Tóth Teodóra: Csata (fanfic)

 Kopp.

Az éles koppanás gyorsan elhalt a zsibongó teremben, de valami megváltozott. Rianna merengve nézett rám. Teljesen rossz irányban kereste a feleletet. Az igazi ellenség nem a csatatéren keresendő. Azért a kis közjáték Zimandon fiával igazán figyelemre méltó és szórakoztató volt. Magam sem gondoltam, hogy épp a mímelt nagyothallásom fogja próba elé állítani. 

Visszaidéztem, ahogy zsigerből odaintette a fiút, hogy ne kelljen illetlenül ordítania. Mint egy valódi nemes, pedig korántsem szokott hozzá a rangja használatához. Voltaképpen ez annyira talán nem is különös, hiszen többször láttam már, ahogy Roanként parancsokat osztogat. Eme gondolatot meg is mosolyogtam, látványosan meghökkentve ellenfelemet. Ilyen ritkán látna mosolyogni? Bár meglehet, a koppanás lepte inkább meg. 

Molnár Vivien: Meleg pillanatok (fanfic)

(Lidérc szemszöge)

A harcokról kicsikart válaszok óta valami megváltozott, Roan nem volt önmaga és nem tudtam, mi zajlott benne. 

Nyugtalanított. 

A megszerzett tudás kirekesztett elméjéből. Mintha a háború nem csapatjáték lenne, mintha ott sem lettem volna! Tudni akartam, hogy min járt az a pengeéles esze, milyen elrugaszkodott ötletek cikáztak gondolataiban. 

Megfejthetetlen, üres arccal bámult maga elé hosszú perceken át, teljesen kizárva a külvilágot. Ha a Tűzisten maga állt volna vele szemben egy szál vágykendőben, azt sem vette volna észre. Napok óta ez ment, rohadtul kiborított!

A napi gyarkolatok után elvesztettem, tehetetlennek éreztem magam. Magába mélyedt, hol fel-alá sétált, hol egy helyben ült, miközben érthetetlenül motyogott valamit, majd sietve az ajkába harapott és körbekémlelt, meghallotta-e valaki. 

Négy napja még csak el sem vörösödött. Mi ütött belé és miért zavart ez engem ennyire?! 

Élesen mart belém a felismerés: hiányzott. 

Shai: Az utolsó narancsvirág tea (fanfic)

 - Elnézést, nem akartam zavarni, csak feltűnt, hogy világos van a konyhában és …- elhallgattam egy pillanatra - ugye, elmúlt már az éj közepe is.

- Semmi gond - mondta a kulcsárhelyettes asszony, de láttam, ahogy elfordul, egy könnycseppet töröl le az arcáról - jól tette, katona, hogy benézett, de csak én vagyok. Nem tudtam aludni és megkívántam egy teát. Nem kér egyet? – kérdezte.

Nem tudtam visszautasítani, az esték így a tél közeledtével egyre hidegebbek és már régóta voltam őrjáraton. 

- Üljön le, mindjárt elkészítem - ajánlotta fel a kulcsárhelyettes - de sajnos ilyet, amit én iszom már nem tudok adni, tudja ez volt az utolsó adag. Esetleg egy citromfű tea megfelel?

Természetesen mindennek örültem volna, ami meleg abban a cudar időben. Csend telepedett le közénk és mivel kínosnak éreztem, ezért mondani akartam valamit.

Urbán Gitta: A meglepetés (fanfic)

 

A gyümölcsoltás éjszakája minden évben meglepetéseket tartogatott. Jót is. Rosszat is. Zoanna kavargó gondolatokkal és közönyösnek remélt arckifejezéssel szemlélte a tűzőrtorony alatt elterülő vásárteret és az ott összesereglett, ünneplőben feszengő embertömeget. A téren felállított asztalok fehér abroszát fel-fellibbentette az estével érkező szellő, a kocsmából kigurított, csapraszerelt hordók büszkén strázsáltak a nyársakról illatozó ürühúsok körül. Egyetlen éjszaka alatt veszett oda a hetekre elegendő élelem.

Zoanna tűzőri szolgálata egyszerre szolgált ürügyként az éjszakától való távolmaradásra, menedékként a városba látogató mágusok elől, és okként az ártatlannak egyáltalán nem nevezhető szemlélődésre, ami egy bizonyos harci mágus szemérmetlen bámulását jelentette. Feltéve, ha nem esett el. De Zoanna azt is tudni akarta volna.

Zámbó Ilona: Delon dilemmái (fanfic)

(Erősen spoileres, A két herceg után érdemes olvasni.) 

Kíváncsian vártam a kis Szépvölgyit. Most végre megtudom azt is, hogyan gyógyít. Érdekelt ez a szép kölyök, jobban mint bárki más. Már az első pillanatban felkeltette a figyelmem. Talán azért is, mert őt nem bűvölte el az egyéniségem. Nem akart a kedvemben járni. Érdekes módon nem vonzott úgy, mint a többi fiú, de akkor is van benne valami ellentmondás, valami különleges, más mint a többiek. 

Minden mozdulatán látszik, ősi nemesi családból származik, határozott érzékkel irányítja az embereket, mégsem fölényes. A hercegek dühét is mindig lecsillapítja. Van benne méltóság, és valami különös megmagyarázhatatlan erő. Pedig olyan gyengének látszik, mint akit elfúj egy erősebb szél. A mágiája is hullámzó és mégis, rajta kívül kevesen veszik észre, és még kevesebben tudják elhárítani a letapogatásomat. Elmosolyodtam a nadrág-lehúzós jelenet emlékétől. Jól móka volt. Egy kicsit csalódás is, mivel azt hittem, szipoly.

Matócsi Illés Gábor: Hat arany (fanfic)

- Baltazár, gyere csak ide! - szólt ki a kapu rostélya mögül a kovácsfiú.

- Ion! Tényleg te vagy az?

- Naná! Ugye mondtam, hogy sikerülni fog - ujjongott.

- Megmondtad, megmondtad. Aztán lehet, hogy te örülsz ennek, én nem igazán. Ian is itt van?

- Itt vagyok én is - felelt a másik kovácsfiú.

- Gyere csak ide! Most haza mész?

- Igen. Befizettem az adót. Most egy évig nyugodtan élhetünk megint.

- Az nagyon jó. Megkérhetlek valamire?

- Hülye vagy, Ion. Ha nem tudnád, akkor felvilágosítalak. Barátok vagyunk. Bármire megkérhetsz. Persze nem biztos, hogy teljesítem, mert nincs az az isten amiért én beállnék máguskatonának, de megkérni attól még megkérhetsz erre is.

- Jó, jó, tudom. Gyere csak közelebb.

Baltazár megtette azt a néhány lépést ami még a rostélytól elválasztotta, és kíváncsian nézett a barátjára.

- Mondd gyorsan mit akarsz. A falu messzi van és szeretnék hazaérni mielőtt teljesen besötétedik.

- Tegnap kaptuk meg a sikeres vizsgánkért a három-három aranyat, és szeretném ha hazavinnéd a szüleinknek. Mi innen egy jó darabig nem mehetünk ki, és ha nincs szerencsénk akkor akár az első csatában el is patkolhatunk.

- Hát igen. Egy dolog csatába menni, és megint egy másik onnan hazajönni.

Fanfic pályázat az On Sai-művekhez

 Sokan kértétek, hogy legyen újra fanfic pályázat, és amíg én békés magányomban írok, addig örömmel csökkentenétek a várakozást az ilyen izgalmas percekkel.

Vasárnap találkoztam a Galaktikus Fankub tagjaival, és felvetették a szuper ötletet, hogy ne csak novellát lehessen küldeni. Így aztán három kategóriában várjuk a műveket:

I. kategória - Novella

Szeretettel várok előzményeket, mellékszereplők életét, vagy akár crossover írásokat is, ahol kereszteztek világokat. Bármit, ami kapcsolódik bármelyik kötetemhez vagy novellához.

II. kategória - Képek

Bármilyen technikával készíthettek képeket. Lehet kézi rajz, festés, számítógépes rajzolás, csak legyen saját rajz.

III. kategória - Kreatív

Az első kettő már volt a korábbi években, de ez most újdonság. Lehet vers, dal, varrhattok táskát, ruhát, faraghattok kardot, agyagból mintázhattok szereplőket, dinnyéből harci jelenetet, vagyis bármi lehet, ami alkotótevékenység és nem fér bele az előző kettő kategóriába.

Kívánjatok, ahogy a mesékben... :)

kép: thinkstock

Itt a pillanat, amikor a Vágymágusok 3. része kapcsán kívánhattok :)

Amikor írok, az alkotófolyamat nagy részében egyedül szeretek lenni, hogy a történet fő ívét tisztán érezzem, és ne húzzon el külső hatás. Ám amikor az alapok és ívek stabilan állnak, már megnyílnak a kapuk. A kis színesek, vagy egy-egy jelenet fókusza még módosulhat, egy beszélgetéssel több még belekerülhet. 

Az írás olyan, mint egy boszorkánykonyha, sokféle fűszer bele tud kerülni, hogy a főzetnek pikáns zamatot adjon. Mindig többet tudok a világaimról és a szereplőkről, mint ami a regényekbe kerül, de lehet, hogy pont "azt" az apróságot nem látom annyira fontosnak betenni.

A háború okát, menetét meg fogjuk tudni, és persze kedvenc főhőseink kapcsolata is fejlődik. Mellékszereplőkből elhagyunk párat, de lesznek újak, pl Árnyék, Ras parancsnok jóbarátja.

Mi az, amiről esetleg többet szeretnétek hallani? :)

Most kívánhattok, mint a mesékben. Lássuk, talán lesznek vágyak, amelyek valóra válnak :)

Jön az újabb utánnyomás :)

Tóth Petrának és kedvesének képe,
köszönöm szépen :)

Most kaptam a hírt, hogy Az apa, randizhatok egy lovaggal? kötet elfogyott, és hamarosan jön a harmadik kiadása. 

Nagyon örülök, hogy ennyien szeretitek, és lelkesen olvassátok :)

Ennek örömére bele is néztem a statisztikákba. A második kiadás van a polcokon a két Calderon kötetből, ezek humoros űroperák. A Segítség, támadnak a betűk! című másodikosoknak szóló olvasást megszerettető könyvből is volt már utánnyomás.

A Scart a pandémia miatt még nem adták ki újra, ez sajnos elakadt. A kiadónál bő egy éve elfogyott a kemény és puha is, de egy-két tucat akad a könyvhálózatokban, bár főleg kemény fedeles. Viszont az e-bookot megoldották a sorozataimnál.

Az Esővágy novelláskötetnél érik az új kiadás, de még le lehet vadászni a kiadónál is, aki gyors, és most akció is van rá :)

Sokan kérdeztétek a dedikált Artúr és Vágymágusok köteteket, de ezek a Könyvmolyképzőnél már elfogytak. Viszont a kiadónak indult egy személyesebb, olvasóközpontú könyvklubja a Happily, és itt A két herceg kötetből találtok dedikált könyvet, mindegyikbe egyedi üzenetet írtam :)

Köszönöm szépen mindenkinek a lelkes olvasásokat! :)

Kalandjaim a Zsoldos-díjjal

Ezt a könyvtámaszos díszdobozt
nyertem a Preyeren :)

Itt az ideje, hogy lezárjak egy ajtót, és nekem ebben mindig sokat segít, ha összegzem a gondolataimat.

Annak idején nem íróként, hanem szervezőként ismerkedtem meg a Zsoldos-díjjal. Az ilyesmi gyakori az életemben, mert tizenöt éves koromtól segítek jótékonysági szervezeteknek, vallási vagy civil csoportoknak, besegítek a háttérszervezésbe bárhol, ahol közösségért dolgoznak.

2006-ban történt, hogy második lett egy novellám a Preyer-pályázaton, és elugrottam Salgótarjánba az Avana Egyesület Hungarocon rendezvényére. Első találkozásom volt velük, és mivel akkor már blogoltam, le is írtam a rendezvényről a benyomást, jót, rosszat egyaránt.

Visszajelzést mindig azért adok, hogy aki jó szervező, az fejlődni tudjon és új szempontokat kapjon. Az Avana akkori vezetője, Bódi Ildikó rám is írt, és elkezdünk beszélgetni. Láttam, hogy egy kicsi, vidéki, sok idősebb emberből álló egyesület, ami erején felül végez irodalmi közösségi munkát.

Hamarosan be is léptem az egyesületbe és az első közgyűlésen, amin ott voltam, elkezdtem átszervezni a hátteret, pl a díjat tárgyévesíteni, egy írótól csak három novella nevezhetőségét bevezetni, meg a külső kommunikációt is javítani kellett.

Húsvéti meglepi :)

Itt a tavasz, és ugyan könyves rendezvény most nem lesz, de azért húsvéti meglepetésként szombattól kikerül egy Vágymágus előzménynovella, ami Rianna szüleinek megismerkedéséről szól. 

(Figyeljétek az On Sai Fb oldalt.)

Vasárnap 10-től élőben bejelentkezek az On Sai Facebook oldalon. Mesélek húsvéti élményekről, vicces dolgokról, és szeretettel várom a könyvekhez, könyvkiadáshoz kapcsolódó kérdéseket. 

Kellemes ünnepeket mindenkinek!