Calderon - 3. rész

(Újaknak: mi is ez?)

Taina akkor fogta föl, mit tett Billel, amikor húsz perc múlva felzizegett a ruhája felső gombjába épített, vízhatlan személyi hívó. Hegamon másodkapitány kimérten a társalgóba kérette.

A lány visszaöltözött uniformisba, és kilépett a hosszú, nyolcvanméteres folyosóra. A hetedik emelet mindig kihalt volt; a szürke falak fémesen csillantak a lámpák egyenletes, fehér fényében. A flotta szerette elkülöníteni a tiszteket a közlegényektől, itt nyoma sem volt a többi szint zsúfoltságának. A hetediken csak a tisztek laktak, és napközben senki nem járt a folyosón.

Egy pillanatra balra, a folyosó végén álló masszív ajtóra nézett, ami mögött a vezérlőterem lapult. A helyiség elfoglalta a hosszúkás, ovális alapú szint negyedét. Taina mintha mozgást látott volna, de csak az ajtó fölé telepített lézerágyúk piros készenléti fénye pislogott. Vész esetén a vezérlőt nehézfegyverzet védte, és ha az űrcirkálót találat érte, akkor a vezérlő, a tönkrement hajótestről leválva, önálló, apró hajóként üzemelt. Taina habozott. A vezérlő előtt az első két helyiség a kapitányi szoba, és a tiszteknek fenntartott orvosi kabin volt. Vajon Bill ott van? Anerra doktornő látta a vérző orrát?

Interjú és blogelemzés

A minap megkeresett a Minerva csapata, és Csizmadia Kinga készített a blogomról egy elemzést:

"A honlap, ami egy újságírótársam javaslatára kerül elemzésre, tulajdonképpen egy „profi” író munkája. Az oldal megjelenését fehér, teáscsészés motívumos keretbe foglalt háttér jellemzi, ami a megjelenő fekete betűs szövegek olvasását teszi könnyebbé. "

Folytatás:
http://www.litminerva.blogspot.hu/2012/08/on-sai-regenyek.html


Illetve Farkas Panna egy interjút is készített:
 
"Minerva:Szeretek kiindulni a kezdetekből. Hogy, mikor, miért kezdtél el írni? Mi adta a kezdő löketet, az inspirációt?
On Sai:  Ez egy folyamat volt. Óvodás korom óta történeteket mesélek magamnak, egy túlérzékeny, bár nagyszájú kislány voltam, aki baj esetén behúzódott a saját fantáziavilágába. Gimiben felismertem, hogy a mesefolyam elrontja az életemet. Semmit nem ér, hogy egy regényt fejben kidolgozok, ha nem vagyok képes a valóságra fókuszálni. Idővel rájöttem, ha írok, olyan, mintha az ingoványos, ezerfelé futó holtágnak medret adnék. Tiszta lesz a víz, és mellette virágzik a part. Szóval csatornáztam az agyamban, megszokássá tettem az írást, így nincsenek elbambulások, vonat alá lépések, és ma már több területen is jó szakember vagyok."

Folytatás: http://www.litminerva.blogspot.hu/2012/08/interju-on-sai-val.html

Köszönöm a munkájukat. :)

Calderon - 2. rész

Taina Tives a Három Bolygó ősi japán kolóniájából származott. Finom vonásain és apró termetén meglátszott a vérvonal tisztasága. A férfiak gyakran besorolták a filmek védtelen sztereotip gésa-figurái közé, éppen ezért meg sem lepődött, amikor a zuhogó esőben megállt mellette egy bérsuhanó. Az ajtó kinyílt.

– Elvihetem, hölgyem?

Taina úgy tett, mintha nem hallaná. Sietősen lépdelt tovább a szakadó esőben, kezében szorongatva az esőkabátjába burkolt dobozt a gin-ji kövekkel. Esze ágában sem volt egy kikötőben beülni egy vadidegen férfi mellé.

Mi van, ha anarchista?

– Hölgyem? – A járműben ülő férfi olyan szép volt, mint valami régi rézmetszet. Nem a magas homlok vagy a szabályos arcél miatt. Inkább az öntudatlan magabiztosság és elegancia, no és azok a különösen öregnek tűnő szemek tették. Pedig a férfi fiatal volt, alig lehetett pár évvel idősebb nála.

– Látom, nem bízik bennem. Igaza van, hétvégente kadétlányokat erőszakolok, de most még csak kedd van, nyugodtan beülhet mellém. Na, jöjjön, már így is bőrig ázott!

Calderon - 1. rész

A Könyvmolyképző jóvoltából az idén megjelenik az egyik regényem. A cím még tűnődés alatt, az oldalsávban lehet szavazni, kinek melyik címötlet tetszik.


*

Röpke tartalom: 

Calderon kapitány egy jóképű, ifjú főnemes, aki rangrejtve él, és épp öngyilkos akar lenni.
Úriember nem temetkezik hitelbe, így Calderon munkát vállal. De miért kap egy böhöm nagy űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? És mit kezdjen a csinos japán kadétlánnyal, aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni?
Calderon a szálakat bogozgatja, mígnem kisül, az élet a tét. Ez még nem motiválná, de a lány felajánl egy igazi, japán teaszertartást.

Hát mondhat egy férfi erre nemet?

*

1. részlet:

Genius Calderon meghúzta a ravaszt, de a lézerfegyver felmondta a szolgálatot. A zizegésből ítélve lemerült az energiacella. Meg sem lepődött rajta, csak fásult mozdulattal kivette a szájából a csövet, és az ablakon beszivárgó hajnali derengést bámulta.

 Mara halott. A nő, akiért sutba dobta a nemesi rangot, a nő, aki eddig győzött a szapora agytumorsejtekkel szemben, ostobán alálépett egy űrsiklónak. Mara a születésétől fogva tudta, hogy haldoklik. Versenyt futott az idővel és minden pillanatot megélt, őszinte örömmel élvezte a létezést. Ha este, szeretkezés után Calderon olyasmit susogott a fülébe, hogy minek is élne nélküle, Mara villámló szemmel szellemjárást ígért.

Kétszer tizenegy kérdés, avagy a lesből támadó blogriportok

Dina jóvoltából a blogos 2x11 játék engem is elért. Még nem láttam, hogy egy mém ilyen gyorsan mutálódik, de ennek a játéknak ez a lényege. Akár többször is visszakaphatja az ember, sosem lesz ugyanaz. 11 kérdésre kell válaszolni, és 11 újat kell feltenni 11 embernek. 

 1. Minek/kinek a hatására kezdtél el írni?
Nem emlékszem külső hatásra. Mindig volt bennem egy mesefolyam, aztán általánosban valami regénykezdeményeket is firkáltam, de elég olvasott voltam ahhoz, hogy felismerjem, ezek messze alulmaradnak egy normális könyvtől. Föl se merült bennem, hogy megosszam a barátokkal. Az első közkézen forgó írás16 évesen egy vígjáték volt, amit egy barátnővel írtunk, hogy egy harmadik barátnő a próbákon összejöjjön a kiszemelt pasival. Utána békésen írogattam másfél évtizedig. Az első nyilvánosan megosztott írásom harminc évesen volt, az Új Akropolisz pályázatára küldtem, ahol elvitte az első helyet.

Írótábor

Megjöttem az Írókör táborából.. :) Öt napig voltunk, és imádom ezt a csapatot, nagyon kreatívak. Reggeli torna, írástechnika, gyakorló feladatok, ebéd, majd délután újabb előadások, és este aki akart, az írt, más meg sörözött, vagy az erdőben barangolt.

Most a leírás volt a központi téma. (Tavaly a kisregény.) A világteremtéstől kezdve a hangzásig minden szóba került.
Számomra olvasásnál az a lényeg, hogy legyen jó a szöveg, mindegy, hogyan éri el a szerző, de ha írok, szándékosan kerülöm a sokoldalas, statikus helyszín- vagy emberrajzokat. A leírás egyeseknek olyan, mint a kellemes hátmasszázs, bizsergető és hosszú. Én a bokszban hiszek; a cselekménybe beszúrt egy-két mondat igenis üsse ki az olvasót, aztán míg a priznicet cserélgeti, addig folytatódhat a történet. Nem véletlen, hogy sosem leszek körmondatos szépíró.

Én meg a prológusok

A prológusok gyakran bénák és teljesen feleslegesek. Mégis, miközben írom a Fák Népét (a következő regényt), újra és újra előhangokat firkálok mellé, szinte már mániákusan. A mostani:

"Másképp képzeltem a szerelmet, míg nem ismertem Dant. Ólmeleg, szalmaillatú mohóságnak hittem, feszülő testekkel, lihegéssel és nyirkos bőrrel. Ezt láttam a pajták résein belesve, mikor a legények kézen húzták a vergődő parasztlányokat. Hosszú ideig csak a monoton neszeket hallottam, majd az elfojtott kiáltásokat, végül a fiúk büszkén, kipirult arccal osontak ki, míg a lányok leszegett fejjel. Néha sírtak is, meleg, dühös könnyeket, máskor köptek és a szájukat mosták gyűlölködve, míg én értetlenül hasaltam a pajta mellett, a bozót zöld lombsátora alatt..

Tavasszal a városba is bementem; holdtalan éjeken óvatosan lépdeltem Nadályvár húgytól fénylő, terméskőből kirakott utcáin. Ilyenkor a kutyák egymást űzték; az én szagomra sem őrjöngtek, hanem izgatottan szippantottak a vár körüli parasztházak bűzlő levegőjéből, megsejtve, hogy nő vagyok. Megálltam egy-egy szürke vályogház mellett, és éreztem a testek másfajta, zamatos illatát a pokróccal fedett ablakok mögül. Azt hittem, szeretni éhség, egy csillapíthatatlan, mély mohóság. Önzés, erőszak, otromba vágy.

Dant szeretni azonban más volt. Csendes, meleg zamat, mint a vér íze a fertőzött sebekben. Látni akartam őt, semmi többet. Nem bántani, nem uralni, pusztán csak megérinteni a földet, ahol korábban ült. Hallgatni a szavait, és még inkább a csendjét. Nézni, ahogy belebámul a teaillatú csuporba, és kinevetni, amikor bölcsességet mond.

Arra vágytam, hogy velem legyen. Szelíden, ahogy a szél beletúr a fák közé és játékosan motoz a levelekkel. Ahogy az esőcseppek becsusszannak mélyen a szikla réseibe, és nedvükkel élővé teszik a barlangok mélyét. Ahogy a napfény hajnalonként ráfröccsen a földre, a széttárt szirmú virágokra.

Ki vagyok én, hogy őt szeressem?

Őt, akihez ember sem méltó…

…nemhogy egy démon."

Kritika

Ha majd időmilliomos leszek,. akkor csinálok egy vélemények, kritikák aloldalt, de most csak ide másolom be.
Hétvégén kiosztották a Zsoldos díjat. Ezt minden évben egy regény, kisregény, és novella viszi el. Az Áldott légy, Szent Struktúra című novellám egy ponttal, Az emlékkufár másfél ponttal maradt le az első helyezett mögött. Csaj még sose nyert, szóval a második-harmadik hely előkelő. Jövőre nem indul novellám, így az első női sci-fi díj kiharcolását másra testálom. :)

Sárdi Margit (Elte docens, zsűrielnök) értékelése:

Dobozolás

Kicsit rendet raktam a novellák között. Beosztottam az írásokat sci-fi, fantasy, sci-fi egyperces, szépirodalom kategóriákba, így könnyebben megtalálni a másféléket.
A sci-fiket csak méret alapján szedtem ketté; lehet, érdemes lenne a kifejezetten fiús, ötletalapúakat külön tenni a karakterközpontú írásoktól. Az előbbi elég speciális rétegnek szól, és főleg egy ötlet feszes kibontása. A karakterközpontú sci-fik "uniszexek", ahogy láttam. Míg a fantasy novellákat inkább a lányok szeretik.

Érdekes dolog, mennyire másképp olvasnak az olvasók, és mennyire mást tartanak értéknek egy-egy novellában, regényben.

Kérdés

Kitettem az oldalsávba egy "felmérést". Milyen jellegű írásokat kedveltek jobban?
Csak kíváncsi lennék... azt gondolom, hogy egy huszonéves lány és egy ötvenes férfi ízlése teljesen más, és ez nem is baj.
 Szóval, kik vagytok, olvasók? Mit szerettek? :)

Kezdetben vala a tea...

... csak vicceltem. Isten biztos nem teázott, ellenben volt egy fölösleges tolla, amivel sorsokat firkált a porba.
Gyanítom, a képére leginkább az írókat formálta.
De üdvözlet az olvasónak! Vegyél kézbe egy pohár teát, aztán gyere, telepedj a földre mellém. Hallgass és hallgatlak. Varázslatos mesék születnek csendünkből.