2018. január 20., szombat

Hajrá Zuckerberg, avagy én meg a net

Az elmúlt egy évben lecsökkent a netes kommunikációm, mert azt éreztem, hogy valami piszkosul zavar. Nem tudtam, megfogni, mi, csak egyszerűen nem éreztem jól magam, elvesztettem a dumálgatós kedvemet. 
A Varga Bea Fb profilom elnémult, itt se született sok blogbejegyzés, legföljebb a rendezvények híreit tettem ki. Ha a Galaktikus Fanklub nem lenne a napi idézetekkel (köszi, csajok!), akkor az On Sai Fb fal is abszolút némán állt volna. 

Aztán Mark Zuckerberg fellőtte a hírt, hogy meg fog változni az Fb, több hangsúlyt kap az algoritmus a beszélgetéseknél. És ez döbbentett rá, hogy igen, pontosan ez zavart eddig. 
Az, hogy ha kezdeményezek egy épeszű témát, akkor elér háromszáz embert, hozzászólnak négyen, míg ha kiteszek egy macskás képet, azt több ezer fő nézi meg, és mindenki lájkol és örül. 

A blogbejegyzés hasonló témakör. Tíz éve kezdtem blogolni, akkor rengeteg komment volt, aztán jött a Facebook, és meghalt az aktivitás itt, átment a Fb falra. De ideje már ez is megszűnt, az Fb-n sem érkeznek reakciók, nem is látják a bejegyzést, tök mindegy, milyen értelmes témáról vágytam beszélgetni.   
Mi ebből nekem – az extrovertáltnak – a visszajelzés?
Az, hogy a kutya se kíváncsi a gondolataimra.

Áh, ma se írok bejegyzést...
Ésszel én is tudom, hogy nem így van, de csak most jöttem rá, hogy basszus, érzelmileg igenis ezt sugározza jó ideje a Facebook. Egy folyamatos negatív visszacsatolást.

Mark Z. bukott négy nap alatt 2.9 milliárd dollárt az ötleten. Látszólag őrültnek tűnik a pasi, de szerintem nem az. A közösség embereket jelent, az emberek beszélgetéseket, ami úgy vonzza a magamfajta extrovertáltakat, mint pillét a fény. 
Fénydrogos pillék vagyunk, igen. És egyben a közösségek motorja is. Mark egyszerűen visszacsalja az oldalra az extrovertáltakat, merthogy hajlamosak megpattanni, és máshol közösséget építeni, ha valahol nem érzik jól magukat.   
Nekem már a hírtől is megjött a dumálhatnékom. Hajrá, Mark, értelmes tartalmat a Facebookra! :)

- Hali, On Sai, tudtam, hogy meg fogsz érteni! 
Igen, igen, tudom, hogy most íróként magam ellen beszélek. Az üzleti profilok és márkák korlátozása kihat az On Sai Fb oldalra is. 
Valószínűleg október-november óta tesztelik a rendszert, mert sok írónak, köztük nekem is, drasztikusan csökkent a Fb elérésünk, jóval kevesebb ember látja a bejegyzéseket. Iratkozzatok fel minden íróhoz, aki érdekel (követem/megjelenítés elsőként gomb), mert ritkábban fogjátok látni a híreinket. 

Flóra képe :)
Az On Sai Fb oldal nem fog sokban változni. Attól, hogy a képek nézettsége felére zuhant, még lesznek reggeli idézetek, mert szeretjük és teszünk az algoritmusokra. Ezt a Galaktikus Fanklub (GF)csinálja, meg majd könyvjelzős játékokat is szerveznek.
Könyves és Story shopos játékok is lesznek. Általában két okból szoktam játszani, mert rosszkedvem van, és ilyenkor feldob, ha más örül, vagy mert jókedvem van, és olyankor random szeretem, ha mindenki örül. Gondolkoztam, hogy kéne valami rendes marketingstratégia, de basszus, fél életem le van szabályozva, ütemtervek között élek, legalább íróként hadd legyek öntörvényű... 
(Vasárnap amúgy játék, ezt még akkor határoztam el, amikor majdnem pofára estem a könyvespolc elé letett dobozban, amiben az idézetes poharak, táskák, és a játékra szánt könyvek vannak hónapok óta.) 


Amúgy megjött a kedvem a különböző netes felületeimet specializálni. Persze itt is az épeszű marketing az lenne, hogy mindenemet átlinkelem mindenhová, de az unalmas. Most a Facebook változtatása kapcsán írós körökben azon megy a tűnődés, hogy milyen más módon lehet elérni az olvasókat. Meglepődtem, de nekem sok ilyen lébecolós helyem van.
A Twittert nem igazán használom, viszont az Askon felelek, ha kérdeznek, és időnként az Instára is fellövök képeket.

A Molyos zónámat napi karcolatokra, apró szösszenetekre hoztam létre, csak aztán elbizonytalanodtam, hogy illik-e ott ilyeneket csinálni. Mert ugye elegáns író távoli, meg légies, nem okoz sokkot szegény olvasónak hozzászólásokkal. Pff, becsszó, öregebb koromra majd beszerzek egy elefántcsonttornyot, de most nagyon hiányzik a karcolatok írása. Jó volt a régi íróknak, akik hetilapokba írtak, leülve a kis kávéjuk mellé... Ezentúl az on sai zónát én is anekdotákra, szösszenetekre használom. :)


Itt, a blognál visszatérek az alapokhoz. 2007-ben hoztam létre az első blogot, és imádtam eseményekről tudósítani. Lelkem mélyén még mindig közösségi blogger vagyok, szóval ha van időm, majd mesélek, hol jártam-keltem, milyen élmények értek. 
Az írással kapcsolatos cikkek, gondolatok is megmaradnak, és folytatódik a 2014-ben elkezdett Sorok mögött írós körblogolásunk is. Meg persze ha kész vagyok egy regénnyel, azt is elárulom.
Most amúgy ezt a képet nézegetem, nekem Artúr valami ilyen pasi:

Egy bogyökér vagy, On Sai,
észrevetted, hogy mindig félpucéran képzelsz el?
Bezzeg Scart sosem!
Aki szemfüles, annak feltűnt, hogy a blog alján volt egy diszkét űrlap, ahol a havi e-mailre fel lehetett iratkozni. Az előbb néztem, 88 feliratkozó van, hamarosan elérjük a száz főt, ameddig a lev-lista.hu ingyenes. Most csináltam a MailChimpen egy nagyobb listát. Aki szeretne híreket kapni, immáron itt tud feliratkozni. (Kicseréltem a blogon is, és most már fent jobbra keressétek.)
A levlista lényege, hogy havi egy levélben kiküldöm a fontosabb híreket, érdekesebb linkeket, akciókat, eseményeket mindazoknak, akik nem érnek rá a neten lógni, vagy biztosan meg akarják kapni. És ami izgi, kicsit más lesz, mint eddigiek, mert nagyon jó magyar és külföldi hírleveleket láttam, majd én is kiélem magam :) Az írós és a szerkesztős életemet nem választom ketté, itt minden info egyben kimegy.



Van ám egy On Sai szupertitkos vinyója Facebook csoport. Ahogy a neve is mutatja, nem szoktam reklámozni, de valahogy szaporodunk benne (lövésem sincs, hogy), és már háromszázötven körül járunk. Időnként megosztok a készülő írásokból részleteket, vagy simán csak beszélgetünk, ha van egy szereplővel kapcsolatban kérdés. Kicsit olyan írós-olvasós kuckó a beszélgetéseknek. :) 

No, szóval kis extrovertált lelkem újra kedvet kapott az értelmes megnyilvánulásokhoz. Aztán majd alakul a többi, szerintem kalandozni kell, az az igazi. Meg persze írok is háttérben :)


  



21 megjegyzés:

  1. Szia!

    Sok KMK-s író FB oldalán láttam, hogy változik a FB algoritmusa, és iratkozzunk fel kétszeresen az oldalakra :-)

    A Google-nek van online média marketing kurzusa (angol, de magyar felirattal), ami az első pár nagyon alap rész után tényleg hasznos és érdekes, ráadásul 3-4 perces kis, és 20-30 perces nagyobb egységek vannak (oktatóvideók), szóval pont ki lehet velük tölteni egy-egy üresjáratot. Tök jól lehet mazsolázni a témákból kedv és érdeklődés szerint, a teszt meg olyan könnyű a végén, hogy folyamatos pozitív visszacsatolást kap az ember. (Bocsi, írtad, hogy nem akarsz marketingstratégiát építeni, de ezt muszáj volt megosztanom, hátha még nem hallottál róla.) https://learndigital.withgoogle.com/

    Tigi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a marketingesünk szólt az íróknak, ők meg kis rendesek, és kommunikálnak az olvasókkal :)
      A Google kurzust köszi, nem is hallottam róla. Majd megmutatom a többieknek is. :)

      Törlés
  2. On Sai!

    Tudom, a visszajelzés hiánya negatívan érinti az érzéseinket, de lépj túl rajta, kérlek, mert vannak értelemre éhes emberek - (egek, azt hiszem mentálférjet kell keresnem).
    Meg olyanok is, akik naponta hatszor sétálnak el a könyvespolcuk előtt, és könnybe lábadt szemmel nézegetik és duruzsolnak a könyveidnek: "Ne féljetek, nemsokára jön egy újabb testvéretek!"
    Szóval nagy buzgalommal írogass, és minimum két könyvvel lepj meg minket az idén!
    ~Hisz megérdemeljük~
    Á, nem,csak te vagy annyira jó!

    MF - egy dilinyós lány lelkesedése

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezen most olyan jót nevettem :D Nagyon képies volt :D

      Törlés
    2. Minő mázli, hogy nincs elég könyvespolcunk, a kölkökhöz meg a drágaságaimat nem költöztetem be (max. ideiglenesen). Így mindig kéznél vannak, lehet őket simogatni, beszélgetni velük (már amikor ugye a gyereksereg nem köti le szabad kapacitásaimat). De megnyugtató, hogy nem csak én csevegek velük :D

      Tényleg, mi van a pimasz negyedikes éneddel, mikor olvashatjuk?

      Törlés
    3. Nem volt az igazi az illusztráció... De majd kialakul, és elővesszük újra, csak most nagy céges leltározás megy a szegedieknél, nálam meg az éves oktatási terv, meg az aranymosás, meg a mi íróink lektorálása. Szóval, ha kilátok a papírhalom, oké a bitek alól, majd újra futok vele egy kört. :)

      Törlés
  3. Juhú, végre:) Bevallom a Molyra is leginkább miattad kezdtem el felnézegetni, de a cirka heti egy alkalmammal sem fulladni bele a tőled való karcokba (sajnos). A Facebookra kiváncsi leszek, néha kicsit aggódom, hozzá merjek-e szólni egyik-másik bejegyzéshez, mert mintha rajtam kívül más nem kommentelne. A végén meg a visszafolytott gondolatokba belefulladok, vagy rázúdítom szegény utódokra, aztán őket éri ez a szomorú vég. Én egyiket sem szeretném.
    Úgyhogy te csak írj, mi lelkesen olvasunk (ok, magam nevében beszéljek csak, de a érdekkel is megosztom őket, Egyeske be is építette eszköztárába az általam nálad olvasott ‘anyád ne szeressen’ szófordulatot), meg kommentelek is, ezen ne múljék, főleg ha sikerül meggyőzni a rendszert, hogy jelenítse meg, mert pár kommentem már odaveszett az Érd-Sülysáp vonalon. :)

    Névtelenül fog menni, mert a WordPress accounttal nem hajlandó semmit csinálni, csak kirak hozzám, a Google fiókák meg hibát dob. De a copy-paste a barátom, nem tudják belém folytani a gondolatokat. ;)

    Svic(a)(cica)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szólj hozzá bármihez, én is imádok dumálni, majd közösen leszünk renitensek :) Ha meg névtelen vagy valahol, az sem baj.
      Egyeskét puszilom (szerintem állati jó ez az elnevezés), használja nyugodtan a gonosz kis szófordulatokat :D

      Törlés
  4. A szupertitkos vinyó esetén a hozzáférés egyetlen kritériuma, hogy tudjunk a létezéséről? Mert akkor ott a helyem.
    Egyébként én csak miattad léptem fel a FB-ra, aztán rájöttem, hogy vannak használható funkciói.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D
      Nekem egyszer csak meglepetésszerűen ott volt egy gomb (pedig azért időnként a lapra is ránézek, nem csak a newsfeedre), hogy szeretnék-e csatlakozni. És ki vagyok én, hogy egy ilyen lehetőséget kihagyjak? :)

      Törlés
    2. Hú, én is a szupertitkos vinyó csoport miatt regisztráltam a Facebookra, aztán most meg minden egyetemi ügyet ott lehet megbeszélni.

      Vieequil

      Törlés
    3. Nahát, ideje jutalékot kérnem a Facebooktól, hogy növeltem a tagságot :D

      Törlés
  5. Bár tudnám osztani a lelkesedésedet, de az én iparomnak az elmúlt három (öt?) éve arról szólt, hogy a Facebook újabb zseniális ötletekkel állt elő, hogy hogyan fogja ő segíteni vagy egyenesen megmenteni a sajtót. Voltak Facebookos cikkek, amik jobban jelentek meg az appban, volt videós tartalom, amit egy darabig kiemelt a feedben. A sztorinak azért csak az lett a vége, hogy a hirdetési pénz továbbra is a Facebook fel csorgott, moderáció nem igazán lett (eddig bármit jelentettem be, az a moderátorok szerint tök okénak bizonyult), és a Naturahíreknek és a Szabadon Ébredőknek áll a világ.

    Ennek megfelelően a mostani változtatástól sem várok semmi jót. Legyen igazad, és tévedjek én. De biztos, ami biztos, egy Facebooktól független B terv nem árt, tartsd meg azokat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nektek nagyon közvetlenül hat minden Fb változtatás, és igen nagy hatalom már a Fb, rengeteg ember csak innen tájékozódik. Ez pedig nagyon erős visszacsatolás a sajtónak is, hiszen nem mindegy, melyik cikk éri el az embereket, melyik nem. Én könnyen beszélek, tudom.
      A Szabadon ébredők, és más ilyenek terjedése egyszerűen rémisztő, és olyan embereket is megvezetnek, akikről pedig soha nem gondoltam volna, hogy átvesznek bődületes marhaságokat.
      Most meglátjuk a változások, én is kíváncsi leszek, mennyire lesz ennek valós alapja, és egyáltalan, hogyan kivitelezhető.

      A hírlevéllel amúgy jobban elkezdek foglalkozni, persze csak valami lájtos íróssal. Mondjuk, legjobban a Tied tetszik, annak aztán van értelme. Te jó ég, ami információmennyiség abban van... :D

      Törlés
    2. Ahogy azt sem hittük volna igazából, hogy az emberek minden zaklatást és bunkódkodást vállalnak arccal és névvel. Ilyen szempontból hasznos volt a Facebook, csak az ár nem tetszik, amit fizetünk érte.

      A hírlevelet természetesen várom. Az enyém játszós, ezek azok, amik hét közben beesnek a kezembe. Viszont az írós, az melónak hangzik. :)

      Törlés
  6. A Scar után mindennek elképzeltem Artúrt, csak nem ilyennek :D Nálam nem sötét bőrű félisten, az biztos, hanem inkább egy vékony csontú geek... De ki vagyok én, hogy vitatkozzak az íróval? ;)

    Amúgy szerintem teljesen természetes, hogy nem mindig közlékeny az ember. A lényeg, hogy megtaláld ebben is, hogy adott esetben mit élvezel. Szurkolok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, iparkodom megtalálni :)

      Artúr amúgy lélekben egy vékony geek :) Ha nem élne magas gravitáción, csont- és izomnövelőkön, és fizikai munkát végezve, meg egy gyerekkori esemény hatása alatt, soha az életben nem nézne ki így. Abszolút reális, hogy nem egy kigyúrt pasi jelenik meg a szemed előtt... :)

      Törlés
  7. Mifelénk járta egy mondás még a vad freeblogos korszakban, miszerint "minden blogger kommentkurva". Van, ami nem változik :D

    VálaszTörlés
  8. Én olvasgatni szeretem azt, amit mások irkálnak. Nagyon ritkán lájkolok. Van egy teljesen titkos csoportunk. Annyira titkos, hogy nagyon! Fő szabályunk, hogy láthatatlanul szörfölünk az értelmes oldalakon. Nem kommentelünk, nem lájkolunk, még a cukicicás képeket sem. De nagyon sokat olvasunk. Néha noszogatnánk kicsit az írókat, hogy legyen fincsi új olvasnivalónk... de türelmesek vagyunk :)

    VálaszTörlés