Hetedik fejezet - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

TAINA a moziterem előtt kapta meg az üzenetet. Az apró diszkrét ezüstfülbevalót sosem vette ki, még nagyapa kúriáján sem, noha ott az elektronikus védőháló miatt nem működött a készülék. Most azonban csippant egyet, Taina félretolta a csuklójánál lebegő antigravitációs bevásárlótáskát, amit a méregdrága fehér ruhához adtak. A füléhez nyúlt és kíváncsian megnyomta az apró telefont. Egy automata fémhangja csendült fel, de nem japánul, hanem a galaktikus nyelven. Berendelték a Hatos Admiralitáshoz, hogy felvegye a pótnavigátori parancsot.

A szíve hatalmasat dobbant. Az Ősökre! Sikerült! Kikérte egy hajó!

Legszívesebben ujjongott, és ugrált volna, miközben a húgai azon marakodtak, vajon vegyenek-e nádcukrot, vagy hányni fognak tőle, ha az interaktív székek a zuhanást és más testélményeket is közvetítik. Végül nem vettek, hanem vidáman egymásba karoltak, és már a filmbeli csókjelenetről susogtak, amit ugyanúgy közvetít majd a szék és a fejre tett adó.

– Üzeneted jött, Taina-chan?

– Igen. Én… el kell intéznem valamit. Menjetek be, Mariko-chan, majd a film után találkozunk.

– Aguri-sama? Ugye, ő az? Megint találkozni akar veled? – ujjongott Mariko. – Ó, de helyes! Olyan szépek voltatok együtt!

Hatodik fejezet - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

CALDERON kapitány rendkívül elegánsan tudott lepedőt viselni. Ha az ember félig pucér, akkor legalább tegye megfelelő öntudattal. Amikor a tisztek visszasorjáztak a vezérlőterembe, már újra a számításokba mélyedt, és még csak mímelnie sem kellett a figyelmet, tényleg elfeledte a nőket maga mögött.

– Uram? – jegyezte meg nyersen Alion. Calderon felnézett a monitorról, ez a nő olyan hangsúllyal tudott egy-egy szót kimondani, ami felért egy becsületsértéssel.

Mind a vezérlőterem ajtajában álltak. Dei-Anang fekete arcbőre sötétebbé vált, ahogy megint elvörösödött az izmos férfitest láttán. Dejneka tizedes szemtelenül vigyorgott, ő élvezte a látványt, a tetovált Nabuko az alkarját vakargatta zavarában, és nyugtalanul Alion navigátornőt bámulta.

– Esetleg felöltözhetne. – Alion rekedt hangja nem ígért jót.

– Mibe? Látott nálam csomagot, amikor a hajóra jöttem? Az anarchisták sokat ártanak az ember ruhatárának.

– Nem maradhat lepedőben.

– Levegyem? – kérdezte érdeklődve Calderon.

A borítótervezés eredményhirdetése

Vasárnap éjfélig tartott a borítótervező-pályázat, és 58 terv érkezett rá.
Nagyon köszönöm a jópofa ötleteket, bevallom a kard előtt rúzsozó lánynál elfogott a kísértés, hogy valahová be kéne szúrni a könyvbe egy ilyen jelenetet, de sajna, már késő. Pedig Calderont hogy fel lehetne dühíteni vele! :)
Visszatérve... nagyon kreatívak vagytok, élvezet volt látni a sokféle tervet, sokféle kivitelezést. Köszönöm szépen mindenki munkáját! A nyertes nevéért tekerjetek a bejegyzés aljára. :)

Ezeket a borítókat fogom elküldeni a kiadóba, lényegében bármelyikkel el tudom képzelni a regényt. A saját nyertesem neve alul olvasható, de a végső döntés a kiadóé, ha megfelel valamelyik borítóterv, akkor az lesz a végleges könyvborító.

Lenyűgöző, milyen szuper tervek érkeztek. :) Nektek melyik a kedvencetek?

Simon Annamária terve

Ötödik fejezet - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

OREGON ADMIRÁLIS az irodájában az ablaknál állt. Szerette az űrállomás látványát, a kék ég előtt felszálló hajókat, melyek zaját a hangszigetelés miatt nem hallotta, de az épület halványan megremegett, valahányszor távozott vagy érkezett egy-egy hatalmas, ezüst testű monstrum.

Visszavágyott az űrbe, a régi kapitányi székbe, a vezérlőterem egyszerű, fémes világába, ahol annyira nyugodt volt élet, nem zavart be a politika. Találkozott Őfelségével… Valaha élete álma volt. Valaha ölni tudott volna azért, hogy láthassa. Pár napja ennél is többet kapott, Őfelsége megszólította.

Oregon nyelt egyet. Az emlék több volt, mint kellemetlen.

A Wellston roncsához odahajózott a császár, ez az alacsony, látszólag jelentéktelen, petyhüdt arcú öregúr a furcsa szagú, jakvajas teáival, a folyosó plafonján himbálózó barna fa szélcsengőkkel, melyeket mellé apró ventillátort tettek, hogy megfelelően csilingeljenek.

Nem, Őfelsége nem az, akivel az ember másodszor is szívesen találkozna. Amikor áthívatta a császári hajó rusztikus, gyékényszőnyegekkel borított termébe, egy emelvényen ült, látszólag szelíden, törökülésben. Mellette állt a két nagy Ház vezetője, és Oregon megdöbbenve látta a máskor nagyhangú Fay tengernagyot némán és felrepedt szájjal, és vele szemben a büszke Ferrero grófot bohém meleg művészként viselkedni. A félelem fojtogatóan megült a szokatlanul hűvös termen. Egyik nemes sem a szokott önmagának látszott, mindketten a túlélésért küzdöttek.

Tervezz borítót!

Annyira szuper dolog, hogy páran már küldtetek borítóterveket a Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál regényemhez. Nagyon meghatott, és meglepett a dolog, köszönöm szépen.
Valami azt súgja, ideje kiírni hivatalosan is a pályázatot.

 A kötet az Arany Pöttyös sorozatba kerül, mint az előző is. A fülszöveg lemásolható innen, és bele is lehet olvasni a regény elejébe:
 http://onsairegenyek.blogspot.hu/p/calderon-avagy-felsegarulashoz-bricsesz.html

Negyedik fejezet - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

    TAINA nem szeretett élőben ruhát vásárolni, megelégedett a csomagküldő szolgálatokkal, de tudta, hogy a két testvérének ez kedvenc programja. Neki pedig bűntudata volt, valamivel jóvá akarta tenni azt a rettegést, amit a húgai éreztek a Wellston megtámadása hallatán, ráadásul szép pénzjutalmat kapott, és örömöt akart szerezni Marikónak és Jirónak.
    A Mamamoto kúria régi, faragott fakapuja mindössze dísznek tűnt, de Taina tudta, milyen bonyolult védelmi berendezés vezérli. A kúria körül húzódó háromméteres fal olyan zavaróhálót üzemeltetett, hogy műholdas felvétellel sem lehetett belátni a hatalmas területre, és a parkokban semmilyen elektronikus berendezés, telefon nem működött, csak az, amelyik a ház saját rendszerére csatlakozott.

Harmadik fejezet - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

CALDERON kapitány az Ősök viccének tartotta, hogy neki kell fegyelemre szoktatnia másokat. Soha sem volt erős oldala a katonai szabályzat betartása, de a hajón uralkodó állapotot még ő is sokallta. Itt évek óta hiányzott a rendes parancsnok, és Alion navigátort láthatóan hidegen hagyta a szabályzat, még a szolgálati időbeosztást is úgy csereberélték a tisztek, ahogy nekik tetszett.

A délelőtt rosszul telt. A vezérlőteremben Calderon egyszerre élvezhette Dejneka tüzértiszt, az afro fekete Mina-Dei Anang, Alion navigátornő és Nabuko társaságát. Utóbbi egy vézna, örökké lehangolt fiatal nő volt, akinek a fél arcát retro fogaskerék tetoválások díszítették, Calderon szépérzékét igencsak próbára téve.

Calderon azt hitte, a telefonálási problémát megoldotta, de tévedett. A gyerekek óránként váltották egymást a három fülkében, amit még a vezérlőterem mellett tévő orvosi szobából választott le Tea űrmérnök. A kölykök ki-be szaladgáltak a vezérlő és a fülkék között, mind azt kérte, hadd legyen ő az egyetlen, aki felhívhatja aput, nagyit. Dejneka – akinek amúgy nem volt gyereke – követelőzni kezdett, mire Calderon hamar megunta, és a parancsnoki centrál kóddal blokkolt minden kimenő hívást.

Calderon utazókönyv

Kedvenc főnemesem rangrejtve utazásra indult a molyon.
 Aki még nem olvasta a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik könyvet, és kedve van ilyen gyanús tevékenységekhez, az iratkozzon fel a listára. :)
 http://moly.hu/konyvek/on-sai-calderon-avagy-hullajelolt-kerestetik/utazokonyvek

Második fejezet - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

TAINA kecsesen megemelte a teáskannát, és az aranyló levet beleöntötte a barna csészébe, melyet a jóképű, szőkére festett hajú szamuráj tartott. Tudta, hogy a férfi érdeklődve figyeli minden mozdulatát, a kivillanó csuklóját, a finom meghajlásokat, a nyaka ívét a ruha alatt, ahogy a többiek, a Hirozi-ág férfi tagjai.

A Mamamoto kúria legszebb teraszán tartózkodtak, a mahagóni vörösre lakkozott hajópadlón egyszerű, vajszínű párnák hevertek, azon ültek a tradicionális öltözetet viselő szamurájok. Előttük a térdmagasságú, hosszú, rusztikus asztalon teás csuprok álltak. A csendes, délutáni szellő frissen nyírt fű illatát hozta a parkból, és a közeli bambuszágak alatt madarak csipogtak. Azonban a zen-kert szépsége most nem vonzotta a pillantásokat, még a három kékes árnyalatú bazaltkő sem. Taina hiába sütötte le a szemét, a bőrén érezte a férfiak tekintetét.

Nagyapa őt kérte felszolgálni a megbeszélés alatt, és Taina ingerülten arra gondolt, hogy igen nagy bajban van a hazája, ha nagyapa az Illatos bolygók autonómiáját csakis kizárólag harminc nőtlen szamurájjal tudja megvitatni. Hátrébb húzódott, és alázatosan a sarkára ült, miközben lesimította térdén a barackszínű selyemkimonót.

– Látogasd a múltat, hogy megismerd a jövőd – mondta épp nagyapa, aki a japán közmondások kiapadhatatlan kútfője volt. – Ha megértjük a múlt hibáját, a korábbi téves politikai lépéseket, akkor most talán sikerül megkapnunk az önállóságot.

Taina mélyet lélegzett, hogy ne ásítson. A Wellston óta rosszul aludt, minden éjjel a lézerharccal álmodott, sikolyokkal és égett hús szagával. Talán mégis beszélni kellett volna egy pszichológussal, ki tudja.

– Ha a Sexert Ház nem lázad fel, akkor a császár aláírta volna a dokumentumokat. Már minden elő volt készítve – mondta épp Takoma bácsi a múlton merengve. – A történelem áldozatai voltunk.

Taina kedvelte a hatvanéves, szikár férfit, talán mert Mamamoto nagyapa kifejezetten utálta az öccsét. Takoma bácsi nem teljesítette a kötelességét, soha nem nősült meg, hanem a férfiszerelmet részesítette előnyben. Botrányos élete mellett botrányosan jó harcos volt, a Sexert-lázadás után az Illatos bolygókon háború dúlt, számos szamurájcsaládot likvidáltak, köztük a teljes Tivesgei-ágat is. Takoma akkor összeszedte a kiközösített, egyoldalú érdeklődésű szamurájokat, és megszervezte a Yaoinak gúnyolt csapatot, ami sok nőt és gyereket kimenekített vagy elrejtett, amíg a Kétéves háború tartott.

Első fejezet - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

CALDERON kapitány a Békanyál kutatóhajó fedélzetén ült az ebédlő parancsnoki asztalánál, és udvariasan kavargatta a kávéját. Három mozdulat jobbra, kiskanál ki, megkocogtatni a fehér csésze peremét, mintha az aranyló mézet csurgatná le a kanál öbléről, majd három kavarás balra, és újra ki a kiskanalat. Úriember így kávézik, még akkor is, ha huszonöt nő üvölt vele.

Calderonnak két hét sem kellett ahhoz, hogy ráébredjen, az anarchisták kedélyes űrturisták kéttucat felbőszült anyához képest. Ezen már csak a kávé segíthet, és a megnyugtató mozdulatsor, nemesember ugyanis nem szúr le hölgyeket. 

Amikor Őfelsége a Wellston roncsaihoz tartott, Oregon admirális sürgősen kinevezte a Békanyál parancsnokának. Calderon átszállt a hajóra, és eleinte nem foglalkozott a legénységgel, hanem gyógyult, és nyugtalanul várt, figyelte a híreket, hogy látja-e az apja, Eterno Ferrero gróf tradicionális lefejezését.

Írókör tábor

Az Írókör (lánykori nevén Delta Műhely) talán a legrégebbi zsánerírós csapat idehaza, a maga kilenc évével. Már szinte mindenki író, szerkesztő a tagok közül. A nyári táborokba mindig elmegyek, a közös írás hatalmas lökés évek óta.
Idén Kerkakutasra vonultunk le, ez egy zalai község, melynek lakosa 129 fő, szóval bő tíz százalékkal növeltük a népességet a jelenlétünkkel. A szállás kellemesen hűvös volt, több kisebb lakrész, ahol kényelmesen elfértünk, és mellé a frissen ácsolt fabútorok illata. A terasz tetejéről glatter, hurkatöltő, fűrész lógott le meglepő dekorációként, amiről mindig a horrorfilmek jutottak eszünkbe.