CALDERON kapitány a Békanyál kutatóhajó
fedélzetén ült az ebédlő parancsnoki asztalánál, és udvariasan kavargatta a
kávéját. Három mozdulat jobbra, kiskanál ki, megkocogtatni a fehér csésze
peremét, mintha az aranyló mézet csurgatná le a kanál öbléről, majd három
kavarás balra, és újra ki a kiskanalat. Úriember így kávézik, még akkor is, ha
huszonöt nő üvölt vele.
Calderonnak két hét sem kellett ahhoz,
hogy ráébredjen, az anarchisták kedélyes űrturisták kéttucat felbőszült anyához
képest. Ezen már csak a kávé segíthet, és a megnyugtató mozdulatsor, nemesember
ugyanis nem szúr le hölgyeket.
Amikor Őfelsége a Wellston roncsaihoz
tartott, Oregon admirális sürgősen kinevezte a Békanyál parancsnokának.
Calderon átszállt a hajóra, és eleinte nem foglalkozott a legénységgel,
hanem gyógyult, és nyugtalanul várt, figyelte a híreket, hogy látja-e az apja,
Eterno Ferrero gróf tradicionális lefejezését.









