Mészáros Anett: 2810 (fanfic)

 

Hahn mestermágus a Rendház kertjében, a tó melletti emlékmű előtt állva merengett a múlton.

A bronz szobor egy igen furcsa, de hősies csapatot ábrázolt, akik habár többszáz éve éltek, bátorságuk és erejük nélkül ma ő sem létezne. A szoborművész kifinomult pontossággal ábrázolta Bah és Ah mágusokat, Miah'En csillagfattyú mágiatörőt, Kósza, Elán és Táncos lovagokat, valamint egy lovat és egy szolgát. 

Ez a különös csapat Aranyföld határáról, a történelem legvéresebb csatájából tűnt el. Pontosabban átkeltek egy másik, Föld nevű világba, ahol is legyőztek egy istent, aki mind a két világot veszélyeztette. Az isten által begyűjtött lelkek az ő megsemmisülésekor Örökhon földjein szétszóródva testesültek meg. Közülük sokezer érkezett a Földről, ők összegyűltek s együtt alapították Hungora városát Aranyföld keleti határától nem messze. Bár eleinte nehezen illeszkedtek be ebbe a világba, az azóta eltelt hosszú idő alatt mégis keveredtek szomszédos népekkel, így ma már egyik leszármazott sem tiszta földi vérű, mostanra őket is átjárta a mágia.

Ahogy a 197 éves Hahn mestert is, aki anyai ágon szintén Hungorából származott. Ő ráadásul olyan hatalmas erővel rendelkezett, mely meghaladta talán még azoknak a mágiatörőknek az együttes erejét is, akik az idők hajnalán a két világ közé felhúzták a Falat. Ez a hatalom azonban rengeteg aggodalmas percet és fejtörést okozott a mestermágusnak.

A Szent Mágia soha nem áramlik véletlenszerűen, oka van annak, hogy egyetlen személyben ilyen kirívó mennyiségben koncentrálódik az erő. Az az ok pedig nem lehet más, minthogy óriási veszély fenyegeti Örökhont, aminek az idejét és formáját azonban egyelőre homály fedi. Miah'En győzelme után egy darabig még tartották a kapcsolatot a Földdel. Lilloha nagyasszony a dólényeken keresztül mágiával üzent, s válaszokat is kapott, az idő múlásával ezek a válaszok azonban megritkultak, majd teljesen abbamaradtak. Amillah nagyasszony a harmadik főpapnő, mióta Lilloha lelke visszatért a Szent Mágia áramába. Az új főpapnő úgy vélte, a földi emberek már más felé fordítják figyelmüket, a mi világunkat pedig szépen lassan el is felejtették. Az égi istenek meg már jó ideje nem jelentenek veszélyt, belviszályaik lefoglalják őket. De mégis, talán náluk jut hatalomra egy világokra éhes istenség és seregével akarja igába hajtani Örökhont.

Ahogy Hahn ezen a lehetőségen gondolkodott, a mágikus Fal megremegett, majd egyre erősebb hullámok szaladtak rajta végig, s végül egy ponton meghasadt a szerkezete. Nem csak maga a Fal, de az ég is átszakadt, egy aprócska fekete lyuk tátongott a Rendház felett és egyre tágult, miközben magába szippantotta a lehullott faleveleket. Hahn érezte, ha nem cselekszik, hamarosan nagyobb dolgokat is beszív az a lyuk, s végül talán az egész világot. Így hát felfelé emelte a tenyerét és minden erejét beleadva mormolt ősi nyelven. Erre a fekete lyukat egy mágikus buborék vette körbe, ami gátat vetett a rés további hasadásának és a szívó hatásnak is.

A lyukat létrehozó erő azonban hatalmas volt, még Hahn mesternek is irdatlan erőfeszítésébe tellett kordában tartani. Már alig állt a lábán, mikor Amillah nagyasszony mögéért és megtámasztotta. A főpapnő az érintéssel együtt saját erejét is átvezette, hogy a férfi felhasználhassa.

Bart kapitány és a Rendház lovagjai azonnal elindultak, hogy a környező falvak népét biztonságban betereljék az északi hegyek gyomrába. Eközben újabb és újabb mágusok érkeztek a Rendházból és egész Örökhonból Ge'eh harci mágus hívására. Mindenki az előtte álló vállát fogva továbbította az erejét Hahn irányába. A Falban tátongó kapu nem tágult tovább, de a mestermágus nem tudta bezárni a sötétség szívó ereje és valami idegen energia miatt. Hosszú percek teltek el, a több mint 300 mágus lassan ereje vége felé járt, a kimerültségtől sorban összeestek.

Már Amillah nagyasszony is elalélt, mikor Hahn mester a szívó erő gyengülését érezte, de végül előtte is elsötétült a világ.

 

*

 

Nem. Ez nem lehet… De mégis. Te jó ég! - Ender főtanácsos energiaszintje megugrott, ahogy egyszerre érzett döbbenetet, gyászt, megkönnyebbülést, szomorúságot, örömöt és félelmet.

- Kérlek, gyere az alfa szektor (0,1,1) pontján lévő központba, azonnal - küldte gondolatban az öt másik tanácsosnak egyesével. Két percen belül az összes tanácsos megérkezett a térváltó kapszulákkal.

Ezek az egyszemélyes fém kapszulák a szomszédos természetgyógyász központok között tudtak közlekedni, és kis számuk miatt szigorúan csak a tanácsosok használhatták. Egy technikailag tehetséges abervadász fejlesztette ki őket nem sokkal azután, hogy a Belső Tanács a 2600-as évek elején megalakult. Így a lombikbébi programban résztvevők ivarsejtjeit könnyen és gyorsan a megfelelő laborokba tudták szállítani. A teleportáció gyerekcipőben járt még, csak kisebb távolságokon belül működött, ahogy a természetgyógyász elméje is csak pár fényévnyi teret tudott érzékelni maga körül.

Zia, a második tanácsos jött legmesszebbről, neki kellett a legtöbb természetgyógyász központot érintenie. Már utolsó ugrása előtt, fényévekről érezte a többiek mélységes döbbenetét és értetlenségét. A találkozási pont 1,4 fényévre volt a Földtől, az alfa szektor origójától, és miután Leoran önjelölt földi kormányzó kiirtotta az itt élő természetgyógyászokat, szinte üres volt. Egyedül Ender főtanácsos lakott itt, a háborús helyzetben az ő dolga volt a Föld és Leoran megfigyelése. Illetve eddig ez így volt. De mikor Zia megérkezett, a Föld nem volt sehol, a helyén csak egy meteorrajt érzékelt.

- Ez meg hogy lehet? Mégis mi történt? - kérdezte gondolatban Endertől.

- Jas, Heka, Eleon, Rim, Marek és Hub a magba teleportáltak és az összes energiájukat kisugározták. Ezzel elindítottak egy fúziós láncreakciót. A Föld felrobbant, s vele együtt Leoran, az egymilliárd katonája és a több milliárd ártatlan lakos is - küldte a főtanácsos az adatokkal és emlékekkel együtt a kommentárt a közös telepatikus térbe, amit ilyen közel egymáshoz már ki tudtak alakítani.

A telepátia képességével eleinte csak a természetgyógyászok ikergyermekei rendelkeztek, de mára rájöttek, melyik agyterület felelős érte és sok gyakorlással és egymás agyhullámaira hangolódással el tudta érni két különböző genetikai állománnyal rendelkező természetgyógyász is a tudatuk kapcsolódását, távolságtól függetlenül. Egyszerre több elmével kapcsolódni azonban rendkívül nehéz, sok közös gyakorlás szükséges hozzá és ekkor még csak egymáshoz közel tudták kialakítani a faj legnagyobb tudású egyedei, a tanácsosok is.

- Hihetetlen bátorság kellett ehhez a tetthez a fiatalok részéről - gondolta ámulattal vegyes tisztelettel a negyedik tanácsos, aki korábban még behódolt volna Leorannak, hogy mentse a saját és fajtársai irháját.

- Inkább kétségbeesés. Leoran elvette tőlük, mindannyiunktól a lehetőséget a békés, becsületes életre. A Jövőt vette el a fiataloktól. A saját utódját, Eleont is megfosztotta volna a szabadságtól, akár még az életétől is, ha korábban rájön, hogy a fiú nem támogatja világuralmi terveit. Eleon pedig bizonyára tudta ezt. Ő lehetett az értelmi szerző - így Ender.

- Ez szörnyű! De ami történt, megtörtént. Foglalkozzunk inkább a következményekkel…  Várjatok! Ti is észlelitek azt az ismeretlen eredetű energia szivárgást a meteorraj közepén? - kérdezte Zia. Ender kitágította az érzékeit.

- Hm. Valami tényleg van ott. Talán az egyik srác túlélte. Gyertek, segítsetek!

Mindannyian felhúzták molekuláris védőpajzsukat, teleportáltak az energia szivárgás köré, de testet nem találtak. Valami mást azonban igen. Egy emberi fej méretű, szivárványszínben játszó áttetsző gömb volt az energia forrása, a belsejében pedig mintha parányi emberek csoportosultak volna egy épületekkel körbevett udvaron.

- Mintha a tudatomat simogatná a szivárvány - gondolta a hatodik. A többiek bólogattak, ők is így érezték.

Ziát lenyűgözte ez a félelmetesen ismeretlen, mégis barátságosan hívogató gyönyörűség. Érezte, ahogy a szivárvány egyre mélyebbre hatol a tudatába, minden egyes neuronját megcirógatja, majd a gerincvelőjére is rákúszik. Ekkor hihetetlen módon látta magát az udvaron, az idegen emberek csoportja mögött. Sokan ájultan hevertek, de még három tucat ember talpon volt és fogta egymás vállát. Érezte félelmüket, hallotta gondolataikat. Az égen tátongó fekete lyuktól féltek, attól, hogy az kiszippantja és szétszaggatja őket és apránként az egész világukat is. Érezte a mindent átjáró, a csoport első emberében összpontosuló, majd onnan a lyuk felé áramló szivárványos energiát.

És ekkor megértette. Ez valóság. Ez a hely a Föld. Csak egy másik Föld, ami a felrobbant Földdel egyszerre, ugyanott létezett, egy másik valóságsíkon. Egy sziámi ikerpár, amelynek elpusztul a másik tagja is, ha az egyik elpusztul. Behunyta a szemét és a szivárványra, a világok közti energiakapocsra összpontosított. Belekapaszkodott tudatával, majd átrántotta magát a hasadékon. Amint újra egyesült a tudata az öt másik tanácsossal, megmutatta nekik, amit látott.

- Ez hihetetlen!

- Ez egyszerűen lehetetlen!

- A tudomány mai állása szerint… - hangzottak a tiltakozások.

- Pontosan. A tudomány mai állása szerint nem lehetséges. De a tudomány folyamatosan fejlődik. Volt idő, mikor az emberek azt hitték, a Föld lapos, most meg már az űrkorszakban élünk. A fizika leginkább tapasztalatok útján fejlődik, én pedig nem látom okát, hogy kétségbe vonjam a második tanácsos tapasztalatait. Ezek az emberek élnek és ártatlanok. Mindent meg kell tennünk, hogy életben is tartsuk őket. Zia, ki tudod hozni őket a természetgyógyász központba? - kérdezte a főtanácsos.

- Egyedül nem. Az egész bolygón legalább hárommillió lakos van. Az rengeteg forduló lenne.

- Nem baj. Kezdd el, a többiek addig kapcsolódjanak tudatukkal a szivárványhoz és saját szellemi energiájukkal biztosítsák az átjárót! Én hozok segítséget a legközelebbi központokból.

 

*

 

Amillah szemét elfutotta a könny, ahogy felnézett az éjszakai égboltra. Hiányzott neki Örökhon, s még ennyi év után is gyászolta Hahn mestermágust és a megannyi lelket, akik ragaszkodtak szülőföldjükhöz akkor is, amikor megértették, hogy az a biztos és végleges pusztulást jelenti számukra. Ő is maradt volna, de nem dönthetett. Aranyföld szellemi vezetőjeként Bart kapitánnyal karöltve az életet választókat kellett segítenie.

De ez a világ annyira idegen, annyira más. Itt nem áramlik a szivárványszín Szent Mágia, csak valami egységes, túlontúl szabályos fehér energia. Amillah nem értette, így nem is tudott belőle szellemi energiát meríteni. Halandóvá vált, s míg első 270 éve nyomtalanul múlt el fölötte, az utóbbi 40 év mély ráncokat vájt bőrébe, teste s lelke egyre csak fáradt.

Voltak azonban fiatal mágustanoncok, akik megértették a fehér energia működését. Ők csatlakoztak a "mentálok" csoportjához, segítettek az új világok, új otthonok kialakításában. Örökhon 300 népe 300 új világot kapott, de idővel mindegyik világba érkeztek új népek és hoztak magukkal mindenféle furcsa, érthetetlen szerkezetet. Nekik nem volt szabad beszélni arról, hogy honnan és hogyan érkeztek ide, de Amillah nem is nagyon szeretett velük beszélgetni. Bolond népeknek tartotta őket.

Az aranyföldiek ugyan minden tulajdonukat hátrahagyva nincstelenül érkeztek, mégis meg tudták teremteni boldogságukat tisztelettel, szeretettel és elfogadással. Az idegenek viszont számos tárgyat birtokolnak, amiket piedesztálra emelnek, egymás felé pedig önzéssel, irigységgel, bizalmatlansággal és gyűlölettel fordulnak. Érthetetlen, hogy többre becsülnek egy ketyerét, mint az életet.

A nő arcán már patakokban folyt a könny, rázkódva zokogott. Végleg elfáradt, nem akart már ennek a világnak részese lenni. Térdre borult, behunyta szemét és azért fohászkodott - maga sem tudta, hogy kihez vagy mihez -, hogy végre megpihenhessen, lelke csatlakozhasson az elveszett örökhoniakhoz a semmiben. Ekkor egy aranyos energianyaláb megcirógatta Amillah lelkét. Az asszony egy pillanatra békét érzett, megfáradt arca kisimult, majd teste oldalra dőlt, s nem mozdult többé.

 

 Epilógus

- Itt nézz körül. Nem sok maradt, hiszen a fajunk akkor még fejletlen volt, az agynak sokkal kisebb kapacitását tudtuk csak kihasználni, az ősök szelektálták a megtartandó információt.

- Köszönöm, Főmentál.

Edna egyedül maradt az Aoa bolygó tudathegységének mélyén egy szűk járatban. Azt az életreszóló feladatot kapta, hogy épüljön be az emberiségbe és Chester L'aighton feleségeként tartsa szemmel a császárt. Ehhez azonban mindent meg kellett tudnia az emberekről, amit csak lehet. Egészen a gyökerektől akarta kezdeni a kutatást, így megkérte a főtanácsost, hogy engedje átnézni a Földről megmaradt anyagokat.

Tényleg nem volt sok: régi adathordozókról átmentett geológiai leírások és hézagos történelmi események forrásmegjelölés nélkül.

Edna tekintete azonban megakadt egy selyemfényű ónix kavicson. Jobban megvizsgálta az adattartalmát és teljesen elámult. Egy olyan történet bontakozott ki elméjében, melyről még soha nem hallott a Föld pusztulásának kapcsán. Több ősmentál emléklenyomatán keresztül Edna megtapasztalhatta, szellemileg mennyire kimerítő volt a szivárványszín kapu nyitvatartása még úgy is, hogy folyamatosan váltották egymást, hogy mennyi energiába tellett az ismeretlen bolygó lakosainak evakuálása is. Mentálok százai vettek részt a mentésben. Emellett a magukat mágusoknak nevező, az akkori mentálokhoz hasonló képességekkel rendelkező emberek elmeséléseiből Edna betekintést nyert a néhai Örökhon életébe és működési mechanizmusaiba is.

A kavicson megtalálható legérdekesebb adathalmaz azonban azokat a számításokat tartalmazta, amelyeket az eddig a Föld és Örökhon kapcsolatával foglalkozó mentálok végeztek. Ezek mindegyike arra a következtetésre jutott, hogy Örökhon fizikája ebben az univerzumban lehetetlen, így tehát egy másik univerzumban kellett léteznie, mely elég közel esik ahhoz, hogy a két bolygó azonos téridő-koordinátán való elhelyezkedése miatt kapcsolat jöjjön létre köztük. A probléma az, hogy ezeket a számításokat még soha nem sikerült ellenőrizni, ugyanis ezidáig nem találták jelét még egy ilyen kapcsolatnak az ismert univerzumban. Így a kapcsolat minősége és tulajdonságai nem vizsgálhatóak. A kutatás zsákutcába futott és 300 éve le is zárták az előző főtanácsos parancsára.

Érdekes. Irreleváns, de érdekes - gondolta Edna és teleportált.