Könyvbemutató némi numerológiával

Szombaton volt a Calderon könyvbemutatója a KönyvFiesztán. Nagyon zűrös hét állt mögöttem, és a könyvvel is voltak keveredések. Délelőtt levezettem egy beszélgetést, és persze zuhogott az eső, ami nálam mindig bealvást jelent, szóval délutánra olyan fáradt voltam agyilag, hogy megjegyezte az egyik barát, látszik, hogy öt percre vagyok képes előre gondolkozni. És valóban. :)

De ez így volt jó. Kicsit féltem a bemutatótól, nem a nyilvános szerepléstől, hanem attól, hogy az írás számomra túl benső tevékenység, és - bár sokat jár a szám - az igazán fontos dolgokról soha nem beszélek, ahol mély a víz, ott csendes, akár életmottóm is lehetne.

A másik, hogy láttam, épeszű könyvmolyos szerző álmodozik a bemutatóról, meg beszívja a könyve illatát, megnézi boltokban, lefényképezi magát velük, de nekem ez nem megy, és utálom, amikor elvárják tőlem. Számomra az a siker, ha az olvasó másodszor is elolvassa a könyvet, depressziós percében ott áll a könyvespolca előtt, és az én regényemet veszi le. Vagy ha véletlenül beleakadok a neten, hogy a barátainak ajánlja, csak úgy csendesen, és szeretve, ahogy a tavaszi eső esik.

Szóval jó volt, hogy eljutottam a nemgondolkozás fázisába, mert onnan kezdve csak arra koncentráltam, hogy emlékezzek a kérdés végén a mondat elejére. Natos (Garamvölgyi Kata) kiváló moderátor volt, legalábbis nekem, mert tökéletes megnyugodtam tőle, végig megbűvölve figyeltem, ahogy a mikrofonnal mutogat.
Jó kérdéseket tett fel, és szerencsére nem túl személyeseket. Beszélgettünk a karakterekről,
a zsánerekről, olvasórétegekről. Ő volt az első, aki megkérdezte a regényben szereplő szertartások eredetét. (Csak a teaszertartás valós.) Jót vigyorogtam, amikor megjegyezte a nézőknek, hogy a pasik nem fontosak olvasás szempontjából - mire csúnyán néztek rá többen a nézők közül, a 40-45 fő fele ugyanis férfi volt.
Szó esett az ötödiksallys fészbúkerségemről, ami részben abból ered, hogy anno nem tudtam használni az Fb-t, részben pedig abból, hogy udvarias emberként nem akartam nemíró ismerősökre zúdítani a szerkesztős dolgokat.
Belekérdezett a szerkesztős életembe is, és hogy mennyire tartok attól, hogy az elutasított szerzők a Calderonos regényen verik le a frusztrációt. Azt gondolom, hogy a legtöbb amatőr szerző tudja, hogy kell a fejlődés, és azt is, hogy ez jó dolog, és nincs nagyobb segítség, mintha valaki ad egy külső támpontot. Bár ezt nem mondtam ott ki, jobban félek attól, hogy nem lesz visszhangja a könyvnek, és elsüllyed a könyvtengerben.

Volt egy tök érdekes meglepetés is, eljött fordító, és misztikus-romantikus körökben blogoló Lora, és kielemezte a szereplők nevét a számmisztika alapján. Sok dolog illett rájuk, és volt egy kifejezetten furcsa pillanat, amikor felolvasta, hogy Taina (női főhős) valójában Miyazakiban található. Ekkor halk röhögés hangzott a nézőtérről, ahol négy-öt sci-fis ült, ugyanis Miyazaki az egyik scifis közszereplő neve. Már elkértem az elemzést, és majd felteszem a blogra, nagyon érdekes volt, és még egyszer köszönöm Lorának. (Készített hanganyagot is, talán az is kikerül, de még kisül.)

A bemutató után dedikálás volt, és jó döntés volt, hogy nemcsak a puha, de a kemény borítójú könyveket is némi plusz szervezéssel elhozta a kiadó, mert sokan azt választották, karácsonyi ajándékba vitték. Nagyon örültem az ismerős arcoknak, és külön meglepetés volt, hogy hány ismeretlen emberrel találkozhattam, akik tényleg nem miattam, hanem a kikerült regényrészletek miatt jöttek.
A másik hatalmas meglepetés Zsuzsa manója volt. A Mi a manó meseregény szerzője varrt nekem egy igazi, hatalmas manót. :) Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon örültem, hogy írók is benéztek, és igazán fura élmény volt, hogy most fordítva dedikálunk, én vagyok a toll másik felén.

Este - megfelelően zuhogó esőben - elmentünk páran vacsizni, és levezetésként jól eldumáltunk filmekről, könyvekről, és persze a scifiről. Aztán vonatra ültem és igazából éjjel, a sötét utat bámulva esett le, hogy életem egyik igazán fontos eseményéről jövök.

Köszönöm mindenkinek, hogy eljött. :)


-------------------------
Fotó: Majkó Zsófi