 |
| kép: pinterest |
A novella a Vágymágusok fanfic kiírásra érkezett:
Kavarog a fejem, akaratlanul is végig pörgettem a fejemben a nap
eseményeit újra és újra, mintha ettől bármi is változna.
Nagyot sóhajtottam és arcomat a szőrmébe fúrtam, csöndben átkoztam
magam, hogy nem fogadtam el Lidérc ajánlatát és adtam neki fél aranyat, most
Zaher halk szuszogásának hiányát is könnyebb lett volna elviselni.
A Földanyára! Valami hideg, ragadós anyag itatta át a fekhelyem, a nap
fénye óvatosan kúszott be az ódon várfalak ablakain. Azonnal felültem és
lázasan gondolkodni kezdtem. Ha bárki benyit ide, végem.
Gyorsan előkotortam a tarisznyámból a gyolcsokat és egyenruhát
öltöttem, majd halk koppanással behúztam magam mögött a nehéz tölgyfaajtót.
Erős ütést éreztem a halántékomnál, elsötétült az a kevéske fény is, ami
beszűrődött a várba. Csak pár balladányit lehettem eszméletlen, erős, éles
fájdalmat éreztem mellkas tájékon. Fejem tehetetlenül himbálózott, ahogy valaki
a hátára dobva cipelt. Résnyire óvatosan kinyitottam szemem, két embert
számoltam gyorsan össze, paraszt öltözékben. Az engem cipelő férfi is mágia
nélküli lehetett, hiszen nem szívtam magamba erejét még ennyire súlyos
sérüléssel sem. Émelyegtem, éreztem, ahogy vércseppenként száll el az erőm.
Hányan lehetnek? Nem mertem leselkedni többet. Lehajítottak a földre,
úgy terültem el, mint egy szerencsétlen szalmazsák. Felismertem a kút élő
vizének csörgedező dallamát, ezúttal szomorúbban csengett. Egy ló lépett
közelebb, hallottam mély kortyait a hűsítő vízből. Mellettem nehéz tárgy
puffant, megcsapott a körömvirág illata. Meghűlt bennem a vér. Gondolkodás
nélkül cselekedtem, összpontosítottam mágiámat.
Szeress! – suttogtam.
A víz kitört a kútból, a kanca azonnal megbokrosodott, felágaskodott
hátsó lábaira és élő pajzsként állt elém, ez az idő elég volt arra, hogy
begyógyuljon a tátongó lyuk a mellkasomon, szerencsére a nyílt sérülések
gyorsabban gyógyulnak, mint a mérgezés, azonban több erőt emészt fel.
A bátor kanca rárontott az egyik férfira, bár eléggé szédültem, azért
fókuszáltam, három támadót számoltam össze.
Egyszerű emberek lehettek, hiszen ép eszű mágus nem közelítette volna
meg a kutat. Félfordulatot arrébb gurultam, kezem Lidérc mellkasára tettem, jól
sejtettem, ott sebesítették meg.
Ó, Földanya, add, hogy életben legyen!
Imáim meghallgattattak, halványan, de éreztem, ahogy áramlik testében
az energiája. Újra összpontosítottam a maradék mágiámat, halvány derengés
közepette a szétnyílt hús cuppanós hanggal összeforrt.
- Köszönöm. – suttogtam rekedten.
Számban fémes ízt észleltem. Túlmentem a határomon, testem el kezdte
lebontani szerveimet, súlyos belső vérzés, ezt már biztosan nem élem túl.
Próbáltam felállni, de már nem sikerült. Átkoztam magamat a
meggondolatlanságomért, nem a halálomat bánom. Aláírtam Szépvölgy halálos
ítéletét.
Szerettem volna egy harmadik alkalmat, megtudni legalább egyik
kérdésemre a választ életemben, de nem ebben a szituációban. Nagyot nyögtem és
messzebb rúgtam magam Lidérctől. Karcsú, vékony kezek szorították meg az
enyémet, felpillantottam homályosan Fola asszonyságra.
- Vigyél a lehető legmesszebb Lidérctől! – kértem könnybe lábadt
szemmel. – Ha lehet, varrd meg a ruhám, mielőtt rám találnak. Nagyon szellős
lett.- suttogtam immár csukott szemmel, játékos szellőm homlokon csókolt
utoljára, majd kiszállt minden erő belőlem.
Lebegtem,
sötétben kusza képek villództak fejembe, Volden papa szigorú, tekintélyt
parancsoló arca, édes anyám időtlen szépségével állt előttem, mozgott a szája,
de nem értettem, mit mond. Próbáltam figyelni, de más ismerős, külső hangok is
vegyültek bele.
A világ alapja a teremtődés… Maradj velem… az egyensúly
fennálljon… őrség… mennie kell..
Hangok után
ismét sötétség, meleg, áradó fény valahol a távolban, ismét sötétség.
Zavartan pislogtam
párat. Ismerős szoba tárult elém. Megnyugtató köd ölelte körül lelkemet, mint a
gyámoltalan kismacska, ki a gazdája lábai körül sündörög. A köd kitisztult és
Lidérc arca nézett vissza rám, a karjaiban feküdtem.
- Szükségem
van rád!- suttogta ellágyult hangon, megcirógatta arcom, sápadt arca egy
pillanatra visszanyerte színét. Aggódva fürkészett, melyben semmi tiszteletlen
gondolat nem volt. Egy darabig néztük egymást, majd megszólaltam.
- Mi történt?
Apám és húgom is jól van? – tettem fel a legfontosabb kérdést, vajon kiirtották
miattam a családom és felperzselték földjeinket.
Lidérc az
ajtóra pillantott, majd kis habozás után, lehalkította hangját, a távolba
meredt, miközben folytatta, szeme tágra nyílt, mintha valami borzalmas dolgot
látna.
- Sötét
volt, furcsa, zavaros képek voltak a fejemben, arcok, mondatok, amiket még
sosem hallottam, rég elveszett emlékek. Majd megláttam egy kis apró fényt,
követni kezdtem, míg végül felébredtem. Sok vér volt körülöttem, az ingem
felhasítva. Három parasztot rúgott le a megbokrosodott kanca mellettem, majd
észrevettelek. Fola asszonyság húzott téged a konyha felé, engem a cselédek, Ras
fedezett, a felébredt őrök harcoltak pár kívülállóval és Frellelonnal. – egy
pillanatra elhallgatott, néhány kósza könnycsepp jelent meg mély barna
szemeiben. Megrázta magát, szemembe nézve folytatta:
- Életemben először nem
tudtam tisztán gondolkozni, rettegtem, hogy elveszítelek. Kitéptem magam a nők
kezéből, ahelyett, hogy megbosszultalak volna, mint más normális férfi-
mosolyodott el szomorúan- feléd rohantam. Éreztem, hogy ezt kell tennem. Átvettelek
Fola asszonytól, hiába tiltakozott, próbált takargatni. A konyhafal tövébe összeroskadtam veled.
Meleg
bizsergést éreztem a számon, óvatosan megérintettem, nem kellett mondania,
tudtam mi történt. Nem szólaltam meg, ittam minden szavát, mint száraz,
repedezett föld az esőt. Mohón hallgattam elmélyült basszusát, mintha a
szívemig hatolna hangja.
- Éreztem,
hogy vonz valami benned, mint valami édes méhviasz, de szúrós fullánkok nélkül.
Hatalmas erő szabadult fel bennünk, döbbenetemre nem szívtad el az erőmet,
máshonnan merítetted. Egyszer régen olvastam egy könyvet, de nem hittem, hogy igaz,
később elégették. Egy ősi párról szólt, kinek képességének alapja közös volt,
hatalmas erővel rendelkeztek (valami ilyesmit éreztem én is)- jegyezte meg
megszaporítva szavait. - nem volt ellenfelük, míg a férfit álmában megölték, a
nő elszívta erejüket és bosszúból átkot bocsátott a világra, majd meghalt.
Ezután minden női mágus szipoly lett. A többit már ismered. A látszatot fent
kell tartanunk- váltott hangnemet és kikászálódott az ágyból mellőlem.- amit
eddig zseniálisan megoldottál, a cselédeken és Fola asszonyon kívül más nem vett
észre. Kérlek, folytasd velem a kiképzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése