Férfi hősök a Vágymágusokban :)

November végén a boltokban az Álruhában, az új Vörös pöttyös sorozatom nyitókötete.

Nagyon szeretem a "lány fiúruhában" történeteket. Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki "hivatalosan" haldoklik, nehogy bemutassák a királyi udvarban, és kiderüljön, hogy mágus. Hímzés helyett inkább férfiruhában a birtokot igazgatja a zenélni szerető ikertestvére helyett. Ám sajnos a hercegnek máguskatonákat toboroznak...
Kik szerepelnek még a történetben?

Zaher, a szelíd:

"Meleg, barna szeme csillogóvá vált, ahogy a füvekről mesélt, és hamarosan annyira belemélyedt, hogy észre sem vette, ahogy sután hadonászni kezd.

Élvezettel hallgattam, miközben arra gondoltam, mennyire hasonlít atyámra. Ő is képes volt ódákat zengeni a papírgyártásról, meg arról, hogy minden gyereket meg kéne tanítani olvasni. Világboldogító bolond volt, de én szerettem, és Zaher mellett akaratlanul is egyre otthonosabban éreztem magam, miközben a szekér zötykölődve haladt."

Lidérc, a két lábon járó életveszély:

"Megkerültem a testes duplakéményt.

Ám ekkor nagy döbbenetemre egy fiúval találtam szemközt magam. A tetőn!

Tizenkilenc-húsz éves volt. Vézna, izmos testéből, kopott, szakadt ruhájából ítélve csavargó lehetett, vagy épp a börtönből szökött lázadó. Hosszú, fekete haját kontyba csomózta, míg az állát nagy gonddal borotválta. Pont ellenkezőleg, mint az épeszű férfiak.

Ő is megtorpant. Aztán felvillantott egy gúnyos félmosolyt. Mély hangja felzendült:

– Nem kapsz el, kölyök!

– Kapjon el a borbély! Vagy anyád, ha hajat akar vágni!

Ösztönösen felcsattantam. Ha ideges vagyok, mindig előbb beszélek, minthogy gondolkoznék."

A jóképű, de kissé sokat vetkőző Mort:

"Miközben beszéltünk, felfigyeltem az egyik fiúra, aki ösztönös magabiztossággal mozgott. Odament másokhoz, beszélgetett, viccelődött. Gyönyörű termete volt, minden asszonyszemély szeme megakadt rajta, az arányos teste, széles mellkasa vonzotta a pillantást. De nekem az szúrt szemet, hogy milyen elegánsan viselte azt a darócinget.

(...)

 A Tűzisten szerelmére!

Nem tudtam olyan gyorsan becsukni a szemem, hogy ne lássam az izmos combokat, és ami közötte van. Az arcom lángra gyúlt, ahogy kínomban elfordultam.

Úrilány csak a férje ékességét ismerheti. Lehet, hogy most már nem is vagyok úri kisasszony? Mondjuk, öcsém szerint ez eddig is kétséges volt."

És persze idővel megjön a herceg - előbb-utóbb kettő is -, de ez legyen még titok :)

Fülszöveg:
https://bit.ly/32PbFqJ