkit, aki képes rá. :)

Viszont a Merengő oldalt, meg az online publikálást ki akartam próbálni, így gondoltam, ideje megértenem, mi a ciki a yaoin. (Felvetettem az ötletet barátoknak, mire le akartak beszélni, mert hogy ez kínos, lejáratom magam, viselkedjek már profi íróként, és így tovább. Kicsit értetlenül néztem, mert szerintem tök mindegy, miről ír az ember, van jó írás meg rossz írás.)
Nagyon vicces kaland volt. Azonnal szívembe zártam az adminokat, akik először az elütések miatt vágták vissza az írást, majd rendszeresen megintettek, hogy túl erőszakos vagy pornográf a tartalom. A szexen át amúgy tök jól lehet karakterfejlődést ábrázolni, mert ahogy a személy változik, úgy a nemisége is. Csak az olvasói visszajelzésből vettem észre, hogy bakker, véletlenül megírtam a saját fanfictionomat. Nem is tudom, honnan ismerős egy kapitány és egy japán kadét kalandja... :D Pont a Calderon-2 után voltam, és még nem tisztult ki az agyam a karakterektől, észre sem vettem az áthallást, amíg nem mondták.
Írós tapasztalatnak amúgy nagyon jó volt, azóta el tudom magyarázni a fic íróknak, hogy milyen csapdát rejt a netes publikálás, meg a világteremtéssel mi a gond ilyenkor.
De a fanfictiont a másik oldalról is megéltem. A saját írásomhoz kaptam egy történetet, ami nagyon meglepett. Kíváncsi voltam, hogy vajon más mit csinálna az én világaimmal, így hirtelen ötletből hirdettem egy fanfiction novellázást. Elsőre nem kapcsoltam, hogy ez azért nagy egoizmus, csak amikor írós barátok elkezdtek ugratni vele. Á, mondtam, már kint van a kiírás, nem veszem le. És milyen jól tettem! Tök jó írások jöttek, és nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen, amikor az én szereplőimet mozgatják. Például Zorach megmentése is szerepelt, ami tényleg az egyik kibontatlan szál.
A legnagyobb élmény Farkas Viktória írása volt. Amikor olvastam, arra gondoltam, abszolút olyan, mintha én írtam volna. Nyelvileg, tartalmilag, és a gondolkozásmód kapcsán is teljesen a sajátomnak éreztem, ami meghökkentett. Ez a Csak mi, lélekharcosok novella folytatása volt Plazmaláng néven.
Ha egyszer egy sorozat közepette meghalnék, légyszi Vikivel fejeztessétek be a félbehagyott vallási regényeimet. :)

Összességében a fanfic írók világa roppant érdekes és lenyűgöző. Én csak a szélét láttam, meg kb fél évig ártottam bele magam, de sok új élménnyel gazdagodtam. Minden olvasónak és kezdő írónak örömmel ajánlom.
Ez a Merengő oldala, menjetek olvasgassatok:
http://fanfic.hu/merengo/

*
(A korábbi Sorok mögött bejegyzések)

***
Többiek bejegyzései:

Bartos Zsuzsa
Buglyó Gergely
Demi Kirschner
Gaura Ágnes
Kleinheincz Csilla
Moskát Anita
Puska Veronika
Nagy örömömre egy igazi fanfic írót is megihletett bejegyzés: Deszy

7 megjegyzés:

  1. Jó ez a körblog, mennyire másként látjátok ugyanazt a témát :)
    Nekem határozottan úgy rémlik, hogy két éve valaki hajszolta a meris történetedet a moly yaoi zónájában :D
    Igen, ez a cikis dolog megvan, de pont a Te könyveid olyan kis komplexek (pláne a Szivárgó sötétség) hogy szerintem simán elbírják a fanfictiont.
    Következő rész után megint meghirdethetnél egy kört :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is meglepődtem, milyen színes körblogolás lett. :)

      A Holdfényrajzokat nagyon szerettem, kis cukik voltak a szereplők, egyszer talán még befejezem, és jól megbotránkoztatom vele az ismerősöket. :D

      A bejegyzés alatt én is elgondolkoztam, hogy lehet, kellene egy Calderonos pályázat, úgyis mindenki következő kötetet akar. :D

      Törlés
    2. Most a Könyvfesztre majdnem volt egy... de tudod, mit? A jövő héten kiírok egyet. :D Elvégre lesz Könyvhét is :D

      Törlés
  2. Anno kicsit lenéztem a fanfic írókat, mert azt gondoltam, nem tudnak eredetit alkotni sem világ, sem karakterek terén, illetve ami súlyosabb számomra, hogy nem akarnak. Aztán találkoztam olyan fanficekkel, amik lenyűgöztek, majd találtam olyan netes pályázatokat, amik meghozták a kedvem a fanfic íráshoz. Azóta abszolút nem tudom elképzelni, mi ciki van abban, ha valaki fanficet ír, én is arra jutottam, hogy adott univerzumban és már megalkotott karakterekkel nehéz bánni. Máshogy nehéz és másban könnyű, mint eredeti sztorinál. Nagyon hiteleset kell alkotni, mert másképp nem működik fanfictionként a sztori és a célközönség méltatlankodni fog. Ez rétegírás.

    Egy dolog viszont ok lehet, amiért nem szívesen beszél valaki arról, hogy fanficet ír. A fanfic nem számított elismerésre méltó műfajnak korábban, sőt, a publikált írók ignorálták vagy lenézték ezeket az irományokat, esetleg az írójukat, illetve majdnem tabu volt, ha publikáció előtt valaki fanficírással foglalkozott. Mivel nem lehet kiadni a szerzői jogok miatt, hátrányos megítélése volt a fanficnek nagyon sokáig.

    A yaoi még ennél is szélsőségesebb műfaj. Ha valakiről kiderül, hogy egyáltalán szereti az ilyesmit, a legtöbb emberben az a gondolat fogan meg, hogy aberrált vágyai vannak. A leggyakrabban elhangzó kérdések egyike, hogy "akkor te leszbikus vagy?", "melyik férfi szerepébe képzeled bele magad?", "bejön a hármas két pasival?", "szereted az anális szexet?", "a pasid tudja?". Szóval onnan indultunk, hogy valami tetszik, de máris azt fejtegetik, milyenek a szexuális szokásaink, milyen igazából az identitásunk, illetve rendelkezünk-e bármilyen pszichés defekttel. Meg valahogy nagyon sokan undorodnak attól, hogy két férfi együtt, és nem csak férfiak...

    Én 2004-ben kezdtem foglalkozni írással, rögtön fejest ugrottam a yaoiba, találtam közösséget, ahol publikálhattam, később írtam pár fanficet főleg HP témában, de sosem merészkedtem igazán be az írói közösségekbe, mert engem csak az írás érdekelt, a többiek nem, nem akartam közösségbe tartozni. Pedig öt-tíz éve remek társaságok voltak, összejártak bandázni, írni, kirándulni. Biztos most is van, én eléggé kiestem ezekből időhiány miatt... Szóval aki egy ilyennek tagja volt, biztos másképp látja a dolgokat, én viszont időnként kamillázok, mennyire megváltozott dolgok megítélése azóta. =) Szerencsére jó irányba.

    Szerintem tiszteletre méltó, hogy kipróbáltad magad fanfic írásban és bevállaltad a yaoit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az írós közösségek és az írás mindig érdekes dolog. Van, aki jobban tud fejlődni közösségben, van, aki meg elhúzódik. Én szervezni szeretem őket, de írásokat másoknak nem igazán mutatok, nincsenek bétáim, előolvasóim, mert udvarias vagyok, és nem akarom más idejét rabolni. Épp tegnaptól elkezdtem az online publikálást, kipróbálom, blokkol-e, vagy épp lelkesít. :)
      Lehet, hogy életedben később majd akad egy 4-5 fős csapat, akikkel átnézitek egymás művét. Sokan végül itt kötnek ki. :)

      Durva lehetett, hogy ilyeneket kérdeztek...
      Meg nem is értik a yaoi lényegét. Mondjuk, lehet, hogy én se. :D
      Tudod, mire jöttem rá? Két férfi románca különösebben nem zavar, de heteroszexuális szexjelenetet már jóval nehezebben tudok megírni. Ott könnyebben azonosulnék a nővel. Leszbikusat tuti képtelen lennék :)Nincs mese, prűd vagyok... :D

      Az olvasók amúgy sokszor próbálják az írót azonosítani a szereplő alapján, pedig ha jó a karakter, az önmagáról mesél. Az író az emberi lelket ismeri, a rezdüléseket, és ebbe rengeteg viselkedés, sőt, szexuális szokás belefér.

      Törlés
    2. A nőket szexuális helyzetben nekem is ezerszer nehezebb megjeleníteni, mert nagyon művészi, érzelmes és erotikus jelleget szeretnék neki, amivel totál megnehezítem a saját munkám. =D Az azonosulás nálam fordított. XD De kétlem, hogy te prűd lennél. =D

      Nem tudom, a yaoinak van-e lényege. Olvastam pszichológiai fejtegetést a témában, de nem tartom fairnek, mert egy férfit se állítunk pellengérre, mikor bevallja, hogy odavan a női párosért. Valahogy az elfogadás kérdése kerül elő bennem, hogy vajon miért tartjuk hétköznapinak, hogy egy pasi két nőt bámul, s miért döbbennek meg emberek, mikor kiderül egy nőről, hogy odavan két párzó hímért. Nyilván magyarázható minden oldalról, mindenhogy, csak minek. =D

      Törlés