Matócsi Illés Gábor: Kínzókamra (fanfic)

A Vágymágusok fanfic kiírásra érkezett novella következik:

Finona az ablaknál állt, és a lenyugvó nap fényében a kastély parkját nézte. Nézte, de nem látta, mert a gondolatai egészen máshol jártak.  Férje rokonainál, és barátainál, akik közül az utóbbi 10-20 napban nagyon sokan eltűntek. Eltűntek, és azóta sem kerültek elő.
Kakukk nevű barátjuk (akinek a kémhálózata már nagyon sokszor segítette őket) egymás után számolt be emberei lelepleződéséről, és eltűnéséről. Kard nevű barátjuk aki rengeteg katonájával segítette őket négy napja tűnt el. Egyetlen katonája maradt csak aki félholtan esett be hozzájuk a hírrel. Férje (akit Szél néven ismertek) és a legkisebb testvér volt a hercegi családban de a trónöröklési sorban a 12. helyen állt, ugyan nem veszélyeztette idősebb testvérei jogát a trónhoz, amit azzal is bizonyított hogy nem nemes leányzót vett feleségül, hanem őt. Egy egyszerű fogadós lányát. Mégsem érezhette biztonságban magát.

Csóktolvaj, Vízesés, Ragyás, Matematikus, és főként az Öreg mind-mind sokkal aktívabban léptek föl a Királynő ellen mint a férje. De hát hogy a fenébe ne, amikor egészen eddig az volt a törvény, hogy ha a Király meghal (ez a sajnálatos esemény huszonhét napja következett be) akkor a család legidősebb de még nem vén tagja lesz a király. A Királynő pedig már a Király halottaságya mellett kijelentette, hogy nem érdekli a törvény, és a legidősebb unokája lesz az új Király, nem pedig az Öreg.
Szél ugyanis ha nem is sokkal, de idősebb volt mint a Királynő unokája, tehát nálánál nagyobb joggal tarthatott igényt a trónra. Viszont a rokonság egy másik ágát képviselte.
Hirtelen az ablakban egy láb jelent meg. Nem sokáig volt egyedül, mert csatlakozott hozzá a másik láb is. Finona megijedt egy pillanatra, de jobban megnézve a lábat rájött, hogy az egy nőhöz tartozik. Vajon hogyan jutott át a kastély megkettőzött őrségén ? Vagy a kastély személyzetéhez tartozik talán ?
Elhátrált az ablaktól, és leült az ágyára. Némi ügyetlenkedés után megjelent az ablakban a jövevény. Finona mindenre számított, csak erre nem. A jövevény ugyanis nyugodtan lehetett volna az ikertestvére is annyira hasonlított rá. még az anyajegy az orra és az ajkai között is pont ugyanott volt ahol őneki. Kimeredt szemmel bámult a nőre.
-Természet vagyok -mutatkozott be a nő. Azért jöttem, hogy megmentselek.
Természetről már hallott Finona. Ő volt az, aki a Királynő elleni összeseküvésben élelemmel látta el a katonáikat.
-A férjedet elfogták, és lehet, hogy már ki is végezték azóta. Érted is itt lesznek nemsokára. Ha fogod a gyerekeidet és a nagy tölgyfához elviszed őket, akkor még megmenekülhettek. Ott áll a hintóm, a lovakon varázspatkó van, nem fognak utolérni az üldözők. De azonnal indulnod kell. Egy pillanatnyi elvesztegetni való időd sincs már.
-Teveled mi lesz ?
-Azzal te ne törődj. A gyerekek a fontosak. A hintó ülése alatt minhármótoknak van egy-egy váltás ruha. Többet nem tudtam összeszedni, mert kevés volt az időm. Nem úri ruha, de jó lesz rátok. Fuss !
Fiona kinézett az ablakon, és a kastély kerítésén túl, de nagyon közel a kapuhoz porfelhőt látott. A királynő sárga-kék zászlaját is kivehette volna, ha jobban megnézi, de nem tette. Futott, ahogy tanácsolták neki.
Még el sem tudta érni a hintót amikor az ajtót betörték, és berontottak hozzá a katonák.
-Elfogni a némbert ! mutatott rá a kapitány. A katonák pedig nem túl gyengéden hajtották végre a parancsot. Egy nem túl baráti fejbeverés következtében Természet elájult. Mikor magához tért éppen megérkeztek a börtönkastélyba.
Másik katonák vették át őt és lökdösődve-taszigálva vitték egyre lejjebb a pincébe. Amikor megérkeztek, egy kis szobába kísérték be ahol nyomban egy ágyhoz láncolták.
A kastély egy másik részén a Királynőnek jelentett a Kapitány.
-Begyűjtöttük Finona hercegnőt is.
-Helyes. A gyerekei ?
-Nem voltak a kastélyban.
A Királynő elgondolkodott az új információn.
-Nem baj. Jobb lett volna ugyan ha teljesen ki tudjuk írtani a rokonságnak azt az ágát, de azt hiszem azok a kölykök így sem lesznek veszélyesek. A nagyobb probléma az, hogy a férje, Sinop herceg nincs már a fogságunkban, mert az emberei rajtunk ütöttek, és kiszabadították.
-Azért így is jó munkát végeztünk felség. Sinop herceg hat nővérét és két bátyját elfogtuk és kivégeztük. Az Erdei-ágat pedig teljesen kiírtottuk. Bárki aki esetleg túlélte a mészárlásunkat, az meghúzza magát az elkövetkezendő ötven évben.  Elég lesz neki ha felidézi az elmúlt napok eseményeit.
-Tényleg jó munkát végeztünk- bólogatott a Királynő- de nem tökéleteset.
-Sinop herceg különben sem tarthatna igényt a trónra, hiszen közember lányát vette feleségül.
-Ez igaz.
A Királynő a hóhér felé fordult.
-Kínozzák meg egy kicsit a hercegnőt. Erőszakolják meg. Esetleg egy-két darabot is levághatnak belőle, de holnap délben én magam fogom kivallattni. Addig maradjon életben.
-Igenis felség -vigyorgott a hóhér, és elsietett teljesíteni a parancsot.
Mikor megérkezett a kínzókamrába Természet már a kínzópadon feküdt. Csuklóit és bokáit vastag bilincsek rögzítették, amelyet mágusok tettek még erősebbé. A bilincseket ujjnyi vastag lánc rögzítette az ölnyi vastag kőfalakhoz. Tizenkét elefánt együttes erővel sem lenne képes kitépni őket a falból.
A hóhér három helyen is megérintette a bilincseket mire azok lassan fölvették az áldozat csuklójának alakját és kellemetlenül megszorították.
-A királynő holnap délben ki fog hallgatni -mondta a hóhér.
-Délben ? -csillant érdeklődés a nő szemében- Jó ! Akkor csak délben fogom kiszabadítani magam.
A hóhér felnevetett.
-Aranyom ! Te most a kínzókamrában vagy, ha nem tudnád. Innen még senki sem szabadította ki magát.
-Nem baj -felelte könnyedén- mindig van egy első eset. Azután már könnyebben fog menni.
A hóhér ismét felnevetett.
-Nemrég múlt éjfél. Szerinted te milyen állapotban leszel holnap délben ?
-Élni fogok, és ez a lényeg.
-Igen. Élni fogsz. De éppenhogy.
Elővett egy éles kést, és levágta az áldozatról a ruháit.
-Tudod, itt még sosem járt hercegnő. Te vagy az első. A királynő pedig megparancsolta, hogy erőszakoljalak meg. Azután ha ez megvan, akkor megkínozlak. Legvégül pedig levágok rólad ezt-azt. No, nem a hajadat, bár lehet hogy azzal kezdem. Olyan selymes -túrt bele.
Hiába kereste az áldozata szemében a félelmet, nem sikerült felfedeznie azt.
-Persze, lehetséges, hogy nem ez lesz a sorrend. A királynő ezt nem adta parancsba.
Közben a szétvagdosott ruhadarabokat egyenként cibálta le. A kés vágásai nyomán itt-ott néhány csepp vér is kiserkent. Az első cseppet lenyalta az újáról
-Most már bennem is van hercegnői vér -vigyorgott.
-Én nem vagyok hercegnő.
-Ó, tudom. Te csak egy kocsmáros lánya vagy. Nem született hercegnő. De mégiscsak herceg a férjed, és őáltala te hercegnővé váltál. Ezután pedig egy hatalmas pofont adott az áldozatának.
-Nem szeretem ha ellent mondanak nekem.
Természet szájából vér szivárgott, mire a hóhér elvigyorodott.
-Jó hosszú éjszakánk lesz.
Másnap délben a Királynő benyitott a kínzókamrába. Először meg sem ismerte a kínzópadon fekvő nőt, akinek az ujjai hiányoztak, teljesen kopasz volt, és meztelen testén néhány elég mély égésnyom mellett kék-zöld-lila foltok tucatjai sorakoztak.
Tizenöt katona kísérte. Tizenöt a legerősebbek, és a legkegyetlenebbek közül. Akik első szóra megöltek bárkit. Legyen az gyermek vagy aggastyán. Az ő láttukra még a hóhér is összehúzta magát.
-Látom levágtad az ujjait.
-Igen felség. Nem akartam kockáztatni. Hátha szipoly.
-Jól tetted. Meg is erőszakoltad ?
-Négyszer is felség.
-Helyes. Te egy rendes hóhér vagy.
-Igyekszem felség.
-A nyelvét ugye nem vágtad ki ?
-Nem felség. Azt mondta, hogy ki akarja hallgatni. Majd esetleg utána.
-Én is így gondoltam. Nem véletlenül kapta a Néma Vár a nevét.
A királynő odafordult az áldozathoz.
-Finona, hallasz ?
-Hallania kell felség, csak a fülcimpáiból vágtam le egy kis darabot.
-Hallak -felelte egy sóhaj kíséretében.
-A férjed megszökött. Hol bújkálhat ? Kik adhatnak neki menedéket ?
-Bárki. Téged mindenki utál.
-Több tisztelettel beszélj a Királynővel némber ! -kiáltott rá a hóhér. Majd a Királynőhöz fordulva mondta -Azt mondta, hogy ma délben kiszabadítja magát !
-Ez szép teljesítmény lenne tőle.
-Már dél van ? -kérdezte.
-Egy kicsivel már el is múlt -mosolygott le a Királynő.
-Mi az utolsó kíváságod ?
A királynő elmosolyodott de belement a játékba.
-Az unokámból király legyen.
-Nem is magadért aggódsz. Ám legyen ! De a Néma Vár és a környéke mostantól már nem a barátunk.
-Nem is kell, hogy az le...
A királynő végignézett az áldozaton majd a katonáin, aztán lefagyott az arcáról a mosoly. A kínpadon fekvő nő testén egymás után halványodtak el, majd tűntek el a kínzás nyomai. A lila foltok helyén rózsaszínűre változott a bőr. Kiegészült a levágott fülcimpa, és az ujjak is növekedésnek indultak.
A királynő, a hóhér, és a katonák döbbenten bámulták a látványt. A hóhér kapcsolt elsőként, és kihátrált a kínzókamrából. A katonák ezt nem tehették meg, bár legszívesebben ők is követték volna a példáját.
Az ajtó nagy döndüléssel csapódott be, fogságba ejtve a bennlévőket, de ettől senki sem ijedt meg. Uganis sokkal félelmetesebb dolgok játszódtak le a szemük előtt. Az előttük levő test minden képzeletet meghaladó gyógyulást produkált, és nemsokára már teljesen éppé vált.
-Ez szép volt -dícsérte meg a Királynő. De hogyan akarsz megszabadulni a láncaidtól ?
Természet megrántotta a láncot, de az szilárdan tartotta őt.
-Erre gondoltam. A láncot maga Krash mágus erősítette meg. Tudod ki volt Krash mágus ? Az elmúlt ezer év legnagyobb mágusa, aki szinte eggyé vált a mágiával, és ezért kapta a varázsszót a neve helyett.
Természet még kétszer rángatta meg a láncot, de Krash mágus jó munkát végzett, és mágiája az elmúlt évszázadok alatt sem vesztett az erejéből.
-Öld meg ! -szólt oda a Királynő az egyik katonájának. Az elővette a tőrét és szíven szúrta a nőt. A tőr azonban elcsúszott a meztelen melleken és még csak meg sem karcolta az áldozat bőrét. Egy másik katona lekapta a falon levő bárdot és hatalmas ordítás mellett rácsapott az előtte heverő testre.
A medve termetű katona minden erejét beleadta a csapásba. Ez a csapás bőven elég lett volna egy derékvastagságú fa egyetlen ütésből való kivágásához. Most azonban még ez is kevés volt. A bárd feje megadta magát a hatalmas erőnek és több darabra tört szét.
-Ügyes ! -közölte a Királynő. Hadd lám, mi van még a tarsolyodban !
A lány mélyeket lélegzett a kínzópadon. Egyre nagyobbakat. Azután rántott egyet a karjával, és a lánc amelyet tizenkét elefánt sem lett tudott volna kitépni a falból, egész egyszerűen kiszakadt. Az előtte álló két katonát rögtön nyomorékká tette. Ezután egymás után szakadtak ki a falból a láncok. Törött és kificamodott végtagokkal, betört koponyákkal, nyögdécselő katonák hevertek mindenfelé. Ám a nagy felfordulás közepette ott állt a Királynő sértetlenül és elképedve nézte a történéseket.
Természet felült és felhúzta a lábait. Az ujjnyi vastag láncokat úgy törte le a bokáiról mintha csak szalmaszálból lettek volna.
Odament egy épen maradt faldarabhoz, és bal kezének mutatóujjával egy ajtót rajzolt rá.
Az egyik katona magához térvén a kábulatából egy másfél mázsás szikladarabot dobott Természet hátára, de az ott finom porrá omlott szét.
-Nem tudom hiszel-e a túlvilágban -fordult oda a Királynőhöz- de most oda kerülsz. Életed jutalmaként egy nem túl barátságos pontjára.
Kinyitotta az ajtót, és ami mögött tömör kőfalnak kellett volna lennie, most egy iszonytató látvány fogadta az odatévedő tekinteteket. Az ajtó mögül halálhörgések, sikolyok, és artikulátlan ordítások halltszottak ki. Ezekhez nemsokára csatlakozott a Királynő és katonái hangja is.
Természet becsukta az ajtót és körülnézett a romhalmazzá vált helyiségben. Ránézett a középen valami csoda folytán még egyben maradt kínzóasztalra amin nem sokkal korábban feküdt, és összeráncolta a szemöldökét. A kínzóasztal mind a négy lába több helyen is eltört, és fekvő része is milliónyi apró darabra esett szét.
-Így már jobb -közölte Természet. Ujjai segítségével egy rövid üzenet írásába kezdett.

A Néma Vár katonái húsz harcimágus segítségével is csak hat hónappal később voltak képesek bejutni a kínzókamrába.
-Mi történt itt ? -kérdezte az egyik mágus.
-Mintha földrengés, forgószél, és vulkánkitörés is pusztított volna itt.
-És mindez a mágikus fajtából.
Az egyik katona észrevett egy feliratot, amelyet mindaddig nem látott még ott.
A TERMÉSZET HARAGSZIK RÁTOK.
Abban az évben a Néma Vár környékén egymást érték a szélviharok, jégesők, és még a gyógyító mágiák is alig fejtették ki hatásukat. Az emberek hiába mutattak be áldozatokat az isteneknek, csak több év után kezdett enyhülni a természet haragja.