A mai témánk az, hogy mi a fő témánk, miért kezdtünk el írni, melyik történet miatt...
Hetekkel ezelőtt tök jól kitaláltuk a témát a többiekkel, de bennem már onnantól motoszkál a kétely, hogy ezt mennyire lehet őszintén megírni... Sőt, kell-e egyáltalán?
Minden plusz információ óhatatlanul befolyásolja az olvasót, és nem magát a sztorit látja, nem csak a saját élményeit rakja bele. Az olvasás egyfajta varázslat, és van ennek valami meghitt csendje, amit nem szabad megzavarni.
Nem kell tudniuk, hogy mikor miből merít az író, vagy milyen furcsa dolgokkal küzd. Mikor esik széjjel, mikor boldog, vagy milyen hirtelen hatások érik. A szöveg az szöveg, és önálló élete van.
Talán azért is írok fantasztikumot, mert gyáva vagyok szépírónak. Könnyebb milliókat megölni, mint a szomszéd halálát feldolgozni, könnyebb vicces pasikat kreálni, mint emlékezni, milyen ha emberek Piszkos Fred módjára élnek... Ahol mély a víz, ott csendes. Kamaszként ezt gondoltam, és ma is így hiszem.
Hajdan furcsának tartottam, miért feszít egy történet elemi erővel, és más sztori miért csak játék. Volt pár évem, meg sok pszichós könyvem, hogy lélektani elemzést végezzek magamon, megfejtsem, hogy a külső és belső hatások hogyan kapcsolódnak, hogyan válnak leírott szóvá.
De na és? Számít ez másnak rajtam kívül? Nem hiszem. Minden jó könyv párbeszéd az író tudata és tudattalanja között, egyfajta önismereti út. Még akkor is, ha fekete humorral van kikövezve, sőt, akkor igazán.
Úgy vélem, egy zsánerírónak sose szabad túl komolyan vennie magát. Mind a kor perctermékei vagyunk, ötven év, és a nevünket se ismerik, mint ahogy a hatvanas években publikált könyveket is a mai fiatalok azért szedik le a rég halott dédi padlásáról, hogy papírgyűjtésbe elvigyék. És ez így van jól.
Hogy mi a fő témám? Nos, ha 90 éves koromban ez még bárkit érdekel, majd megmondom, mi volt. Az igazi lényeg az itt és most. Ha jó a történet, akkor az olvasó sír, kacag, izgul, és eszébe se jut maga az író.
***
Többiek bejegyzései, akik szociálisabbak nálam... :)
Bartos Zsuzsa
Buglyó Gergely
Gaura Ágnes
Kemese Fanni
Moskát Anita
Az idei év kissé rázós volt, de a végén jól alakult. Tűnődtem, hogy visszanézem a blogom, de most lusta vagyok.
