2012. december 28., péntek
Visszajelzések
Azt hiszem, egy írásnak az a legrosszabb, amikor "csendbe hull", vagyis elveszik a könyvdömpingben, és az olvasók nem is tudnak a létéről.
Ezen tűnődtem az elmúlt hónapban, de már a könyvbemutató nagy meglepetés volt. Az odafönt zuhogó esőben a KönyvFiesztás rendezvény olyan kihalt volt, mintha zombitámadás után lennénk egy föld alatti, víztetejű bunkerben, ennek ellenére 40-45 ember eljött a beszélgetésre, dedikálásra.
Aztán útjára indult a könyv, és elkezdtem üzeneteket kapni. A nőktől azt, hogy a lelkemen szárad pár odaégett karácsonyi bejgli, meg nem pucolt ablak, éjjel a hokedlin kuporgó olvasás. De férfiak is írtak, hogy elkobozták az asszonytól a könyvet, hogy elolvassák, vagy épp megvették valakinek és nem bírták ki, csomagolás előtt "belenéztek" valahogy az utolsó lapig.
Mostanában kikerültek az első netes vélemények is, párat belinkelek:
http://kemenyfedel.blogspot.hu/2012/12/on-sai-calderon.html
http://konyvessarok.blogspot.hu/2012/12/ongyilkos-gondolatok-urfogocska-kozben.html
http://www.sfportal.hu/on-sai-calderon-avagy-hullajelolt-kerestetik-14348.scifi
Felkúsztak a Molyra kedvcsináló idézetek, aztán született a molyon kihívás is a könyvhöz, nagyon örültem az ötletnek. A karácsonyi játékban is kb. 130-an játszottak a regényért.
Calderon kilépett a nyilvánosság elé, én pedig megnyugodtam, eljutott az olvasókhoz, lesz ebből parkok padján kuncogás, buszokon olvasás. Hatalmas öröm látni más örömét. :)
Köszönöm a kritikákat, visszajelzéseket!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A karácsonyfa alá nekem is került egy dedikált Calderon. Nagyon örültem neki, végre megtudtam, hogyan folytatódik a történet. A közzétett részletek nagyon felcsigázták a kíváncsiságom. :)
VálaszTörlésReményeim szerint januárban már én is a kezemben tarthatom Calderont. :))
VálaszTörlésJó ilyet is hallani, motivál a munkára. Elég félelmetes az ismeretlen, ami felé tartok. (Most kapom vissza azt, hogy alig pályáztam.)
VálaszTörlésIgen, nagyon motiváló. :)
VálaszTörlés