2014. december 31., szerda

2014


Ó, eltelt még egy év! :) Visszatekertem a blogot, hogy megnézzem, az írós-szerkesztős fronton mi történt.

Idén az évet írástechnikai előadásokkal kezdtem az Irkánál, meg azon nosztalgiáztam, hogy milyen zenére írtam a Scart, vagy a Calderon kettőt. Közben épp zajlott a Magyar Könyvek Viadala, amin a legjobb borítónak a Scar címlapját szavazták meg az olvasók.
 Tavasszal jártam egy kerekasztalon a KULTOK rendezvényen is, ahol nagyon örültem Nemes Istvánnak, jó volt pár szót váltani vele, meg annyira jól tud sztorizgatni. Érdekes volt maga a rendezvény is, a magas irodalom nyitása a populáris kultúra felé, nagyon elgondolkoztatott. 
A Könyvfesztiválon találkoztam sokakkal, plusz mivel életem első fanfiction írását megkaptam, így hirtelen ötletből hirdettem egy fan pályázatot. Nagyon élveztem minden percét, köszönöm szépen a sok jó novellát! :) Farkas Viktória nyerte meg, a Plazmalángot ajánlom figyelmébe azoknak, akik szerették a Csak mi, lélekharcosok novellát, kiváló folytatása, én is imádtam.

2014. december 26., péntek

A Lucy című regényről

Most, hogy boltokban a Lucy, én meg mézeskalácsot majszolok, mesélek egy kicsit a megírásáról. :)
Elsőnek egy kis zenés melléklet:
Gyújts éjszakánkba fényt - ez a Répcementi Férfikar dala, teljesen véletlenül akadtam bele. Eddig csak női hangon hallottam, és nagy döbbenet volt férfikórussal. A reményről ennyire reménytelenül énekelni igen elgondolkoztató.
A Nightwish egyik kedvenc együttesem, és a While your lips... számukat rengeteget hallgattam, de érdekes módon egy idő után áttértem Pellek feldolgozására.
A This is Halloween is nagy szerepet játszott a sztoriban, Menson ment pár jelenet alatt, de aztán szintén Pellekre váltottam, sokkal vidámabb ez a feldolgozás:

Az eddigi regényeim közül ennek a megírása volt a legnehezebb. Négy szereplő, három különböző helyen, négy különböző motivációval halad, ez amúgy egy dramaturgiai rémálom írós szemmel. Plusz nehéz belopni a sztoriba a gonoszt úgy, hogy nem mutatkozik be, hogy "Józsi vagyok, sátánista, lőhetek?" Az első kötetben Isten lépett, létrehozott találkozásokat, a másodikban a gonosz, és szétcsúsztatott szálakat. Halk, csendes aknamunka, a félelem apró morzsái... A harmadik kötetben már telibe kapjuk a háborút, letisztulnak az okok, a szereplők megértik, miért folyik a harc (ezt amúgy már lehet sejteni, csak még nem állnak össze a részinfók). Ó, most kitöröltem pár sort, szívem szerint máris spoilereznék... :))
Mindenesetre a második történet is útra kelt. Remélem, az olvasóknak egy különleges kaland lesz, és velem tartanak majd a következő résznél is. :)



2014. december 23., kedd

A karácsonyról... :)

Gyerekként imádtam az ünnepeket, a mi családunk nagycsalád, és óriási káosszal tud csinálni mindent, ami nagyon vicces. Kiskamaszként az ünnepek egyben hatalmas játékot is jelentettek, kis kém voltam, aki profin kinyomozta, ki mit szeretne, és imádtam az őszinte megdöbbenést, amikor kibontották az ajándékokat. Aztán nőttem, és komolyodtam, az ünnepbe lopva transzcendens vegyült, és lenyűgöztek a hajnali roráték, a sötétben pislákoló mécsesek, és az emberek mély, igaz csendje.
Majd a házasságé és a családé lett a fő szerep, és elmélyülés helyett vidám sütések, rokonlátogatások, babázások jöttek. A gyerekek nyúltak, és a kispolgári léttel az idő lett a fontos, a legnagyobb érték azok a percek, amikor együtt a család egy társasjáték fölött. Majd elváltam, és az ünnepek a hiányról szóltak, szavakról, amiket nem lehetett kimondani, könnyekről, melyek nem csurranhattak ki. Majd jött egy másik élet, új napok, új fák és új nevetések.
De egy dolog mindig ugyanaz maradt, az a csodálatos érzés, amikor felgyulladnak a karácsonyfa meleg fényei. Mert a dolgok változnak, de maga az ünnep örökre megmarad.
Boldog karácsonyt mindenkinek! :) 

2014. december 20., szombat

Minihírek

Már kapható országos terjesztésben a Lucy, átvette a Libri, Bookline stb, szóval aki spontán felindulásból szeret vásárolni, az is megtalálja a nagyobb könyvesboltokban. Nem, ne kérdezzétek, hogy van pontosan az Elit Startos rendszer. :)
*
A Könyvmolyképzőnél épp 27-28% kedvezmény van a könyveimre mindre, és még hétfő délig felvesznek rendelést. Két könyvtől ingyenes a szállítás.
(A Bálnában a Fővám térnél dec. 23-ig van könyvvásár, minden könyv 20% kedvezménnyel kapható, hétfőn én leszek kint árulni. Update: vasárnap estig lesz.)
*
Deszy írt a könyvbemutatóról. Előre vigyorogtam a cím alapján, ugyanis nekem még soha egy moderálásomra sem sikerült emlékeznem, és kíváncsi voltam Deszynek mennyire megy... :) 
(Fényképek amúgy megint nem készültek, ahogy a többi bemutatómon sem, mert mindig utólag kapok észbe, szóval ha valaki csinált fotót, örülök, ha elküldni nekem az Fb-n. :))
*
Petamásnak köszönet a molyos On Sai novellás kihívásért. Szeretem ezeket az írásokat, sok helyen az írói hangokat próbálgattam, a teljesen száraz, minimalista ötletnovellák a legnehezebbek, 5 oldal alatt maradni brutális. De az E/1 is furcsa volt elsőre, túl szűk, időbe telt, mire megszoktam, sokkal kényelmesebben és gyorsabban írok többszereplős E/3-at. Jó játék novellázni, remélem, olvasni is az lesz.
Akinek van kedve, örülök, ha csatlakozik a kihíváshoz. :)
*
Kitettem az oldalsávba egy szavazást a Lucy kötet szereplői kapcsán (bár kicsit gyanús, hogy többen az első kötet alapján nyomták a gombot, de amúgy nagyon konkrétan a második könyv utáni életérzésre vagyok kíváncsi). Plusz van még egy szavazás, ahol jelezni lehet, ki mit vár, melyik könyvet.

E heti szabim betegápolással telt, nem írással, ahogy szerettem volna, de lehet, hogy még elkészül egy karácsonyi novella a bejglisütés közepette.
Jó készülődést, sütögetést mindenkinek. :)

2014. december 9., kedd

Útjára indult a Lucy blogturné

Izgalmas napoknak nézek elébe, megérkeznek a regényről az első vélemények, de ti örüljetek, merthogy elindult a Lucy blogturné. A BTK bloggerek a következő öt napban egy-egy bejegyzést tesznek ki a Lucyről, aminek a végén találtok játékot is, három szerencsés nyertes gazdagabb lehet egy-egy regénnyel. :)

A turné állomásai:
12. 09. - Deszy könyvajánlója
12.10. - Kristina blogja
12.11. - Kelly Lupi olvas
12.12. - Bibliotheca Fummie
12.13. - Dreamworld

Jó olvasgatást, jó játékot!
A BTK-nak pedig köszönöm szépen a könyvkritikákat!:)

2014. december 8., hétfő

Sci-fi ars poetica :p

Hű, most kapok észbe, hogy holnap megjelenik a Lucy, én meg elfelejtettem beszólni a sci-fis haveroknak az előző három könyv miatt. Holnaptól minden véleményező meg magára veszi (csak mítosz, hogy az írók sértődékenyek, sérts meg egy kritikust, engem egyszer öt éven át szívatott az egyik, de csakazértis marha kedves voltam vele, kíváncsi voltam, mennyi az elévülési idő), szóval lényeg a lényeg, inkább gyorsan elmondom, mit gondolok az "On Sai regényei nem igazzy sci-fik" problémakörről.
No, kezdetben vala Erich von Däniken és az ufók... jó, ne menjünk ennyire vissza a gyerekkoromba. Elég az, hogy jómagam orosz sci-fi szerzőkön nőttem fel, plusz gyanús ufós sztorikon. Mai napig minden első ötletem sci-fi, ebből még nem sikerült kinőni.
Na most, ha azt szeretném, hogy kedvenc zsáneremet más is olvassa, mondjuk olyanok, akik nem ismerik, vagy eleve előítélettel állnak hozzá, akkor azt az eszköztárat kell használni íróként, amit elfogadnak. Ha nőknek (vagy Rejtőt kedvelő pasiknak) szeretnék sci-fit írni, márpedig ezt tettem, akkor nem azzal bölcs indítani, hogy figyu, ez a könyv arról szól, hogy biofegyverrel megtámadnak egy űrhajót, hanem inkább úgy, hogy Calderon kapitány egy álruhás főnemes, de nem temetkezik hitelből. Hm, máris jobban hangzik nem? Ja, hogy itt gravoliftek és űrutazás van? Sorry...

2014. december 7., vasárnap

Játék a Lucy könyvért :)

Játék! Kedden megjelenik a Lucy. Szeretnéd megnyerni?
Ha igen, fényképezd le valamelyik On Sai könyvet egy Mikuláscsokival, szaloncukorral vagy télapós háttérrel és töltsd fel dec. 10., szerda éjfélig az On Sai Fb oldalra.
Sorsolás 11-én, csütörtökön.
Játékra fel!

2014. november 26., szerda

Közeleg a Lucy könyvbemutatója

Szeretettel várok mindenkit december 13-án, szombaton 19 órakor a Trafóban, amikor is én kerülök az asztal másik végére, és a Lucy megjelenéséről beszélgetünk Lupival.

Sajátos dolog egy könyvbemutató. Moderátorként szellemileg nehezebb, pláne ha több emberrel kell beszélgetni, hiszen nagy figyelmet és gyors észjárást követel. Meg a félősebb, idegesebb írók terén ügyességet is; nehéz úgy "alátenni" a kérdéseket, hogy folyamatosnak tűnjön a társalgás, noha csak egy-egy mondatot mond a másik. Egy-másfél óra alatt úgy kimerülök agyilag, mintha a teljes napot munkával töltöttem volna.
Íróként nem szellemileg, hanem érzelmileg nehezebb, olyan, mintha egy csendes, belső szobába mást is beengednék. Talán mert (sok fiatal íróval ellentétben) sose álmodoztam esős őszi napokon arról, hogy "egyszer könyvbemutatóm lesz", mai napig nem jut eszembe megnézni a könyvesboltba kitett köteteket, vagy fotózkodni velük. Nem érzem úgy, hogy attól lennék bárki is, hogy kijön könyvem. 
Az írás nekem egy feszítő benső folyam átadása, és két nagy pillanata van, az egyik, amikor leírom az utolsó szót és kész a regény, a másik pedig amikor odaviszem az asztalhoz a tejeskávémat, és megnézem a neten vadidegenek gondolatait. Még az sem fontos, hogy jót mondanak vagy rosszat. Látni, hogy a karaktereim élővé válnak más fejében, a megálmodott világ megtestesül, az űr és a keresztényüldözés megvalósul - leírhatatlan. Erre nincsenek szavak. Ott van valaki a gondolataim között, látja az űrt, lát szenvedéseket, szerelmeket, vágyakat... egymás részei lettünk egy-két napra, szerelmes nem lehet olyan erősen a másikban, ahogy egy olvasó az író fejében. És ez maga a csoda.

A könyvbemutatóra szeretettel várok mindenkit, a kiadó örül nektek, én meg majd zavarban leszek, de úgyse fog látszani, mert ilyenkor mindig sokat beszélek.:) Mivel ez a szombat munkanap, így a programot estére tettük, bemásolom a forgatókönyvet:

December 13., szombat:
17.30:
Meiszner Kriszta: MásValaki Problémája
Marco Caldera: Szin markában
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!
(Moderál: Varga Bea)
19 óra:
On Sai (Varga Bea): Szivárgó sötétség sorozat 2. része – Lucy <--- ez vagyok én :)
Moderál: Ferencz Krisztina (Lupi)

Helyszín: Trafó, IX. ker., Liliom utca 41.
Az esemény Facebook linkje.

A belépés ingyenes. A regények a helyszínen 20% kedvezménnyel kaphatók.
Szeretettel várunk mindenkit!  :)

Aki nem tud jönni, de szeretne dedikált Lucyt (vagy más On Sai-regényt), az írjon a k.varga.bea kukac gmail.com címre dec. 10-ig, és a kiadó alákörmölteti és postázza neki.



2014. november 18., kedd

Beszélgetések, moderálások, bemutatók

Sűrű lesz a következő négy hétvége. Akinek van kedve, ideje, szeretettel várom a következő progikra, plusz az én könyvbemutatómra is:

Nov. 22., szombat, 15 óra:
Kemese Fanni és Helena Silence könyvbemutatóján moderálok. A lányok YA szerzők, és mindkettőnek a második könyve jön ki, az első köteteket rengetegen szerették, öröm volt látni.
FB link.

Nov. 29., szombat, 10.30 - 14 óráig
Dupla könyvbemutatón moderálok, az elsőn a Szívből, színből, igazán és a Más állapotokról esik szó, ezt bátran ajánlom a magamfajta felnőtt csajoknak, nagyon jó könyvek. Az utána következő Vörös pöttyös bemutatóra meg a lányomat viszem, Tavi Kata második regénye, a Ballépések jön ki, fantasyk közül pedig A démon és a papnő és a Holdezüst, vérarany.
Fb link.

Dec, 6., szombat, 17 óra
Előadást tartok, Írói válságok a lélektan tükrében címmel, szó esik majd a különböző írói blokkok okáról, az írás és az élet kapcsolatáról, az író hétköznapjairól, a válság alatti alkotásról. Szeretettel várok mindenkit.
Fb link.

Dec. 13., szombat
17.30-kor moderálok a Szin markában, MásValaki Problémája, Fogadj el! regényeknél. Az első egy humoros kalandregény, a második egy szarkasztikus pesti urban fantasy, a harmadik egy iskolai bántalmazásos kamasztörténet. Mind nagyon érdekes, és fiúknak/férfiaknak is ajánlom, nem csak a lányoknak.

19 órától lesz az én könyvbemutatóm. A Scar folytatása, a Lucy jön ki. December 9-től indul az Elit Start, vagyis onnantól kapható a Könyvmolyképző kiadónál, a bemutatón, könyvvásárokon, majd országos terjesztésbe dec. 12-től kerül.
Link az On Sai könyvekhez
(Az eseményhez még nincs link, majd később frissítem.)

Valószínűleg dec. 20 körül lesz a kiadónak megint karácsonyi vására, minden évben szokott. Majd ott is lehet kapni a Lucyt, és dedikálok is.

Gyertek a progikra, ne üljetek otthon ilyen borongós novemberben. :)

2014. november 14., péntek

Az emlékkufár



Nőnek lenni nehéz. Elfordultam az ablaktól, ahogy megláttam a teraszon szivarozó férfiakat. A döntések baráti sörözéseken, együtt töltött hétvégéken születnek, és hiába teszek bármit, hiába vagyok a legjobb építész, a szavam semmit sem ér.

Mosolyogtam miközben visszafordultam a céges összejövetel nemzetközi résztvevői felé. Koktélpoharak és bájolgás, ezek vagyunk mi.

Mindig mosolygok. Néha félek, hogy egy nap nem találom magam a maszk alatt. Világosabb pillanataimban józanul látom, amíg tudom, hogy ez álca, addig nem vált eggyé velem, addig szabad vagyok ott alant, szabad ettől a törtetéstől, a sikernek nevezett hajszától. Szemem kékje mögé behúzódott az a régi, lófarkas kislány és őrzi a csendet és Istent. Minden csak máz. A bárány farkasbőrt húzott, hogy ne falják föl.

2014. november 9., vasárnap

Előjegyezhető a Lucy

Friss hír, a Scar folytatása, a Lucy elindult a tördelő felé. :) Elit Startos könyv, azaz a kiadótól dec. 9-től kapható, az országos terjesztésbe jan. 9-től kerül be.

Aki szeretné előjegyeztetni, már megteheti ezen a linken, és akkor kap egy e-mailt, amikor előrendelhető státuszba kerül a könyv:
http://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-lucy-szivargo-sotetseg-sorozat-ii-6839
(Két könyvtől ingyenes a szállítás, rendeljetek egy Calderont Karácsonyra az anyósnak vagy az apósnak mellé. :))

2014. október 31., péntek

Port.hu Sci-fi Nap

November 15-én az Uránia moziban lesz a PORT. hu scifis napja. Rengeteg jó program várja a népet, filmvetítések, fantasztikummal foglalkozó előadások és beszélgetések.
Engem is meghívtak moderátornak, a Futótűz vetítése után a Kisteremben szeretettel várok mindenkit egy élvezetes beszélgetésre.

12:45 VILÁGMEGMENTÉSI TANÁCSOK 20 ÉVEN ALULIAKNAK
A young adult irodalom térhódítása a fantasztikumban
Varga Bea (On Sai) beszélgetőtársai Ferenc Krisztina (Lupi), Kemese Fanni és Mihóczy Mercédesz (Deszy)
Az Éhezők Viadalától a Beavatotton át az Emlékek őréig sorra kerülnek a mozikba azok a filmek, amelyek nagy sikerű Young Adult (YA) könyvekre építenek. Mi a sikerük titka?


A Facebook esemény linkje
A weboldal linkje

Gyertek Ti is! :)


2014. október 28., kedd

Rendhagyó blogturné a Calderon könyvekkel

A Blogturné Klub e héten Calderon barátunkkal foglalkozik, és nem a megszokott módon, hanem sok jó teával egyetemben. Vannak ötletes játékok, érdekes élmények, és persze a könyveket is megnyerhetitek. A bejegyzés naponta frissül, ahogy felkerülnek a blogokra is a posztok. :)
Minden blogon találtok játékot. :)

Így kezdődik a Beharangozó:
"A Blogturné Klub ezúttal egy minden szempontból rendhagyó turnéval jelentkezik! Hogy miért lesz rendhagyó? Nos, először is nem egy, hanem rögtön két könyvvel foglalkozunk majd október 25-től nyolc állomáson át: On Sai két Calderon kötetével. De ez még nem volt elég nekünk, úgyhogy még néhány dologban más lesz ez a turné, mint amihez eddig szoktatok. Az egyes állomásokon ezúttal az extrákon kívül nem értékelést olvashattok, hanem válaszokat olyan kérdésekre, amelyeket egymásnak tettünk fel a könyvekkel kapcsolatban. És mivel a történetben fontos szerep jut a teakultúrának, minden állomáson ajánlunk nektek egy-egy finom teát is..."

Folytatás és játék a BTK oldalán. 

 A blogturné állomásai

10/25 Beharangozó a közös blogon
10/26 Deszy könyvajánlója
10/27 Kristina blogja
10/28 Bibliotheca Fummie
10/29 Dreamworld 
10/30 Roni olvas
10/31 Insane Life
11/01 Media Addict

2014. október 26., vasárnap

Sorok mögött: A velünk élő könyvszereplők

Pár másik íróval körblogolásba kezdtünk, és "Sorok mögött" címmel minden hónapban valami érdekes témáról mesélünk. Most a karakterekről esik szó, és arról, ki hogyan viszonyul hozzájuk.

Azt hiszem, egy intenzív szellemi alkotást nem lehet létrehozni anélkül, hogy ne türemkedjen be a valóságba. Egy tudós körül műszerek és számítások hevernek, régi korokban talán falra firkált jegyzetek... az író körül is hasonlóan van mindez.
Én nagyon régóta mesélek önmagamnak, nagyjából 5 éves lehettem, amikor elkezdtem. Valahogy kialakultak a szabályok is, soha nem vittem valós személyt a fantáziába, soha nem szerepeltem én magam ezekben az éber álmokban, és nem kezeltem képzeletbeli barátoknak sem a szereplőket. És ami az érdekes... soha nem láttam őket. Nincs vizuális képük, hanem csak lelki lenyomatuk.

2014. október 23., csütörtök

Blogizélgetés

Épp nihilista kedvem volt, és kicsit átalakítottam a blogomat, aztán újra át, meg újra át, szóval aki az elmúlt napokban meglepődött a kinézeten, annak nem a szeme csalt, hanem csak betekintést nyert a sötét oldalba.
Azért az ilyen átalakítgatós cucc valahol vicces önismereti játék is, mert a radikális alakítások legvégén már vagy négyszer belefutottam, hogy megint zöld-barna minden, ahogy volt, tehát ennyi erővel el se kellett volna kezdeni.
Még az is lehet, hogy a végén visszajutok a hajdani kiindulópontokhoz elrendezés és minden más kapcsán, addig is türelmetek kérem, ha épp nem találtok meg semmit, amit kerestek. Néha én se. :)

2014. szeptember 29., hétfő

A végleges borító

Katona Ildi, a kiadóvezető kiválasztotta a végleges borítót a Lucy regényemhez.
Gratulálok Krajcz Viviennek! Sikerült igazán megragadnia a szereplőt. :)


A fülszöveg is hamarosan megérkezik, most még ez az előző rajta, ne tévesszen meg senkit. :)
Gratulálok Vivinek, és a többieknek köszönöm a szép terveket! Jó kaland volt, majd máskor is csinálunk ilyet. :)

2014. szeptember 21., vasárnap

Sorok mögött: Az ihletről

A könyvesbloggerek mostanság rendszeresen közös témát boncolgatnak (lásd Zenka blogját), és nagyon imádom ezeket a bejegyzéseket. Arra gondoltam, kalandra fel, mi is mesélünk, akik a papírt koptatjuk. Rögvest meg is kerestem pár barátot, írótársat, és ők is jónak tartották az ötletet. Szívesen vesszük, ha más szerző is csatlakozik a körblogoláshoz, szeretettel várunk mindenkit. Ha ti is írtok a témáról, küldjétek el a linket, beteszem a bejegyzés alá. :)
 *
Szóval az IHLET...

Pár hete az Ask.fm falamon valaki megkérdezte tőlem, hogy mit csinálok, ha nincs ihletem. Egyszerű, nem írok, feleltem.
Utána eltűnődtem azon, milyen kis fapados vagyok, hogy még ihletem sincs.
De lehet, hogy ez abból adódik, hogy másképp gondolkozom.Ovis korom óta történeteket mondok magamnak, nekem ez tök természetes. (Kiskamasz voltam, amikor rájöttem, más nem mesél saját magának. De mi a fenét csinálnak az agyukban?) Rengetegszer elmeséltem ugyanazt a sztorit, azon szórakozva, a másik szereplő mit lát ugyanabban a szituban. Mi van, ha 30 évvel idősebb? Ha más a neme? Ha másképp dönt? Ez jópofa, elalvás előtti játék volt.

2014. szeptember 8., hétfő

Kiválasztott borítótervek

A borítótervező pályázatra 66 terv érkezett, köszönöm a sok ötletet, a sok érdekes koncepciót. Az alábbi képeknél éreztem úgy, hogy valami miatt illenének a regényhez, így el is küldöm őket Katona Ildinek, a kiadóvezetőnek.  Ha tetszik neki valamelyik koncepció, akkor ebből lesz a végleges borító elkészítve.
Lássuk a képeket! :)

 Kira Walker:

2014. augusztus 22., péntek

Tervezz borítót!

Itt az ideje, hogy egy gyönyörű borítót találjunk a Lucy című regényhez. Akinek van kedve, tervezzen valami szépet, az előző három könyvemhez is nagyszerű borítókat hoztatok, és most is szeretettel várom az ötletes alkotásokat! :)
A Facebook oldalamra kérem a terveket.

Kiválasztok egy nyertest, aki majd kap a könyvből dedikált példányt (vagy más könyvemből, igény szerint), és a kiadóba is elküldöm a legjobb terveket, ők is választanak egy szuper borítót, ami majd a könyvre kerül.
Határidő: szeptember 7., vasárnap éjfél (Eredményt a következő héten hirdetek.)
A pontos cím:

2014. augusztus 19., kedd

Szefantor - 2014

Első ízben történt, hogy a szegedi sci-fis tábor teljes idejére el tudtam menni, és nagyszerű élmény volt tíz napig sátorozni, előadásokat hallgatni és írni.
A hely egy eldugott régi tanyasi kis iskolaépület, amiben csoportos hálókat alakítottak ki, van még egy kis ház, ahol vetíteni lehet, plusz a hatalmas udvar, amin elfér rengeteg sátor, meg egy kis medence. Általában napi két előadás volt, nagyon változatos témákban. Az a jó, hogy az előadó sincs időhöz kötve, és mi is le tudunk ülni egy jégkrémmel, sörrel, és addig faggatni, amíg izgalmas a téma. A tábor nyugodt, lassú ideje mint valami meleg, nyári, napszítta örökkévalóság... itt senki sem siet.

2014. augusztus 6., szerda

Írókör tábor


Idén is elvonultunk öt napra egy csodálatos tó mellé, és hófehér kócsagok, kíváncsi őzek és szemtelen egerek között írtunk és marháskodtunk. Minden évben várom ezt a pár napot, nagy löketet ad az íráshoz, és feltölt. (Ákosnak köszi a képeket. Az a kis zöld a stégen ám én vagyok.)
Az Írókör tíz éve működik, 2004 végén egy kezdő szerkesztő, Kleinheincz Csilla a magamfajta kiskrumpli amatőrökkel nekiállt egy levlistán írástechnikai gyakorlatokat végezni, ami akkoriban csak egy szűk réteg hobbija volt. Negyvenvalahány taggal indultunk, és egy évvel később már látszott a szétesés jele, változás kellett, ami be is indította mániákus szervező énemet. Megcsináltuk a külső felületet, előbb egy freeblogot, majd weboldalunk lett. Bevezettük, hogy havonta egy novellát/cikket/kritikát kötelező bedobni, és pörögni kezdett a levlista. Kitettük az "alvó" tagokat, amitől még jobban összeszokott a közösség, illetve évi egyszer novella alapján tagfelvételt tartottunk. Nagyon erős csiszolódási időszak volt.

2014. július 24., csütörtök

Határon innen és túl, könyvek és élmények

Megy egy nagyon jó körblogolás a könyvesbloggerek között, amit Zenka indított. A téma:
A határok feszegetése az olvasásban, komfortzónából kilépés, új műfajok kipróbálása.

Azon tűnődök pár perce, hogy az én agyamban tiniként valahogy összekeveredtek a dolgok. Alapból egy-két évvel korábban olvastam a kötelező olvasmányokat, ami nem volt nehéz, hiszen 5 évesen könyvtárba jártam, heti kétszer lepottyantott az apám a sci-fi részleg előtt, így - idővel - önállóan fedeztem föl a lapokba zárt világokat.
Kiskamaszként a "klasszikus" annak a szinonimája volt, ahol elaludtam a könyv felett. Ilyen volt az Iliász, a Mahábhárata, de Hoffmann: Az arany virágcserép is vagy Agatha Christie művei. Amikor nem alszok, az nem klasszikus. :)

A romantikus ponyva az Jókai, Austen, Fable, Bronte... tök mindegy, mikor halt meg az író, netán még él az illető. Ha érdekel, és drukkolok, hogy a pasi-csajszi összejön, akkor az egy csoport volt a kis agyamban, még a formátum sem zavart, drámák, versciklusok is belefértek, ha a szerelemről szóltak.

2014. július 8., kedd

Én, a hímsoviniszta?

Jól van, lebuktam, tíz perce gondolkozom azon, melyik írásom menne át  Bechdel-teszten, de nem sok akad. Maga a teszt a filmes világból ered, és nincsenek nagy kitételek, legyen a filmben:
1. két nő
2. beszélgessenek
3. és ne a pasikról.
Látszólag ez egy teljesen egyszerű dolog, még könyvekben is, és az ember feltételezi, hogy persze, simán talál a saját írásaiban ilyesmit. Gondoltam, ki is pipálom, hogy egy újabb írós marhaság, és azonnal el is felejtem a dolgot.
Hát nem.
Megnéztem, a novelláimban általában férfiak vannak, de ha véletlenül nők, ott is csak egy szerepel, nem több. Mindössze egy "majdnem beszélgetést" találtam, amikor Mama-67 a hűtő és a Neti, a fürdőkád csevegnek, de speciel az is a Gazda miatt történik. Aki milyen nemű? Igen, bingo! Férfi.

2014. július 6., vasárnap

Csajozási útmutató szerepjátékosok részére

Hű, mit találtam... :)
Tegnap mágus partit tartottak a kölkeim, én is beültem közéjük papnőként, és ma valahogy  kotorásztam a régi dolgaim között. Ezt a marháskodást még az ősidőkben írtam, egy szociálpszichós házi volt, kutatásokat kellett összefoglalni "populáris cikként", gondoltam, itt az idő, hogy széthintsek némi szubkultúrát az Elte falai között. Nagyon jól szórakoztam, meg most is, amikor olvastam. Megosztom, hadd okozzon agykárosodást másnak is. :)

Csajozási útmutató szerepjátékosoknak

Minden férfi életében eljön az a pillanat, mikor nem bosszúsan, hanem irigykedve gondol arra a társára, aki egy lány miatt mondja le a péntek esti M.A.G.U.S. -t.
Ha felmerül benned az a gondolat, hogy egy hús-vér Nő több izgalommal szolgálhat, mint egy elf NPC, aki a faji maximummal bír szépség tekintetében, akkor ideje a tettek mezejére lépned.
Szerezz be egy tükröt! Ahogy a karakterlap készítésekor kidobjuk a szépség értéket, ugyanígy kidobta a genetika a miénket is. Számszerűsítsd, amit látsz. A fejed formáján nem segíthetsz, de a fogmosás és a fodrász sokban javít a helyzeten. Bónuszpontot is szerezhetsz pl az öltözködéssel. A számodra „lezser” kinézet a Nő szempontjából kosznak és borostának tűnik. Ha van húgod, kérdezd meg (ha nincs, adoptálj egyet). Ha a játékban „holt idő” van, mert lecsukták a karakteredet, és a többiek bénáznak a kiszabadítással, akkor a sörösdoboz emelgetése helyett inkább kotord elő a súlyzót az ágy alól. Ne feledd, a játékban a harcértékeid más értékekből indulnak ki, pl. erő, no, az életben is pont így van.

2014. július 4., péntek

Készül a Lucy című regény

Július van, és lusta álmodozóból már egy ideje átvedlettem kis mániákussá, aki minden hajnalban négy-fél öt felé kipattan az ágyból, és munka előtt ír. A Scar decemberben megjelent, és én januártól piszmogok a folytatással, de most már aktívabban írok, és időnként szabin is vagyok, így augusztusban kész leszek. Az olvasóknak a megjelenési időszak a könyv ideje, de nekem inkább ez, ilyenkor vagyok teljesen benne a történetben, és mosogatás, biciklizés vagy sima bolti vásárlás alatt képes vagyok megdermedni és kimondani egy gondolatot, vagy csendben szitkozódni, hogy "aha, az ott nem jó". Már békés türelemmel viselnek a barátaim, amikor elmagyarázom, hogy nem tudok írni, a sztori nem elég jó, soha nem lesz kész - és tényleg ez az életérzésem, hiába gyarapszanak a sorok. Túl mániákus vagyok, és túl maximalista, de mégis... ez a legszebb időszak, a varázslat ideje, amikor még lenyűgöző épületként formálódik a történet, és minden szó egy-egy tégla, némelyik díszesebb, másik nyersen egyszerű, attól függően mi épül belőle.

2014. június 27., péntek

Mert azok a gyanús írók mindig csak locsolgatnak

Kemese Fanni érdekes blogbejegyzést tett közzé az író munkamódszerről, amit már Moskát Anita is megválaszolt.
Én is elgondolkoztam, hogy afféle locsolgatós fura alak vagyok, aki elültet egy ötletet, és várja, hogy kicsírázzon belőle egy regény, és együtt izgul a karakterekkel, vagy inkább perfekcionista elmebeteg, aki centire megtervezi az összes jelenetet, és elve tudja, gonosz kacaj közepette, hogy melyik szereplő hol hullik el.

Most, ahogy az előbb locsoltam - mármint a kertben azokat a szívós amarilliszeket, melyek még az én kertgondozási módszereimet is túlélik...ööö...jé, így hívják az egyik hajómat is valahol, mik vannak... - azon tűnődtem, hogy az írói módszereim megváltoztak az évek alatt, meg azon is, hogy szerintem az írástechnika a szegény, védtelen olvasókat nem igazán érdekli, ők a sztorit akarják, és mindegy, milyen módon jut el a "végtermékig" az író.
De mivel most péntek este van, és Lucy, az egyik szereplőm mindjárt belehal, hogy egyszer az életben segíteni próbált az emberiségen, így némi szünetet tartok, meg kertészkedek, és kicsit blogolok, úgyhogy hosszú leszek.

2014. június 22., vasárnap

Írószövetség: féléves fantasztikus termés

Szerdán elnéztem az Írószövetségbe, és meghallgattam Németh Attilának,  a Galaktika szerkesztőjének előadását az első félévben megjelent fantasztikus könyvekről. Évi kétszer hatalmas munkát végez, összeszedi a megjelenéseket, borítókat, fülszövegeket, és bemutatja ezeket az érdeklődőknek. Decemberben kb. húsz könyvvel többről beszélt, valószínűleg a karácsonyi forgalom teszi ezt a különbséget, de azért most is volt bőven regény, a pontos számra nem emlékszem, mintha negyvenvalahány lett volna. 
Néhányat ismertem a könyvpiacról, a mostani könyvheti friss megjelenések is szerepeltek.

2014. június 17., kedd

Könyvheti huncutságok

A Könyvhét mindig hatalmas élmény, és nem csak az olvasóknak, akik lelkesen várják a friss megjelenéseket és a jobbnál jobb akciókat, hanem a szerkesztőknek, íróknak, bloggereknek is. Egy jópofa, vidám találkozás ez, számos irodalmi vitával, sok-sok személyes beszélgetéssel. :)

Csütörtökön a kiadó pavilonjában dolgoztam, élveztem a nyüzsgést, és itt is köszönöm Kozári Dorka kávémentő akcióját és későbbi segítségét. :) Itt épp kipakolás közepette vagyunk még, Deszy lekapott minket. A képen mellettem Dorka (Szilvi épp rámol a külső részen).

2014. június 11., szerda

2014. június 10., kedd

F. V. Mole: Mara, a kard szelleme

A következő fanfiction érdekes átértelmezése a Calderonos háttérvilágnak. Fogadjátok szeretettel! :)
És ha az író más műveit is szívesen olvasnátok, itt megtaláljátok ezeket:
- https://www.facebook.com/fvmole
- http://fvmole.blogspot.hu/
***


F. V. Mole: Mara, a kard szelleme

Mara születését körüllebegte a kétely. Január végi gyereknek jósolták, szülei féltek, mert csúszhat a szülés, így a Tigris éve helyett a Nyúl évében jöhet a világra. Nagy örömöt hozott a családnak, mikor Mara felsírt február elején, két nappal a kínai évforduló előtt. Az ünnepi parti, a tűzijáték és a gyerekváró torta evése alatt mindenki jól érezte magát, próbálták nevetéssel, viccekkel leplezni aggodalmukat. Mara egészsége, örökletes betegsége miatt. Egy átok, ami az emberiség hozott a saját fejére a génmanipuláció, bioterror és gyógyszerek által.
A gyerekkora nagy részét Mara a nagyszüleinél töltötte, így mikor néha-néha édesanyja, Ella esti mesét olvasott fel neki, ő csak feküdt és tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal itta a szavait, édesanyja hangja megnyugtatta. Ella írónő. Regényei sorra jelentek meg. Mara nem értette miről szólnak, de imádta lefekvés előtt hallani a változatos történeteket.
A nagyszülőknél töltött idő túlnyomó részét Mara a padláson töltötte, érdekesnek találta az ott található apró mütyüröket, a család régmúltjából fennmaradt ereklyéket. Bölcsész beállítottságú családjának sok szamuráj felmenőitől őriztek képeket, furábbnál furább dobozokat. Mara órákat töltött kinyitásukkal, sikertelenül, pedig biztos volt benne, hogy csodás és titkos dolgokat fog találni bennük. Volt ott egy barna, fénylő és sima fadoboz, nem kellet a kinyitásával próbálkoznia, résnyire nyitva volt, félve, óvatosan emelte fel a fedelét, fejét közbe kicsit félre döntötte, így hamarabb láthatta tartalmát. Talán fegyvert talál benne. Félúton megállt, még gyorsan vissza tudja csukni, ha gond lesz. De semmi nem ugrott ki és támadta meg Marát, a doboz félig üres volt, középen fekete nagy koronggal. Percekig bámulta mielőtt babrálni kezdte. A gombokat nyomkodva remélte valami történni fog, de semmi, míg két fekete és egy piros gomb egymás utáni lenyomása kinyitotta a hátulját, ahonnan valamilyen fémes kar indult a korong felé ami lassan elkezdett forogni. Megijedt és az egyik fémpolc mögé bújva várta a következményeket, mikor a fémes kar a forgó korong fölé ért halk zene szólalt meg, megnyugtató és gyönyörű volt, olyan érzés mikor édesanyja olvas neki. A következő napokban, hetekben csak ezt a zenét hallgatta, közben csak ült a padlásablakban, már nem kutakodott tovább. Mikor már a zene teljesen beivódott a tudatába, az udvaron, a vacsoránál is ezeket dúdolta, akkor kezdett visszatérni a keresgéléshez. A furcsa zenélő fadoboz alatt a papírborítású korongokat talált, feltépte a papírt és óvatosan lecserélte a lemezeket.

2014. június 6., péntek

Sylvie Barthus: Zeena, avagy megkísért a múlt

A következő fanfiction érdekes módon variálja a Calderonos világ hátterét. (Plusz van benne szárított algachips, amin rögvest vigyorogni kezdem.)
Fogadjátok szeretettel, és ha tetszett, kóboroljatok a szerző blogjára is:
 sylviebarthus.blogspot.com



Syvie: Barthus: Zeena, avagy megkísért a múlt


Fiatal, zaklatott ábrázatú gyakornok száguldott ki fulladozva, öklendezve a kórház épületének alagsorából induló, a szabadba vezető lift ajtaján. Rögtön be is slisszolt a legközelebbi bokor mögé és kitette a reggelire elfogyasztott instant kávé és a szárított algachips keverékét. Nem volt ő hozzászokva az ilyen helyekhez, még ha az emberek többsége az uniformisa alapján általában orvos gyakornoknak is nézte. Amióta az eszét tudta, a mikroszkopikus élőlények, sejtek és szerkezetek kötötték le – ezért tanult laboránsnak –, az emberszabásúaktól kiverte a víz. Főleg, ha olyan állapotban voltak, mint amiben az a nő. Kevésen múlott, hogy nem hányta el magát rögtön a helyszínen, míg a szövetmintát levette. Kellett neki pont ezen a bolygón tartózkodni, mikor arról döntöttek, ki végezze el a „piszkos melót”!
Ujjai görcsösen szorongatták a fémkapszulát, azt a folyékony nitrogénnel töltött, apró, légmentesen záró tartályt, amivel a megfelelő hőmérsékleten tarthatta a zsákmányát. A fagyasztás elkerülhetetlen lépésnek számított, hisz legalább egy hónap kell, mire eljut vele a Tau-ming Bázisra. Minél frissebben marad a minta, annál nagyobb eséllyel nyernek belőle használható alapanyagot.
Mély levegővétel kíséretében lépett ki a zöld-vörös cirmos levelű cserje árnyékából. Rosszulléte nyomai máris eltűnő félben voltak. Az aljnövényzetet képző, mohaszerű valami, jóformán szürcsölve itta magába a gusztustalan masszát.
El sem tudta képzelni, a laborjukat fenntartó nemest miért izgatja egy senki kis nő szövetmintája, de úgy döntött, nem is az ő tiszte ezt megítélni. Részéről lezártnak tekintette az ügyet, amint átadja a kapszulát a professzornak. Onnantól végre visszatérhet a saját részlegére, és kísérletezhet tovább a nano-robotok és élő sejtek egyesítésével.

2014. június 4., szerda

Mimikri - Galaktika hangos antológia

Elindult egy jópofa új projekt a Galaktikánál, hangoskönyvnek elkészítik a novellákat. Számos jó írás felkerült, érdemes böngészni a Hangtárban.
Tőlem a Mimikri van fent, hat éve írtam, ez volt a legelső, röpke kis novellám az újságban.
Egy sztorim is van róla. A barátnőm akkoriban állást keresett, műszaki területen nőként, plusz a Galaktikában megjelent az arcolvasó programról egy tudományos cikk, ez volt a novella előzménye.
Hirtelen ötlettől vezérelve beküldtem a nagy Galaktikába, ami akkoriban bevehetetlen erődnek tűnt, szóval abszolút esélytelennek gondoltam a dolgot. Aztán a szerkesztő jelentkezett, annyira tetszett nekik az ötlet, hogy az élet és a novellaírás reflektált a korábbi cikkre, hogy le akarták hozni az írást. Nagyon örültem neki, nem az évszázad novellája, de kedves kis írás, és nekem nagyon jó emlékek kötődnek hozzá.:)
http://yourlisten.com/galaktika/varga-bea-mimikri-galaktika-antolgia-1


2014. június 2., hétfő

Rori: A fekete kutya



Emlékeztek Calderon kardjára? Következzék egy kedves fanfiction, melynek főszereplője Zorach. :)
(Más írásokat a  http://holdfenyhistoriak.blogspot.hu/ oldalon olvashattok a szerzőtől. :))
 
***
 Rori: A fekete kutya

 Fekete kutya fekszik a porban. A nap forrón tüzel, a sárga homok visszaveri a melegét. Szürkés árny lebeg mindenhol, vagy csak a szeme csalja meg a fekvő ebet? A távolban ott az éltető víz, ha eléri, talán megmenekül. Talán. A csontjai fájnak, alig mozognak. Elromlott. 
Halk dallam kúszik a fülébe, nyugtató pentaton.
- Ki vagy te?- kérdi a hang a sötétségben. –Ki vagy? Miért vagy itt?
A fekete eb saját nyelvén válaszol.
- Nagyon fáj. Tönkrementem, elvesztem.
A dallam hangosabb lesz, s a kutya mély sóhajjal álomba szenderül. Ott semmi sem fáj.
 Az ifjú Ferrero gróf némán nézett. A fekete kard összehúzódva pihent, hangja alig hallható, s néha el is némul. Ilyenkor mindig megijedt, talán vége van, de akkor egy kis hangocska mindig biztosította arról, hogy Zorach még itt van, még harcol.
-Mondd mit tehetnék még?
Taina ott ült mellette, és ő is figyelt.
Ez a kard nem egyszer mentette meg mindkettejük életét, bár először furcsa volt számukra végül mindketten rájöttek, hogy él, s nemcsak, hogy létezik, de érez, tud vidám lenni, vagy szomorú, cserfes vagy csendes.
-Nem tudom.
-Tudom, hogy csak egy kard, de nem akarom elveszíteni.
Tehetetlenek voltak. Még az elején azt hitték, hogy képesek meggyógyítani, Joszang ezt sugallta, és valóban próbálták, de csak annyit értek el, hogy meghosszabbították haldoklását.
Mit tehetne még két ember, ha a kardok ősi egysége sem ment semmire?
Nem is gondolta, mennyi mindent.
- Fáradt vagyok - sóhajtotta Taina - Napok óta bolond álmaim vannak.
- Nekem is.
Egyikük sem gondolta még akkor, hogy ez fontos lehet.

2014. május 29., csütörtök

Dedikálás koffeinnel

Kicsit zűrösen alakul most a Könyvhét, szombaton ballagáson, vasárnap pszichodrámán leszek, így aztán a dedikálás estére marad.
Június 14-én, szombaton, 19-20 óra között szeretettel várok mindenkit! :)
 Aki már korábban megtisztelt azzal, hogy aláíratta a könyvet, és épp arra cselleng, nyugodtan jöjjön, mesélje el, kiről, miről szeretne bővebben hallani a következő könyvekben. Most még kívánhattok, még vannak képlékeny részek. :)
Hely: Vörösmarty tér, 81-es pavilon, Könyvmolyképző.


2014. május 24., szombat

Búza Éva: Második születésnap



Kis kihagyás után lássuk a következő fanfictiont! Ez a rövid történet Scar világára íródott, és azt a kellemetlen pillanatot ragadja meg, amikor Artúrt meg akarta venni az egyik kalóz. Fogadjátok szeretettel. :)
  ***
Búza Éva: Második születésnap

– Mit bámultok? Vigyétek a ládát!
Artúr iszonyodva nézett Márkra, aztán megérezte magán Gödény pillantását, és lesütötte a szemét. Engedelmesen lehajolt a ládáért. Márk még mindig szitkozódott.
– Áldomást iszunk a zökkenőmentes üzletre – jelentette ki derűsen Gödény, és hiába volt ebben egy adag irónia, Artúr mégis megborzongott. Nem ismerte a kalózok szokásait, de nem túl értelmesnek tűnt ilyesmivel húzni az időt. Okulva a kancsal sorsából, Márknak nem igazán lehetett választása. – Azt ott hozd magaddal!
Artúr felemelte a láda sarkát, és csak Lala rettegő szeméből értette meg: az „az”, rá vonatkozott. Mozdulatlanná merevedett.
– Mi a faszom szükség lenne rá? – fakadt ki Márk, Artúr pedig óvakodott ránézni.
– Csak hozd!
– Gyere! – dörrent rá Márk mérgesen, és Artúr lassan visszaeresztette a ládát. Csúszott a tenyere, a gerince mentén hűvös izzadság araszolt lefelé, de ment.
A folyosón próbálta megjegyezni a fordulókat, arra az esetre, ha menekülniük kell. Persze semmi esélyük se lenne egy kalózokkal zsúfolt hajóról megszökni úgy, hogy utána huzamosabb ideig életben maradjanak. Az életösztönt nehéz felülírni.
Egy nagyobb fülkébe tértek be végül, Gödény kajütje lehetett.
Amint beléptek, a szakállas lenyomta Márkot egy szakadt forgószékre, aztán egy kisebb faliszekrényhez lépett. Nevetségesen apró poharakat és egy üveget vett elő. Valami úszott az italban, Artúrt a kancsal kalóz agyvelődarabkáira emlékeztette. Felfordult tőle a gyomra. Gyorsan másfele nézett.

2014. május 12., hétfő

Farkas Viktória: Plazmaláng


A fanfiction pályázat egyik lenyűgöző novellája, a Plazmaláng a Csak mi, lélekharcosok novella folytatásaként íródott. Az eredeti történetben a pszichológus egy papot kezelt, aki Isten suttogását hallotta. A Plazmaláng onnan indul, hogy más emberek is lassan köréjük gyűlnek, más "lélekharcosok", köztük egy médiasztár is.
(Viki más írásait megtaláljátok a blogján:
http://ezustfarkas.wordpress.com/)


 ***
Farkas Viktória: Plazmaláng
 
A plazmatőr fúvókája a mellkasához ért. Bekötött szemmel térdelt a huszadik századi templom műmárvány padlóján, csuklóján súlyos vaslánccal.
A karzatról figyeltük a szertartást. Ez volt Attila kérése, hogy legyünk jelen a beavatásán. Elmondta előre, mi fog történni, hogy ne aggódjunk. Mégis, amikor behozták a koporsót, lopva Gáborra pillantottam. Arcát elfelhőzte az aggodalom, de amikor észrevette, hogy figyelem, bátorítón rám mosolygott. Ő jobban értette, könnyebben elfogadta Attila akaratát és ezt az eseményt. Egész élete szertartások között zajlott, és egy ideje már azt is tudta, hogy az Isten nem válogatós. Egyháza letisztult, két évezredes liturgiáiban éppúgy képes jelen lenni, mint a Plazmaláng Páholy egyesek szerint szedett-vedett, a szabadkőművességet megcsúfoló, modern szertartásaiban.
A plazmatőr egyedi markolata, akár egy régi, ékkövekkel kirakott ezüstkereszt simult a segéd kezébe, cizellált felszíne alól gyenge elektromos zümmögés hallatszott. A készenléti üzemmód hangja. Egy gombnyomás és harminc centis, izzó plazmasugár lövell ki a fúvókából. Persze ez most nem fog megtörténni. Attila légzése felgyorsult a fúvóka hűvös érintésére, de az arca nyugodt maradt. A segéd alig észrevehetően hátrébb húzta a tőrt a hullámzó mellkastól, sötétkék szatén köpenyén ezüstösen fénylett a régi, jól ismert jelkép a körzővel és derékszöggel.
Sosem láttam még közelről plazmatőrt. A rendőrök kézi plazmavetőit - melyeket szintén csak a holotévében láttam -, ijesztőbbnek találtam, mert akár ötven méterről is halálos sebet ejtettek, egy elbűvölően szép, hullócsillaghoz hasonló fényjelenség kíséretében.
A plazmaláng szimbóluma rabul ejtette Attilát. Ahogy elmondta, rendkívül magas hőmérséklet szükséges ahhoz, hogy az atommagról elektronok szakadjanak le, melyek az ionokkal együtt a plazmát alkotják. Ezt a különös energianyalábot, mely fényt és hőt ad, a legkeményebb anyagok megmunkálására is alkalmas, de óvatlan kezekben pusztító lehet. Azt mondta, mi vagyunk azok az elszabadult elektronok, akik saját elméjük kohójában edződtek meg arra, hogy kiszakadjanak az atommag vonzásából, a korszellem sorvasztó bűvköréből. Az ilyenek, ha összefognak, úgy tudják formálni a társadalmi normákat, ahogy a plazmaláng a fémet. Érdekes analógia, ezt el kellett ismernem.

2014. május 7., szerda

II. IrodalMini Woodstock


A hosszú hétvégén elnéztem egy írós táborba. Nagyon érdekes, hogy az irodalmi életben milyen sok csoport él egymás mellett, néha kissé másképp gondolkozva vagy más problémákkal küszködve. Minap azon tűnődtem, de kár, hogy nem írtam le az elmúlt tíz év zsánerirodalmi változásait, a csoportok aktivitását és pangását. Sokszor egy-egy jó szervező, vagy elhivatott író képes a semmiből új dolgokat felépíteni. Tavaly például megalakult a Történelmiregény-írók Társulata (TRT), aminek nagyon örültem, érdekes lesz a következő pár év, valószínűleg a szervezettség erősíteni fogja a hazai könyvkiadásnak eme szegletét. 

Amikor Urbánszki Laci kedvesen meghívott a tanyáján tartott írós találkozóra, örömmel mondtam igent. Ő az egyik új történelmi regényes, hatvan éves kor körül kezdett írni, és a régi korok mindennapi emberéről mesél. Már korábban felfigyeltem arra is, hogyan bánik a fával, nagyon szeretem a tehetséges embereket, különös gyengém pedig a fa, Laci kerti bútorai pedig lenyűgözőek. De a hely maga is meglepő, a műútról lekanyarodva belesétáltunk a csodába, egy elvadult erdő közepén ráleltünk egy ősi atmoszférát árasztó világra.

2014. május 6., kedd

S. Sharpless: Metszet



Emlékeztek a Adlerre a Calderon-1-ből? Valaha vallatótiszt volt, de leszerelték pszichés bajok miatt.
A Metszet című fanfiction segít megtudni, hogy miért. Fogadjátok szeretettel. :)
***
S. Sharpless: Metszet

Cara már nem volt a titkosszolgálat vallatótisztje. Négy éve, két hónapja és öt napja nem kínzott embereket információért, most mégis egy erre használatos szoba ajtaja előtt állt. Eltemetettnek hitt emlékek tömkelege tódult fel benne: hányszor könyörögtek neki, hogy hagyja abba, hányszor törtek meg előtte sziklaszilárdnak tűnő egyének? Csak akkor használt modern eszközöket, ha szorított az idő, jobban kedvelte a régi módszereket: amikor a leborotvált fejbőrre csöpögtethetett jéghideg vizet órákon, napokon keresztül; az apró ingát… ha csonkításra került sor mindig a szájnál kezdte, legvégső esetben eltávolította a kliens manduláját, majd áttért a kezekre: előbb a körmök, aztán a bőr, végül az ujjak. Cara gerincén végigszaladt a hideg, mély sóhajjal próbálta kiüríteni az elméjét. Az ismerős érzéseket elhessegették az apró különbségek: most haját kontyba csavarta, kezében digitalizált jelentéseket tartott, lábát magassarkú törte, és kényelmetlen ruha simult a testére. Már a titkosszolgálat hírszerzésnél dolgozott, gyanús egyéneket figyelt, profilokat állított össze, nem vallatott. Megigazította blézerét, majd beütötte a biztonsági kódot az oldalsó panelbe.
− Üdv, Drome – köszöntötte felettesét.
Az előtér ugyanolyan sivár volt, mint emlékeiben, a detektívtükrön kívül alig helyeztek el benne valamit: egy kis asztal, két szék, pár monitor a falon. Csak egy személy tartózkodott most a kis helyiségben, és amint belépett az ajtón, a férfi rászegezte tekintetét.
− Jó reggelt, Cara. Ha jól tudom még nincs a te műszakod. Mi járatban? – fordult felé Drome egy félmosoly kíséretében.
− Beszélnünk kéne egy üggyel kapcsolatban.

2014. április 30., szerda

A fanfiction pályázatról, azaz Problémái egy istennek is vannak

Hetekkel ezelőtt egy kedves mél kíséretében megkaptam Asdy tollából az egyik szereplőm sorsának folytatását, és annyira megtetszett az írás, hogy arra gondoltam, kalandra fel, On Sai fanfiction pályázatot hirdetek, lássuk, hátha másnak is vannak ilyen jópofa világteremtős hajlamai, és mellé még könnyed stílusa is. :)
Az eredmény már megvan, de több olvasó is jelezte, hogy szívesen megnézné az írásokat, így a szerzők engedélyével apránként kiteszem őket. Nagyon nehéz volt a döntés, a maga nemében szinte mindegyik jópofa vagy épp szép, lélektani írás. Úgyhogy hagyok időt a művek megszeretgetésére, a találgatásra, és csak a végén árulom el, melyik lett a nyertes.
Lássuk a lavinát elindító novellát! :)
***
Háttérvilág: A mágia ára (ez egy novellám, elolvasható itt a blogon)

Asdy: Problémái egy istennek is vannak
 
Vedd el hatalmamat Igazságos Asorg, adj szabadulást! Hadd legyek senki a senkik között...
Ha az ember egész nap ezt mormolja, egy idő után elveszti az értelmét. A szavak folyamatosan törtek elő belőlem, már oda se figyeltem rájuk. Azért ha túlságosan elkalandoztak a gondolataim, akkor elrontottam a szöveget – vagy csak én éreztem úgy, de ez lényegtelen – észbe kaptam, és előröl kezdtem, ismét az imára figyelve.
Ezért utálatos dolog a vándorlás. Addig jó, amíg a következő zsákmányom nyomait keresem, és az erdőben mászkálok, ahol még arra is figyelnem kell, hogy a gyökerek között ne törjem ki a nyakam. Nem olyan nehéz az. Mármint a nyakkitörés. A botladozás ellen a Képesség se véd. A lónak is négy lába van, mégis megbotlik.
Itt hagytam félbe a gondolatot. Jóságos Asorg, hát hogy vagyok képes ilyen közhelyekkel dobálózni? De igazából nem érdekelt.
Semmi sem érdekelt. Azóta, hogy Cselle azt a kereskedőt választotta, aki még a nevét se árulta el.
Hónapok teltek el azóta. Talán kettő, esetleg három. Nem tartottam számon. Ráadásul, ahogy haladtam dél felé, az idő is melegebb lett, függetlenül attól, hogy sétáltam bele az őszbe. Hallottam már arról, hogy a hegyek között hidegebb van, mint a síkságon, de most először tapasztaltam meg a saját bőrömön. Errefelé most a vénasszonyok nyara uralkodott, a fejem pedig izzadt a vadonatúj fekete kendő alatt. Amikor vettem, esett, ezért senki se nézett rám furán, hogy egy állatbőrrel a fejemen sétáltam be a faluba. Olcsó rongy volt, és szúrt is. Kéne szereznem egy másikat, de most, hogy megint vándorlok, óvatosan kell bánnom a pénzzel.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha vennék egy lovat. De aztán elvetettem. Egy ló hátán még unalmasabb lenne nézelődni, meg hova raknám szerencsétlen állatot, amíg vadászom? Jó, azt elhiszem, hogy több élelmet tudnék magammal vinni, és nem kéne megállnom minden városban – amit most se teszek meg, és ezért gyakorta szentségelek, amikor valami elfogy a puszta közepén. Legtöbbször a sóval esik meg. Igazán nem értem, miért fogy el a só ilyen gyorsan. Legutóbb egy egész szelencével vettem, és azt nem mondhatom, hogy annyira agyonsózom a kajám. Akkor vajon miért…?

2014. április 28., hétfő

Könyvfesztiválos élmények

Hát, fergeteges meglepetés volt számomra az idei Könyvfeszt. :)
Pénteken elnéztem a Fumax kiadóhoz, mivel ők nem voltak a Millenárison, és beszereztem Dan Wells Nem akarlak megölni kötetét, meg kértem, ajánljanak egy könyvet az öcsémnek a szülinapjára, így egy Tolvajok telével is gazdagabb lettem. :) Nagy megtiszteltetés volt Vladinak dedikálni könyvet, mármint az enyémeket, és jót beszélgettem a benti srácokkal a kiadásról, a hazai és külföldi fantasztikumról. Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor az egyetlen arra tébláboló olvasó szeme felcsillant a nevem hallatán, és mondta, jön másnap aláíratni... :)

Este barátnőnél éjszakáztam, és próbáltam kihirdetni a fanfiction novellapályázat eredményét, de kézrátétellel sikerült kinyírnom Sezi úrnő laptopját, majd később a pendrive is a Mennyország-raktárba került (na, ki tudja, melyik írásomból ered a szó? :)), végül hajnalban a netet is likvidáltam. Néha vannak efféle pillanataim, ilyenkor a kenyérpirítót se merem elővenni.
Nagyon jó írások születtek, mindet élveztem, de még titok a nyertes. Szerdán majd figyeljétek a blogot, és megtudjátok a fejleményeket. :)

Szombaton reggel szemerkélt az eső, gondoltam, békésen megkávézok a dedikálás alatt. Kb. húszan jelezték, hogy jönnek, statisztikai alapon ebből öt úgyse kel fel, a másik öt meg el sem indul esőben. A  Könyvmolyképző standja a bejárat mellett volt, és sokan álltak az előtérben, de nem láttam ismerőst, sem olyat, akinél a könyvem van, így benéztem az Ad Astrához, megcsodáltam a vadiúj regényeket, aztán húsz perccel 11 előtt Norbival visszamentem, és leültem az asztalhoz, hogy aláírjam a Calderon-2 könyvét. Láttam a mozdulatot, ahogy egy rakás ácsorgó ember egyszerre a táskájába nyúl, és fura volt, de nem fogtam fel, az írott betűk megtalálása lekötött, aztán felnéztem, és hűha... :) Innét kezdve összefolyt az élet.

2014. április 18., péntek

Írás, olvasás, aranyozás

Jön a Könyvfesztivál, és mindig olyan érdekes, hogy melyik író hogy áll a könyvéhez, a dedikáláshoz, olvasókhoz. Nagyon szeretem megkérdezni tőlük, már vagy tíz éve teszem, változatlanul jó móka. Van, aki alig várja, más viszont szorong. Egyesek nagy írónak érzik magukat, mások nem tudják, mit keresnek ott, és jobban frászt kapnak, ha egy olvasó jön szembe, mintha egy zombi.

Szerintem az írás magányos élmény, hiszen vannak a betűk, meg a tejeskávé meg én, és ebből tök jó dolgok születnek, néha mókás, néha megrendítően szép életérzések, de úgysem tudja meg senki, hogy hol nevettem, hol sírtam egy történeten. Aztán van a másik élmény, amit az olvasó megél a négy fal között, és akár jó, akár nem, tudom, soha nem leszek részese, soha nem tudhatom pontosan, hogy mi történt azon az éjszakán, amikor kettesben maradt a könyvemmel.

2014. március 24., hétfő

On Sai novellapályázat

Ha már ennyi író van az olvasóim között, én meg amúgy is szerkesztő vagyok, párosítsuk e kettőt egy vidám játék erejéig.
Írj On Sai fanfictiont!
Válassz egy szereplőt a Calderon sorozat világából, vagy a Scar könyv lapjairól, esetleg a blogon lévő novellák közül, és írj egy történetet vele! Max, 15 ezer karakter legyen szóközökkel.
Ha nem ismered a könyveket, itt beleolvashatsz:
Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Scar
Beküldési határidő: április 20., Húsvét vasárnap éjfél.
Cím: onsai@freemail.hu
Nyeremény:
Választhatsz egyet a megjelent regényeim közül. Ha már a polcodon ülnek, akkor pedig egy szuper bögrét nyerhetsz, amin rajta van a három borító, és mellé a Scar folytatásának első fejezetét. (Kép hamarosan... mármint a bögréről.)
Az írásodat később megszerkesztem, és felteszem a blogomra (ha szeretnéd).

Az eredményhirdetés a Könyvfesztiválon lesz  szombati dedikáláson 11 órakor, és ha ott vagy át is veheted a nyereményt. (Ha nem, akkor postázom.)

Jó írást! Sok vidám percet!
On Sai



2014. március 22., szombat

írói tanulság

Nézegettem a blogokat, és találtam egy nagyon jó bejegyzést Bartos Zsuzsi blogján. 
"Ma láttam K.M. Weiland facebook oldalán a kérdést: mi volt a legnagyobb írói lecke, amelyet megtanultál a legutóbbi történeted írása közben?"
És Zsuzsa nagyon érdekes választ ad rá. 

Pár éve a másik blogomon gyakran írtam az írás folyamatáról, mostanság valahogy leszoktam róla, sokkal inkább magánüggyé vált. De ez olyan jó kérdés, hogy én is megírom a választ.
A Calderon-2-ből azt tanultam meg, hogy merjek bátor lenni. Korábban csak akkor ültem le írni, ha az utolsó jelenetig a fejemben volt a regény, így aztán mindig hónapok-évek gondolkozása előzte meg az első oldalakat.

2014. március 13., csütörtök

Dedikálás - Könyvfesztivál

Idén a Könyvfesztivál április 24-27-ig tart a Millenárison.
A dedikálásom szombaton 11-12 óráig lesz, szeretettel várok mindenki a Könyvmolyképző D-1 standjánál. A könyvek 20 % kedvezménnyel lesznek kaphatók, ahogy tavaly is.
(Fb esemény linkje)

Utána 12 órától gyülekezés ugyanitt, és kimegyünk a parkba az Aranymosás piknikre. Beszélgetünk az írásról, a lektorálásról, kiadókról.Gyertek. :)) (Fb esemény linkje)

2014. február 26., szerda

Borító

Lezárult a Magyar Könyvek Viadala, ahol a legnépszerűbb borító Krajcz Vivien munkája lett, vagyis a Scar könyvem borítója. Nagyon örülök, hogy egy fiatal, pályakezdő illusztrátor máris felkeltette a közfigyelmet, pontosan 1758 emberét.

 Köszönjük a szavazatokat, és Vivien sok sikert a további alkotásai során. :)




2014. február 12., szerda

Zene, huncut E/1 és más hasonlók

A Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál egyik fő momentuma a kardtánc lett.
Írás közben nagyon bajban voltam az utolsó fejezetekkel, mert a kulcsjelenet pár éve kész volt a fejemben, és az Éhezők viadala nem lelőtte ugyanazt a poént?
Nincs mese, ilyenkor az embernek át kell dolgoznia a sztorit. A könyv vége előtt megakadtam, és nem tudtam, hogyan adjak új csúcspontot. Aztán meghallottam ezt a számot, és azonnal láttam magam előtt a táncoló báli forgatagot, Calderon harcát, és Taina táncát.
Nem tudom, mennyire sikerült átadni az erős érzelmeket, a dühöt, az erotikát papíron is, remélem, igen.


2014. január 27., hétfő

Magyar Könyvek Viadala

Érdekes kezdeményezés indult el a hazai könyvesbloggerektől, pontosabban a Media addict oldalról.
Már megszoktuk, hogy van x zsűri, akiket valaki kinevez, és ők adnak valamilyen díjat (ilyenek a hazai fantasztikus díjak), vagy közönségszavazással dönt pár olvasói csoport (pl. Litera díja, Libri Aranykönyv).
Most a könyvesbloggerek úgy döntöttek, szeretnék kiemelni azokat a magyar szerzőket, borítótervezőket, fordítókat, akiknek a munkáját élvezték, ne vesszenek el a külföldi könyvek dömpingjében. A bloggerek csak az előszűrést végzik, utána az olvasók döntenek.

Az én könyveim is bekerültek több kategóriában: Krajcz Vivien Scar terve a borítók között, a Calderon-2 a szórakoztató könyvek ötösfogatában van, én meg az év írócsajai között csücsülök, igen illusztris társaságban. És mind a két könyvet nevezték az év könyvére is.

2014. január 22., szerda

Írástechnikai előadás

Páran kérték, hogy jelezzem, ha valahol írásról adok elő.
Az IRKA meghívott, hogy beszéljek pár témáról, és egy ilyen szép invitálásnak nem tudtam ellenállni, főleg, hogy isteni teájuk van. Ez nyílt rendezvény, így bárkit szívesen látnak, aki amatőr író, vagy épp már gyakorlottabb szerző, de szereti más szemszögből látni a világot. A helyszín a gödöllői könyvtár. Aki pesti, annak hévvel kb. 40 perc.
Bemásolom az infókat:
 

"2014. február 7. péntek 18 óra - Regények a banánhéjon innen és túl
A lektorok szempontjai bírálatkor. Tipikus nyelvi hibák. Tipikus, szerkezeti hibák. Narrációs gondok és mesélés. Mi számít, a nyelv, a történet vagy a divatos témaválasztás? Van-e különbség a kiadók között? Milyen célcsoportok vannak, és érdemes-e nekik írni? Önmegvalósítás kontra bérírás.

2014. január 10., péntek

Zenés poszt, avagy mire írtam a Scart


Az előbb véletlenül egy régi Nightwish számra kattintottam, és azonnal láttam magam előtt Lucy harcát. Azt a pillanatot, amikor bevágja a testét a titokszoba folyondárszerű energiarendszerébe, hogy a fájdalom kiszabadítsa az elméjét. Aztán rájöttem, hogy ja, tényleg, hát a Kinslayer szólt hajdan a fülem alatt, amikor írtam. Nem értettem a szöveget, inkább a hangulata kapott el. Gondoltam, hátha érdekes, melyik zene futott közben. Mindig zenére írok, egy számot végtelenítek, és úgy dolgozom.

2014. január 3., péntek

2013

Itt az új év, és bennem is motoszkált a viszketegség, hogy visszatekintsek az előzőre.
2012-ben nem lett világvége, így muszáj volt az összes halogatott dolgot idén megoldanom. Pedig egy jó világvége teljesen praktikus dolog, és ilyenkor az ember széttárt kezekkel állhat, hogy bocsi, én mindent megtettem, de hát ez az atomcsapás, kérem...:P
Ezek a maják tök megbízhatatlanok, kénytelen voltam összekaparni magam, és megcsinálni mindent, de ekkora nyomás még az életben nem volt rajtam. Főként a pszicho terén éreztem. De munkában is kisturbó voltam, meg írásban is, és végül tök sikeres volt minden, de azért értem már, hogy a Télapó miért pihen egy évet....