2016. január 3., vasárnap

Érdekességek az Apa, randizhatok egy lovaggal kapcsán

A reggeli tea mellett, gondoltam,  mesélek egy kicsit. :) Nagyon jó kaland volt a lovagos kötet megírása, mert kivételesen hagytam, hogy hasson rám minden, ami körbevett. Ha már Budapesten játszódik, akkor legyen egy olyan Pest, amit én szeretek. Lássuk, mi honnan ered, mi az a sok apróság, ami érdekességként belekerült.
Elsőként a nevekkel játszottam egy jót:

Tudósok, osztálytársak, lovagok:
Leibowicz (ő az öreg valláskutató) - Ó, igen, ez a sci-fiseknek ismerős lehet. A Hozsánna néked, Leibowicz sci-fi regényből ered, amit kamaszként egyszerre utáltam és imádtam. Itt értettem meg, mi az a világteremtés.
Bogdányi (nyelvész) egy írós ismerős neve. Már anno felfigyeltem erre a névre, és évek óta nem megy ki a fejemből. (Bocsi :))
Helmholtz - A pszichón rengeteget foglalkoztunk a háromszín-elmélettel, a hangmagasság észlelésével. Egyik kedvenc, sokoldalú tudósom Hermann Ludwig von Helmholtz.
Réka (osztálytárs) - Általánosban volt egy ilyen nevű osztálytársam, és ő az egyetlen, aki velem járt gimibe is, de valahogy sosem ismertük meg egymást közelebbről. Nem, nálunk sosem volt iskolai zaklatás, ez a lány inkább azért jutott eszembe, mert szép, okos, tehetséges és jómódú volt. Mármint messziről így festett. :)
Csongor (anime kedvelő osztálytárs ) - Ezért még megvernek... Az egyik keresztfiamat hívják így, akinek állati jó lángvörös fürtjei voltak, amikor egyszer a Mondoconon jártam. 
Tom (osztálytárs) - Nem tudom, a neve honnan ered. Ez a szereplő meleg lett volna, de aztán jött a nagy Facebookos szivárványosítás, és ez rám fordítva hatott. Mi van, ha valaki nem meleg, de annak nézik? Nem bírtam ki, és átírtam a figurát. Eleinte amúgy biciklis ruhát varrt, de gondoltam, legyen inkább cosplayes jelmez.
Lovagok: A lovagoknál mindenképp beszélő nevet szerettem volna, mert ha túl sok a szereplő, én sem jegyzem meg, ki kicsoda, az meg ugye elég nagy gáz. Elán a lendületéről kapta a nevét, Táncos a mozgásáról. A Drúg a druszából ered (azonos keresztnevű emberek), és ő Kósza szeretett mestere volt a korábbi változatban. Abban a variánsban sokkal több szól a lovagokról. Majd lehet, hogy egy-két részt kiteszek a mindennapi életükről, vagy írok pár plusz novellát :)

 Főszereplők:
Amon Dollond (apa) - John Dollond egy optikus volt, aki megkapta a Coplay-érmet 1758-ban, ami egy menő tudományos elismerés. Az apa nevével amúgy nagy bajban voltam, mert állandóan elírtam, a  szerkesztőm vissza is jelezte. Először nem értettem, ki a csoda az az Aman Dowell, akivel keverem, aztán leesett, hogy a Scar könyvem első variánsában rengeteg angolszász név volt, és a Dowell is itt szerepelt, amiből később Djel lett. Ő az Amarillisz hajó kapitánya, ahol Scar kadét.
Mia Anne (főhős csajszi) - A Mia teljesen ösztönösen alakult ki, és akkor nem is kapcsoltam, hogy ez a Máriából ered. Aztán rájöttem, hogy mostanában sok könyvben így hívják a főhőst, és akkor csatolni akartam hozzá egy másik nevet, de semmi nem illett, csak az Anne. Napokkal később esett le, hogy azért, mert a lányomnak írom ezt a regényt, és őt hogy hívják? Mária Anna. :)
Kósza lovag (főhős srác) - A korábbi variánsban 25 éves volt, Hűség lovagnak hívták és csapatot vezetett. Valahogy nem stimmelt a dolog, a regény felétől nem működtek a romantikus részek, mert vagy semmi nem történt az elvek miatt, vagy nagyon is szexben akart végződni. Kértem a lányomat, mesélje el, milyennek látja ezt a szereplőt. Elmesélte, és rájöttem, hogy neki nem jön be a srác. Vagyis megírtam egy olyan karaktert, aki az én férfiképem, és nem egy kamaszé. Így aztán egy tollvonással megváltoztattam a nevet és 17 lett az életkor. Majd anyázva kidobtam a kukába a fél regényt, mivel egy Kósza nevű fiatal lovaghoz teljesen másképp áll a Lovagrend, a mágusok, vagyis az összes jelenetet át kellett írni, nem csak a Miával való találkozásokat. Minden megváltozott. És szerencsére a regény is lendületet kapott, elvesztette azt a merevséget, amit az első név adott.

A helyszínek:
Wekerle-telep - Ez egy régi szerelmem. Az általános sulim és a gimim is ott állt, és minden reggel álmodozva néztem a hatalmas platánsorokat, és ezer emlékem kötődik hozzájuk. A különleges házak és ablaktáblák mai napig lenyűgöznek, Kós Károly építész egyszerűen zseniális volt, amikor a telepet megálmodta. 
Négyes metró - Ez meg új szerelem. Meglátni, és beleszeretni egy pillanat műve volt, és elemi késztetést éreztem, hogy mítoszt szőjek köré... Egyszerűen nekem kellett egy szupertitkos bázis odalent. <3
Mondocon - Szuper kavalkád, és döbbenetesen inspiráló. Amikor először jártam ott, és láttam egy nyakat, írtam belőle egy kisregényt. Amikor másodszor, tényleg találkoztam egy kék bőrű lánnyal, és azon tűnődtem a sokféle jelmez láttán, hogy észre sem vennék, ha pár igazi varázsló közéjük keveredne. Harmadszorra most nyáron voltam, előadtam a YA irodalomról, és mivel pont akkor írtam a regényt is, így óhatatlanul belekerült a könyvbe ez a lenyűgöző szubkultúra.

Egyebek:
Dió -  Már régóta nézegetem ezeket a barázdákat. Nektek nem fura ez a csonthéjas növény? :) Plusz van ám egy diófa a hátsó kertben, és holdfénykor érdekesen hajladozik a szélben, az ágak karmokat rajzolnak a szoba falára...
Bó, a ló - Bloggerek már mondták, hogy szinte védjegyem az emberi tulajdonságokkal bíró tárgy vagy egyéb lény, minden könyvemben van ilyesmi. Nekem nem tűnt fel, de most meg a ló lett ilyen... Eh, kell keresnem egy pszichológust, ez gyanús... :)
Agykutatás - Nagyon szeretem a pszicho tudományos részét. Márkus Attila nagyon szórakoztató előadó volt, ő írta a Neurológia könyvet. Pár adat innét van a regényben, de azért a nagyját kihúztam.
Zseni szereplő - Az egyik kedvenc karaktertípusom. Egyszer írnom kell egy sorozatot egy szarkasztikus humorú zsenivel, ahol jól kiélhetem magam... :D
Kanadai szokások -  Vicces csavarként úgy éreztem, nem amerikai helyre kell rakni a sztorit, hanem a magyart "idegen népként" bemutatni, és úgy idealizálni, mint az amcsik a saját kisvárosaikat. Mia Anne azért lett kanadai, mert Sophie barátnőm ott él. Köszönöm a sok tippet, apróságot, amiket összeszedett a férjével, és kis színesként belekerültek a könyvbe. :) 
Animék, könyvek, zenék - A YA regények szépsége, hogy az ember gátlástalanul beleírhatja az ilyeneket. Mondtam már, hogy Pellek arca és mimikája hasonlít arra, ahogy Kósza lovagot elképzeltem? :)

Összességében igazi "mindent bele" regény volt. Nagyon jól szórakoztam. :) Remélem, hogy az olvasók is jól fognak... :)



2 megjegyzés:

  1. Kedves On Sai!
    A tizennégy éves húgommal igazi könyvfalók vagyunk (én huszonhét vagyok), és a minap kérdezte, hogy volt-e már olyan olvasmányok, aminek a végén elsírtam magam? Akkor még azt válaszoltam, hogy eléggé érzékenyen érintett, amikor Percy Jackson és Annabeth a Tartaroszba zuhant, vagy amikor a Fekete madarak árnyékában c. könyvben véget ér a háború. De miután elolvastam a lovagodat, tényleg sírva fakadtam. Talán azért, mert láttam közelről, hogy milyen nyaktól lefelé bénultságban élni, talán a csók miatt, de valamiért olyan húrokat pengetett a vége, hogy eleredtek a könnyeim. Szóval, köszönöm! LIlla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jó, amikor egy könyv valami más is megérint, valami titkos belső dolgot, az énnek egy kicsi szegletét, ahová nincs másnak bejárása... Igazából erről nem az író tehet, hanem a sors, Isten, vagy a könyvtárakban lebegő szellemiség, de azért nagyon köszönöm, hogy megírtad, jó volt olvasni, és osztozni benne. :)

      Törlés