2017. április 25., kedd

Könyvfesztiválos forgatag

Egy jó hosszú bejegyzésre készültem, mert annyi élmény ért, de rövidre fogom, mert most fejeztem be a munkát, és irány az írás. Le kéne adnom az Artúros kisregényt, hogy a Könyvhétre megjelenhessen, szóval agyilag kissé máshol vagyok, meg szétesve...  :)

A Könyvfeszt zseniálisan jó volt. :)
Előtte pár nappal rájöttem, hogy írtam hét könyvet, de mivel extrovertált énemben egy antiszoc szerző lakik, így fényképem szinte nulla az ilyen alkalmakról (én ott voltam, ezzel simán beérem). Szóval előrelátóan körbesírtam a gyerekeimet, a barátaimat és az ellenségeimet, hogy valaki egy-két fotót lőjön már, hogy legalább egy pinduri anyagom legyen, amit ehhez a bejegyzéshez használhatok.
Természetesen az összes haver röhögött azon, hogy fotó kéne, mert tudják, szerintem a létezés egy múló pillanat, és tök felesleges dokumentálni, pont azért szép, mert elmúlik. Legyintettek a komoly problémámra, miszerint kétségeim vannak a létezésem iránt. Egyedül a tízéves Boti fiam lelkesedett, így egy bátor ifjú fotóssal felvértezve indultam a digitális lét felé...

Egy kedves olvasói ajándék
Tízkor kezdődött az első dedikálás, vidám hangulatban, lelkes örömmel. Ott még nem is tűnt fel annyira, hogy valami gyanús. Az ilyen kedves ajándékokkal voltam elfoglalva, mint ez a csodaszép könyvjelző, és a sok jó fej emberrel, aki eljött. 

Meg persze az őrültekkel, akik védtelen írók levegőjét bezacskózzák... :) A HunBooks csapata igen meghökkentő pillanatban részesített, azt hiszem, még sokáig fogom mesélni... :D

Amikor lejárt a dedikálás egy órája, sajnos el kellett küldeni az olvasókat. De sebaj, 12 órától a B épületben folytattuk :)
Közben megjött egy scifis haverom is, Jozef, mint mondá, hogy zsarolásra alkalmas képeket készítsen. Hajdan az asszisztensem volt, amikor a Zsoldos-díjat koordináltam, szerintem már elég sok kínos képpel rendelkezik, pláne, hogy a házi Mágus mesélőnk, de azt mondta ilyesmiből sosem lehet elég. :D
Közben előkerültek írók, kollégák is pár kattintás erejéig, Katának, és Ruskó Eszternek külön hála! :) Fellélegeztem, a net szelleme megnyugodhat, tényleg létezem eme párhuzamos világban, és igen, voltam a Könyvfeszten. :D

Jobb felső sarok On Sai, többi a dedikáló sor :)
Mint kiderült a B épületben is kevés lett a megadott egy óra a dedikálásra, de Spirit Bliss volt olyan kedves, hogy nem csípett fülön, hanem elegánsan leült mellém, és innét kezdve párhuzamosan folytattuk. Róbert Katának, és a kollégáknak hála csak kisebb dugót okoztunk, ügyesen koordinálták a sort.

Itt már a gyanú testet öltött, hogy az univerzum visszanyal. Elkezdett rengeteg ifjú olvasó közös fotót kérni. Nem egy, hanem tíz...húsz...harminc...  Egy pont után eltűnődtem, hogy mindig megszívom a "kérjetek és megadatik" kört. Közben Jozef azt suttogta, ne aggódjak, olyan a fényviszony, hogy kizárt, hogy egy jó képet összehozzanak, de majd az instán csekkolhatom...:) (Amúgy sose értettem, minek aggódnak emberek a saját rossz képeik miatt. Csak öregedni kell, és tíz év múlva ugyanazon a kép láttán már azt gondoljuk: ah, milyen helyes voltam akkoriban!)

(oké, érzem, kezdek elkalandozni... szóval a Könyvfeszt...)

A dedikálás után Radasits Mariann-nal (Mannival) találkoztam, aki az On Sai rajongói oldal vezetője. Már egy ideje gondolkozom rajta, hogy a Galaktikus Fanklub egyszerűen zseniális. Oké, hogy kitaláltam könyvben, de ő meg is valósítja az életben :D
Nagyon sok örömet okoztak a bejegyzések, az is, hogy rajongói író-olvasó talit szerveztek, meg az az ezernyi kedvesség, amit tőlük kapok.
Egyik oldalon van ennyi lelkesedés, a másik oldalon meg egy elhavazott író... Idén négy írásomat szeretné a kiadó megjelentetni, ehhez viszont fókuszálnom kell. A nagyja kész, de én meg maximalista vagyok, szóval lesz még munkám velük bőven.
Így aztán összetettük a kettőt, és megbeszéltük, hogy a két oldal egyesül. Az On Sai Fb oldalon folytatódik a Galaktikus Fanklub élete, és a bejegyzés elején ott lesz, hogy mikor ki posztol :)
Ez azt jelenti, hogy sok érdekesség lesz, meg rendszeresen lehet nyerni majd könyvet, más dolgokat... Manni ugyanis  - velem ellentétben - képes eljutni a postára, és feladni a nyereményeket időben :)
No, de nem lövök le minden izgalmas hírt.


Háromkor átmentünk a Galaktikus fanklub találkozójára. Kis kószálás után a parkban telepedtünk le a néppel. Vérbeli író-olvasó tali alakult ki, nagyon jó kérdések jöttek, élvezetes beszélgetés volt. Játszottunk, és megtudták a pí számsorait, meg azt, hogy a Hold nem ám a Föld körül kering (becsszó... a Nap körül). Utána még dedikáltam kint a parkban is, meg bent, mert állva nem megy. :D

Köszönet Kozma Rékának a videóért! Valószínűleg nem teszem nyilvánossá, hanem az On Sai szupertitkos Fb vinyós csoportban nézhetitek meg, mert elég sok spoilert tartalmaz.

(Huh, azt mondtam, rövid bejegyzés lesz... látszik, hogy írós üzemmódban vagyok, ha így folytatom, ötszáz oldal alatt nem leszek meg :D)

Még gyorsan pár izgalmas dolog....
Utána öttől jött a Könyvmolyképző titkai című beszélgetés. Az elején levezettem Szélesi Sándor Kincsem könyvbemutatóját. Sándor igazi, anekdotázgató író, nagyon jó vele beszélgetni, rendkívül izgalmas előadó. A Kincsem pedig csodaszép regény, már olvastam, ajánlom figyelmetekbe A beszélgetésről felvétel is készült, hamarosan kikerül a kiadó youtube csatornájára. 
Majd Katona Ildikó kiadóvezető mesélt az új könyvpiaci helyzetről. Tudom, mindenki az Alexandra bedőlése miatt aggódik, de ez egy hatalmas lehetőség a kiadónk és az olvasóink számára. Ildi most veszi át sorra a boltokat, a Nyugati téren az Alexandra már a Bookangel fennhatósága alatt áll, és sorra számos más üzlet is ide tartozik majd.
(Nagyon sok szuper terv van a háttérben, de majd úgyis meglátjátok. Még pár hónap, mire lezajlik az átállás, de a karácsonyi időszakban érzitek majd. A közösségi életre is kihat mindez. A magyar szerzők bemutatói is megváltoznak, hiszen az Alexandra pódiumon kapnak helyet, és új események is várhatók, számos nagyszerű programmal gazdagodunk majd.)
Erről is készült felvétel, hamarosan kikerül.

On Sai
Utána már nem íróskodtam, hanem szerkesztőként nyüzsögtem. Vasárnap már a szakmai rész dominált. Megbeszélés írókkal, szerkesztőkkel, más könyves szakemberekkel... :)

Köszönöm szépen mindenkinek, aki eljött dedikáltatni, vagy épp beszélgetni. Hatalmas élmény volt az idei Könyvfeszt. Remélem, még sok ilyet megélünk közösen. :)

Mivel rengeteg fotó készült, most nekem is van zsarolási alapom az olvasók felé. Itt vannak a képek, keressétek a díleremet, és egy mentolos csokiért cserébe leveszik a netről :D







Olvasók, bloggerek bejegyzései (küldhettek még linkeket :))
Gothic01
Hikari
Könyvmolyok világa


2017. március 28., kedd

Könyvfesztivál - izgalmas programok

Idén négy helyen találkozhattok velem a Könyvfesztiválon :)
Április 22., szombat - Millenáris

Dedikálások:
10-11 óráig a D2 stand előtt
12-13 óráig a B28-as stand előtt
Hozok könyvjelzőket, most már van az Esővágy kötethez is :)



15 órakor Galaktikus Fanklub találkozó
A parkban a Story Shop K14-es standja előtt találkozunk.
(Itt lehet On Sai poharakat, pólokat, táskákat kapni. Érdemes korábban megrendelni, hogy biztosan legyen az a szín és könyves idézet, amit szeretnétek.)
A standtól elmegyünk, és letelepszünk a parkban egy kötetlen író-olvasó találkozóra. Sztorizgatunk, meg játszani is fogunk, lehet nyerni könyvet és más izgalmas dolgokat :)
Facebook esemény



Délután nem íróként, hanem szerkesztőként leszek jelen:
17.00–18.00 - Szabó Magda terem 
Mitől képző a Könyvmolyképző? Miért szeretik sokan a kiadó könyveit? 
Hogyan „születik” a jó olvasó? Titkok, történetek, kiadói kulisszatitkok 
Résztvevők: Katona Ildikó és Varga Beáta, valamint a Könyvmolyképző 
olvasói

Szeretettel várok mindenkit!


2017. március 24., péntek

Sorok mögött: Írás és leírás, avagy kongó csöndből zsongó tavasz

A nyelvet igazából  a költők birtokolják. Mi, prózaírók kispályások vagyunk ahhoz a lenyűgöző és zseniális hangzáshoz, és színességhez képest, amit egy jó költő lehív a kollektív nyelvi tudatból. Persze, hébe-hóba én is kifakadok, és az anyázást tört sorokba rendezem:

Írói ítélet
Prózát nem érsz
halj meg kopáran
halj meg nélkülem
egyedül egy verslábbal

2017. február 10., péntek

Februári ez+az

Egy februári blogbejegyzés olyan, mint egy szakdolgozat, nem történik benne semmi, de azt is hosszan és jól lehetne taglalni. Már ha az ember akarja, és ugye, miért ne akarná, ha már nem ír, hanem pótcselekszik... :D

Készül az Artúr - már megint -, és a karakterek elszabadultak - már megint. De most bátor leszek, és amikor Don megállítja az időt (értitek? az időt!), nem azt mondom, hogy
akoenyálbamégismikorlettélszuperalgatáposcsíra,
 és amikor beugranak az angyalok, hogy bocsi, eddig is itt voltunk, mizújs, nem csuklok kettőt, hogy
 hessvisszaaracionálisvilágképbeezegyépeszűregénykérem,
 hanem nagy levegőt veszek.
Hiszen ha egy világháború közepette Lucy beugorhat Artúrhoz sörözni,
akkor már az se bizarr, ha Chester vöröslő arccal Scar csontvelőjét tapizza,
Még jó, hogy Késes közli, szívecskéket rajzol a #°&-ra, 
mert nem bírja a nyálfaktort.

Cserélgetem a borogatást a homlokomon, és sóváran vágyom rá, hogy ez az öntörvényű banda végre megírja önmagát. Vajon hallottak ezek dramaturgiáról? Lelki szemeimmel látom, hogy agyonvernek majd az olvasók...
   
On Sai sírja


2017. január 28., szombat

Sorok mögött: Amiről nem beszélünk

Nibela érdekes témát vetett fel: írjunk arról, miről nem írunk.
Most épp tele a hócipőm, időnként felgyűlik a trutyi, úgyhogy lássuk, januárban mi az, amiről amúgy nem írnék, mert szerintem nem való írós blogra.
(A marketingeseket kérem, tegyék homlokukra a borogatást. :))

Első dolog a valakinek lenni témakör.
Mostanában párszor megdöbbentem, ahogy néztem az írókat, kritikusokat, irodalmi szervezőket... Nem attól lesz egy ember valaki, hogy valamit csinál, és az menő... Itt valami rohadt nagy tévedés van.
Kétféle igazi valakiság van a szememben. Az egyik az, amit én magamról is gondolok: soha nem tapodta a földet még egy ember ilyen gondolatokkal, ilyen genetikai mintázattal. Egyediek vagyunk, minden egyes ember, kivétel nélkül. Ez nem függ a népszerűségtől, sikertől, nem lehet mástól megkapni, de el sem tudja más venni. Szériatartozék az Élethez. Aki ezt megérti, átéli a mélységét, azt soha többet nem rángat múló siker. A létezés varázslat, egyszerűen nem tudtok nem egyediek és megismételhetetlenek lenni.