II. IrodalMini Woodstock

A hosszú hétvégén elnéztem egy írós táborba. Nagyon érdekes, hogy az irodalmi életben milyen sok csoport él egymás mellett, néha kissé másképp gondolkozva vagy más problémákkal küszködve. Minap azon tűnődtem, de kár, hogy nem írtam le az elmúlt tíz év zsánerirodalmi változásait, a csoportok aktivitását és pangását. Sokszor egy-egy jó szervező, vagy elhivatott író képes a semmiből új dolgokat felépíteni. Tavaly például megalakult a Történelmiregény-írók Társulata (TRT), aminek nagyon örültem, érdekes lesz a következő pár év, valószínűleg a szervezettség erősíteni fogja a hazai könyvkiadásnak eme szegletét. 

Amikor Urbánszki Laci kedvesen meghívott a tanyáján tartott írós találkozóra, örömmel mondtam igent. Ő az egyik új történelmi regényes, hatvan éves kor körül kezdett írni, és a régi korok mindennapi emberéről mesél. Már korábban felfigyeltem arra is, hogyan bánik a fával, nagyon szeretem a tehetséges embereket, különös gyengém pedig a fa, Laci kerti bútorai pedig lenyűgözőek. De a hely maga is meglepő, a műútról lekanyarodva belesétáltunk a csodába, egy elvadult erdő közepén ráleltünk egy ősi atmoszférát árasztó világra.

Looth Judit költő, szerkesztő, és volt taxis vitt le, akivel nagyon jól elcsevegtünk az úton. A tanyán már gyülekezett a  társaság, kipróbálták az íjakat, megforgatták a szekercéket, és persze várták a bogrács elkészültét. Laci nagyon jókat sztorizott a batikolásról, a tatárjárásról és arról, hogyan lett író. Szélesi Sándor persze rögtön történelmi vitába keveredett vele, és nagyon jól szórakoztam azon, hogy néha nem jutott szóhoz. 

Nagyon örülök, hogy megismertem Trux Bélát, akivel az írói módszereiről beszélgettünk, és Mónit a feleségét, akivel meg az írók tolerálásáról. Mindig érdekelnek a házastársak, mert ők árnyékban maradnak, noha egy jó író mögött sokszor egy igen türelmes férj vagy feleség áll. De találkoztam a SpiritArt vezetőivel is, érdemes figyelni rájuk, egy kis kezdeményezés, ami kezd már egyre erősebb lenni. Gumipók, vagyis Királyházi Csaba gitározott a tábortűznél, majd később mesélt a fantasy musicel megírásáról. Fel is keltette rögtön a kíváncsiságomat, ősszel mindenképp elnézek a Tolkien társaság felé.

Cselenyák Imre két könyvét is szerkesztettem, de zenélni még sose hallottam, pedig állítólag jól kezeli a gitárt. Most inkább szájharmonikát ragadott. :) Sok más érdekes író is volt, szinte mindenkivel beszélgettem a terveiről, az írós életéről. 

Még a polgármester és családja is benézett, és a feleségével nagyon jól megtárgyaltuk a helyi Gyerekbiblia kiadását, és a rajzokban lapuló eredeti ötletet.

Bár nem a találkozóhoz tartozik, de hazafelé volt némi kalandunk, csattantunk egy másik autóval. Nem sérültünk meg, de azonnal eszembe jutott egy másik baleset, aminek pont most volt az évfordulója. Hat éve Trethon Judit és barátai egy sci-fis táborból tartottak haza, amikor a leállósávban elcsapta a kocsit egy kamion. Chelloveck emlékezését ma is sokan olvassák, este én is elővettem újra. Nagyon elgondolkoztatott ez is, és a saját koccanásom is.

Köszönöm Lacinak ezt a kiváló irodalmi találkozót, a sok jó sztorit, és a hatalmas kedvességet, amivel minden ember felé fordul. A Nemtelen nemesek olvasására pedig hamarosan sort kerítek. :)