Szerdán izgalmas meghívás részes voltam. Fehér Mariann, a Manna FM esti műsorvezetője meghívott, hogy szülinapi ajándék legyek a testvérének, Noéminak.
Én amúgy gyakran ellógom a tévés és rádiós felkéréseket, az író szerintem írjon, de ez annyira jópofa dolog volt, hogy szabaddá tettem magam, és túráztam egyet Zugló vadregényes részein, méghozzá szó szerint, mert alaposan eltévedtem :D
Nagyon élveztem a beszélgetést, Mariann kiválóan kérdez, és öröm volt rá felelni. Szó esett írásról, álmodozásról, tehetséggondozásról, mindenféle jóról. :)
https://soundcloud.com/mannafm/2019-11-13-peldaul-mariann-nal-varga-bea
Ez tényleg felemelő interjú volt. :) Megnyugtató olyan mondatokat hallani, mint a „Nincs olyan, hogy valaki elrontja az életét.” Most épp olyan helyzetben vagyok, hogy egyre kínoz a gondolat, hogy vajon jó helyen vagyok-e, és fogalmam sincs, hogy ha nem, hol máshol kellene lennem. Pedig nagy álmok váltak elérhetővé azzal, hogy eljutottam idáig. Van abban valami furcsa, ha az ember azt érzi, ez a sorsa, a küldetése, valami, ami igazán számít, közben meg fél tőle.
VálaszTörlésAmúgy én is mindig a kinesztetikusra kapom a legtöbb pontot a teszteken (bár érdekes, mert a másik kettőre sem olyan alacsony), de dramaturgia ügyileg csak odáig jutottam, hogy felismerem, ha elszúrtam, de hogy hogyan oldjam meg? Pedig emlékszem, hogy örültem, amikor a könyvedben is olvastam, hogy ez összefügghet a jó dramaturgiai érzékkel. Felcsillant a szemem, hogy na, akkor majd én... :D Mondjuk egy ideje nem írok, pedig zaklatnak jelenetek, de csak azok. Baromi idegesítő, mert ha már a fejemben kering, legalább írjam le, de úgy tűnik, nem érdekel maga a nagy sztori, hanem csak bizonyos szereplők bizonyos helyzetekben, érzések, kapcsolatok, apróbb, de jelentős mozzanatok... Olykor-olykor elkap, hogy ha megírnám, mekkora történet lenne, de aztán arra gondolok, csak számomra lenne jelentős, másnak nem igazán.
Egyébként önmagában is érdekes volt a téma, hogy mekkora ereje van a könyveknek, a képzeletnek.
Még valószínűleg érik a téma, azért csak jeleneteket látsz, vagy hangulatokat. Igazából nem baj, ha az egész regény nem áll össze fejben, mert menet közben is - egy kis író rutinnal - adja magát, hogy mi miből következik, és hogyan jutsz el az adott jelenetig. Olyan ez, mint a tájfutó, aki mehet erre és mehet arra is az erdőben, csak a jelzőpontokon csekkoljon be.
TörlésEz az életelrontás meg olyan dolog, minden aktuális döntésünk az adott élethelyzetből, érzésekből, énerőből, lehetőségekből fakadnak.
Én is léptem 20 évesen olyan útra, amit ha 30 lettem volna, elkerülök - de valójában ez a tudás onnan ered, hogy anno azt tettem, amit tettem. Két dolgot tartok fontosnak, az egyik, hogy soha ne áruljam el önmagam (ezt MINDIG érzi az ember, pontosan tudja, ha az erkölcsi érzéke vagy az énazonossága veszélyben, és csilingelnek a kis vészcsengők), másik az önreflexió. Néha meg kell állni és körbenézni, honnan indultunk és hová tartunk. Minden másban sodródni szoktam az élettel, és hagyom, hogy az érdeklődésem vezessen. Mivel nincs kőbe vésett célom, így nincs olyan frusztráció sem, hogy nem értem el :D
A képzeletnek meg tényleg hatalmas ereje van. Mindaz, amit nem tudunk elképzelni, megvalósítani sem tudjuk. A kezdő íróknál én például látom, mi válhat belőlük, milyen képességbeli csíra van jelen, és hogyan lehet azt kivirágoztatni. És nagyon jó látni, amikor ez tényleg meg is történik :)
Á, nekem egy csomó problémám van az írással ezen kívül, kezdve azzal, hogy mi motivál rá, és amikor elgondolkodtam és rájöttem, hogy mi is, rosszul érintett, mert ezáltal kiveszett belőle a lényeg vagy hogy mondjam. Nem is az írás az egyetlen terület, aminél ez felmerült. Meg annyi a kérdés, amire senki nem tudja nekem a választ, már az életemmel kapcsolatban. És gyanítom, egy részére nekem kell választ adnom, de hogy hogyan... Azért esett jól hallani azt a dolgot az élet elrontásával kapcsolatban. Te mindig írod, hogy játszol, és hogy így érdemes élni, én meg ennek totál az ellentéte vagyok. Múltkor mondta egy srác órán, feladat közben (ügyesen bemutatta ugyanis csoportunk a társas lazsálás jelenségét, de senki nem vette észre, szóval psszt :D), hogy lehet, hogy nekem más a tapasztalatom, de ő úgy látja, akik nagyon ilyen rendezett, precíz emberek, azok kevésbé kreatívak és spontának... Én meg csak így ültem és lapultam, hogy a spontaneitást hírből sem ismerem. Szimpatikus stratégia a tiéd, de én már az első lépésnél elakadok. És most majdnem leírtam, hogy de azért próbálkozni fogok, csakhogy a fejemben megszólalt Yoda hangja. Hm. Majd ha annyi idős leszek, mint ő, biztos a válaszokat is megtalálom és tök bölcs leszek. :D Csak addig várni...
TörlésVannak nagyon precíz írok, akik pontosan délután 8-10-ig írnak minden második napon. Meg tök pontosan megtervezik a regények ívét, vagy a szereplőket. Ezek mind-mind jó képességek, ne hagyd magad elbizonytalanítani :)
TörlésAz élete nagy kérdéseire szerintem mindenkinek önmagának kell felelnie, kívülről csak kérdéseket lehet feltenni, de az igazi út mindig belül zajlik. És sok dolgot az ember tud, csak épp nem ért. Amikor elmentem pszichodrámára akkor fogtam föl, mennyire másképp reagálok dolgokra, pusztán mert kollektivista vagyok. Előtte is tudtam, de egy döbbenet volt megélni, felfogni. Menj önismereti csoportokba, nagyon sokat segít a válaszokban :)